Ti választottátok #27 - A blogvilágról, avagy mennyit változott minden?

Bonjour!
Tudom, hogy csúszok egy kritikával, de múlthéten korlátozottan tudtam csak géphez jutni, így totálisan el vagyok havazva!

Előszó

Azt hiszem, az eddigi leghosszabb bejegyzésemet írtam, raktam össze, a maga huszonnyolc word oldalával. A bejegyzés két részből fog állni, először lesz a kérdőív eredménye, aztán az interjúk, amit sokkal korábban kezdtem el. Ahogy mindig, most sem engedtem, hogy bárki a saját nevén válaszolja meg a kérdéseket, szóval ha bármilyen egyezés van egy-egy ismerőssel, elnézést, de huszonnégy ember válaszolta meg a kérdéseket!

Az eredmény

A kérdőív és az interjú során voltak megegyező kérdések, de próbáltam azért különböző kérdéseket is feltenni. És hát nem is tudom... Nagyon izgulok, mert szerettem volna egy tényleg átfogó bejegyzést gyártani, és én egyelőre elégedett vagyok, remélem, nektek sem lesz hiányérzetetek.

1. Mióta vagy jelen a blogvilágban?  
• Egy éve (2016-ban kezdtem.) - 2 válasz
• Két éve (2015-ben kezdtem.) - 3 válasz
• Három éve (2014-ben kezdtem.)  - 2 válasz
• Öt éve (2012-ben kezdtem.) - 2 válasz
• Hat éve  (2011-ben kezdtem.) - 1 válasz
• Egyéb: "2007 előtt kezdtem."
2. Mit tapasztaltál, milyen a közösség?
• "Már nem olyan, mint mikor kezdtem. Nem összetartó, megy a balhé, érdekbarátságok, rossz itt lenni."
• "leginkább passzív" 
• "Változik, ahogy a blog-trendek is. De mindig vannak rendes arcok, és olyanok, akiket legszívesebben egy kanál vízben fojtanék meg."
• "A közösséget sok részre lehet osztani, én eddig a viszonylag "rendesebb" oldalt láttam. Nem futok bele trollokba, vagy rossz indulatú emberekbe, és olyan történeteket se látok, amelyek nagyon kivernék a biztosítékot. Bár pontosan tudom, hogy vannak történetek és bloggerek akikkel tele van mindenkinek a bakancsa."
• "Szerencsére eddig csak pozitív tapasztalatom va a blog közösségről. Rengeteg barátot szereztem. Szóval mindenképp pozitív." 
• "Alig olvas, nehéz rávenni őket az olvasásra."
• "Szerintem a legtöbben nagyon aranyosak és inkább tanácsot adnak bár van egy-két olyan ember aki bár ne szólna hozzá."
• "Hullámzó. Vannak "rétegek", ahol nagyon jól érzem magam az emberekkel, van akiket nem értek, van ahonnan kilógok... De akikkel jóban vagyok azokat szeretem és jófejek :3" 
• "Támogató, segítő, bár nem 100%-ig. Mindig vannak fekete bárányok."
• "Egyrészről nagyon barátságos környezetnek tartom, sikerült egy remek társaságba bekerülnöm, tapasztalatokat szereztem és barátokat. Másrészről vannak olyanok, akiknek a viselkedése elképeszt, számomra érthetetlen a hozzáállása és/vagy az értékrendje. Őket igyekszem elkerülni, de esetenként nem átallok kárörvendezni a szerencsétlenkedéseik felett. Szerencsére eddig egyikük sem akart közösködni velem ;') Harmadrészt meglepett az egész. A bloggerek, akiknek a munkásságát követem rendszerint igen kis közönséggel rendelkeznek, míg a helyesírási hibákban és klisékben bővelkedő irományok +60 feliratkozó és részenkénti 7-8 komment környékén járnak. Nem irigykedem rájuk, egyszerűen csak felfoghatatlan számomra ez a fajta igénytelenség. (((Jó, én is szoktam tucat romