Bonjour!
Körülbelül háromnegyed nyolc körül döbbentem rá, hogy csessze meg, huszonnyolcadika van, vagyis ki kéne tenni a következő ilyen bejegyzést! Szóval azonnal ledobtam magam a gép elé, és pötyögni kezdtem.
Előszó
Legutóbb, mikor megírtam a lányok, kontra fiúk bejegyzést, eldöntöttem, hogy lesz egy ilyen téma is. Hiszen valami oka csak van annak, hogy rengeteg író eltűnik a szem elől, nem? Nos, én elgondolkodtam mindezen, ti pedig megszavaztátok, hát itt is van az eredmény!
Az eredmény
Nagyon kíváncsi voltam az emberek véleményére, és magam sem tudnám megmondani, hogy milyen választ vártam. Lényegében tényleg egyenlő szinten oszlik el ez az arány, de akkor nézzük is a válaszokat!
- Te felvállalod azt, hogy írsz? Vagy a környezetedben senki nem tud róla? Mi ennek az oka?
- A legtöbben azt írták, hogy csak néhány személy tud róla, ami főleg azért van, mert nem akarják nagydobra verni, vagy épp szégyellik, tartanak attól, hogy elítélik őket, esetleg rossznak tartják az írásukat. Nagyon kevesek tartoznak a másik rétegbe, akik azonban bátran, őszintén kimondják, hogy ők igenis írnak, de nem kötik mások orrára, hogy mégis mit, milyen kategóriában.
- Szoktad reklámozni a blogodat/blogjaidat?
- Az emberek többsége szokta reklámozni a blogján, azonban azon kevesek embere véleménye érdekelt igazán, akik a nemet írták. Ezzel most nem arra célzok, hogy a másik réteg válasza nem érdekel, csupán teljesen más a rálátás. Szóval az emberek ezen része nem osztja meg blogját, mert szeretnék, ha maguktól találnának rá, esetleg már nincsen blogjuk, vagy épp olyan kemény kritikát kaptak, hogy nem akarják felvállalni. Ez persze az a kényes kérdés, amit már mióta érlelgetek magamban, és amit ki akarok adni magamból. Persze ez még nem tartozik ide, hiszen később akarom csak ezzel kapcsolatban elmondani a véleményemet!
- A reklámozást eredeti neveddel csinálod, vagy ott is a blogger nevedet használod? Miért?
- A válaszadók három csoportra estek szét. Az egyik csapat egyöntetűen eredeti néven írnak, míg a másik csoport álnevet használ ilyenkor is. Aztán a harmadik kategóriába tartoznak azok, akik hol így, hol úgy írják ki a posztokat. Nagyjából megegyezik az arány, azonban az 'igen'-t egy kicsivel kevesebben írták be. Ennek oka, hogy az emberek többsége nem akarja felfedni igazi nevüket, a két világot el akarják választani. Sajnos a miértre nem kaptam választ, pedig nagyon is érdekelne. De majd egy másik bejegyzésben sor kerül rá, ígérem!
- Ha szeretsz írni, akkor mások előtt miért tartod cikinek a blogolást? / Szerinted mások miért tartják annak?
- Tudjátok, van az a mondat, amivel egyszerű elintézni a dolgokat: Nem tudom. Nos, most is olvastam pár ilyen választ. Tényleg van, mikor megmagyarázhatatlan valami, és fel tud bosszantani, ha ilyen dologban kapom ezt a választ, hiszen biztosan van valami a dolog mögött. Azonban pontosan tudom, hogy néha én magam sem tudok válaszolni egy-egy blogos kérdésre, ezért nem tudok szemrehányást tenni ezzel kapcsolatban senkinek. Aztán a következő kategória, amit egy kicsit többen választottak, az a 'Nem félek' és a hasonló válaszok, amivel én maximálisan egyet tudok érteni, hiszen én is így érzem. De van egy másik csoport, amit szintén ismerek, hiszen régen én is közéjük tartoztam. Akik félnek, hogy a környezetük elítéli őket, vagy épp már nem úgy viszonyulnak hozzájuk. Ez az a szituáció, ami a legborzalmasabb, egyben legdühítőbb számomra!
Összegezve
Úgy gondolom, hogy felesleges szégyellni azt, ha az ember szeret írni. Akkor sem kell félni, ha úgy gondoljuk, a másik elítélni. Hogy miért? Mert rohadt nagy szemétség, ha valaki azért ítél el minket, mert önmagunk akarunk lenni, olyat csinálni, ami boldoggá tesz minket. Mások cikinek tartják a blogolást a környezetünkben? Hát akkor kérdeznék valamit. Ők írják a blogot? Nem. Van okuk ezt szégyellni? Nem. Elítélhetnek? Nem. Megteszik? Talán. Szabad, hogy érdekeljen ez bárkit is? Soha! Soha, ismétlem, soha ne érezze senki, hogy írni ciki! Az írópalánták nélkül mi lenne a világból? Nagy semmi! És tudjátok miért? Mert az írás előbb-utóbb eltűnne, és már csak annyit lehetne látni, hogy 'Naon kiráj bulli vót', illetve hasonló aranyos kis dolgok. Tudjátok, van az a mondat, pontosan nem emlékszem, talán "Ne magadnak írj". Szerintem van egy sokkal jobb mondat, ami innentől fogva már az oldalsávban is megtalálható lesz, és egyben ezzel búcsúznék!
"Inkább írj csak magadnak, és ne legyen közönséged, mint hogy a közönségednek írj, és ne legyél önmagad." ~ Cyril Vernon Connolly
Remélem tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése