Bonjour!
Nyugalom, nem felejtettem el, hogy ma értékelést kell kitennem, de adtam még egy kis időt az írónak, hogy tudjon válaszolni a kérdésekre.
Nyugalom, nem felejtettem el, hogy ma értékelést kell kitennem, de adtam még egy kis időt az írónak, hogy tudjon válaszolni a kérdésekre.
Előszó
Nem nagyon szoktam wattpados történetről írni, sőt, most úgy rémlik, hogy ez az első, úgyhogy egy picit új lesz ez nekem. Még a kritika kérésekor megbeszéltem Vantanával, hogy ez ilyen köztes értékelés lesz, mivel egyetlen novelláról van szó.
Fejléc
Nem tudom, mennyire nevezhetem fejlécnek, valószínűleg egyáltalán nem, viszont egy kép, ami a történetre utal. Szerintem nagyon jó ötlet volt ezt választani, mert az egész történetnek ez a lényege. Minden képződmény köszönhető valakinek, ez pedig a főszereplőnek, így nekem nincs problémám vele.
Értékelés: 5/5*
Na ez viszont tényleg nincs, szóval...
Nagyon tetszett az alapötlet, hogy a Fény és a Sötétség teremtett mindent, és kettejük harca, versengése eredményezte a rossz dolgokat. A történet két és fél, három részre osztható. Egyrészt ott van a világ, az emberiség és a mindennapi rutin megalkotása, másrészt Kiara tetoválásának megjelenése. Ehhez kapcsolódik a vége, ami már a lány, vagyis inkább az idős nő halála, ami akár egy harmadik résznek is betudható. Bár az első harmad is érdekes volt, engem inkább a főszereplő élete kötött le, az előtte lévő rész pedig egy nagyon jó felvezetőnek tűnt. Erről az egész eleve megvan a párod, csak valahol máshol szituációról nekem azonnal az jutott eszembe, hogy valami szerelmi sztori lesz, úgyhogy amikor nem ez történt, kellemesen csalódtam. Együtt izgultam Kiarával, amikor várták, hogy megjelenjen a tetoválása, és tudom, annyira apróságnak tűnik, de tetszett, hogy belekerült ez a lélekminta-lélektetkó dolog. Valahogy emberibbnek tűnik nekem, csak azért, mert kitaláltak egy szinonimát rá. Mert mindenki ezt tenné, és attól, hogy megvan a lélekminta elnevezés, még nem kötelező betartani. Lehet, hogy ez csak nekem kis öröm, de számomra baromira feldobta a történetet! Kiara és a barátai pedig hiába várták a mintát, az nem jelent meg, csak később a 'Halott' felirat, ami egyszerre elveszi az embertől az összes reményt. Egészen addig az ember feloldódva, örömmel várja a pillanatot, mert tudja, mindenkinek kijár a szerelem és a lány most végre megtudja, ki a párja. Erre minden befuccsolt. A harmadik rész szintén tetszett, bár az már egy Kiara idős korából részlet volt. Amikor már elfogadta, hogy egyedül, örökbefogadott gyerekekkel kell leélnie az életét, de ennek örül. És örömmel várja a halált, ahol együtt lehet élete párjával, a lelkitársával. Főleg azt imádtam a sztoriban, hogy mindennek volt egy magyarázata, de a legeslegjobb, az a hegyek, völgyek, dombok, és minden ilyen képződmény létrejötte. Mert az embert is az érzelmek uralják, itt pedig nem csak egy-egy embert formáltak az érzések, de a világot is. Lehet, hülyeség, viszont én tényleg ezt szerettem a legjobban benne. Azért volt néhány helyesírási hiba, vagy inkább elgépelés, illetve az elején, az első bekezdésben engem nagyon zavartak a tőmondatok. Én két helyen is összevontam volna, de a többi nem volt idegesítő. A cselekmény szempontjából nekem az árva gyerekek ütöttek szöget a fejembe. Ha mindenki a számára tökéletes emberrel jön össze, hogyan lehetnek olyan gyerekek, akik senkinek sem kellettek? Hiszen mindenki szerelemből van a másikkal, nem? Ettől függetlenül én imádtam, és ha nektek is felkeltette a figyelmeteket, olvassátok el.
Értékelés: 10/9
Miért pont ez? "
I'm fired up and tired of the way that things have been, oh-ooh
(...) I was broken from a young age"
Interjú Vantana M. Foresttel
Nagyon egyedi a novella témája, honnan jött az ötlet?
"Önmagában mindig is érdekelt ez a lélektársas téma, de szerettem volna érdekesebbé tenni valamivel. Épp eléggé melankólikus hangulatban voltam, mikor eszembe jutott, hogy milyen lenne, ha lennének istenek. Innen az érzelmektől változó világ már csak egy ugrás."
A történetben nem csak átlagosan írsz az emberekről, hanem egy idő után át is váltasz egy személyre. Miért döntöttél így?
"Arra gondoltam, hogyha kiragadok egy személyt a sokból, az sokkal, hogy is mondjam, közelebb hozza a cselekményt. Ha van valaki, akit előtte minimálisan is megismertünk, akkor beleképzeljük magunkat a helyébe. Így személyesebb a történet, jobban izgulunk, jobban érdekel minket a sorsa."
Mióta írsz? Van más blogod, esetleg wattpadon történeted? Ha igen, mi a címük?
"Elég régóta írogatok mindenfélét, kisebb koromban versekkel próbálkoztam, majd állatmeséket írtam, és valamikor 2011 körül kezdtem el az első blogomat (persze, ezt aztán hamar abbahagytam).
Tavaly kezdtem el komolyabban foglalkozni írással, cikkeket olvasok, hasonlók.
Blogom jelenleg csak egy inaktív van, az se történetes. :D
Wattpadon a Párhuzamos világ, illetve a Szerelem a gyümölcsösben c. történeteimet írom."
Tavaly kezdtem el komolyabban foglalkozni írással, cikkeket olvasok, hasonlók.
Blogom jelenleg csak egy inaktív van, az se történetes. :D
Wattpadon a Párhuzamos világ, illetve a Szerelem a gyümölcsösben c. történeteimet írom."
Köszönöm a válaszokat,
xo Peetagey Smile
Szia! Nagyon szépen köszönöm a kritikát. Őszintén be kell vallanom, kicsit féltem, hisz azért a blog címe ijesztő, és minden ember ízlése más, aztán nem akartam elszomorodni :D
VálaszTörlésAz átváltás is van válasz, csak ennyiből az ugye nem tudott kiderülni. Bár egy ideje tervezgetem, hogy kerítek ebből egy regényt, és bepróbálkozom vele a könyvmolyképző Aranymosásán :)
Az elejét meg valamikor majd átjavítom, mert néhol már nekem is furcsa egy kicsit.
Egy kérdés: volt aki azt mondta egy kritikájában, hogy szerinte Kiára csak azért albínó, hogy különlegesebb legyen. Szerinted ez baj?
Mégegyszer nagyon köszönöm a kritikát, és örülök, hogy tetszett a novellám!
Vantana
Szia! :)
TörlésIgen, néha én is elgondolkodom a kétértelműségén, hogy ezt most jó, avagy rossz értelemben érdemes nézni. De azt hiszem, mindenki úgy látja, ahogy akarja. ;)
Nos, ha megpróbálod, sok sikert hozzá! :3
Szerintem senki nem szólhat bele, hogy a másik hogyan jelenítse meg a karaktert. Csak a megteremtője tudja, hogy miért pont olyanra formálta meg. Az is lehet, hogy egy-egy színnek, gondolok itt a hajra, szemre, bőrre, nagy jelentősége van. Ugyanígy egy nemzetiségnek is nagy jelentősége van. A sulinkban volt egy pályázat, amiben mély fájdalmat kellett megjeleníteni, és az egyik évfolyamtársam egy cigány lányról írt, akit csak azért ítéltek el, mert olyannak született, amilyen. Közben fantasztikus táncos volt. Szóval szerintem nem érdemes ilyen tekintetben másokra hallgatni. Te tudod, miért akartad és kész. Viszont az érzésekre fontos odafigyelni, mert egy külső szemlélő esetleg jobban átláthatja a szituációt, és olyat mondhat, ami esetleg neked eszedbe sem jutott. :)
Nagyon szívesen! :)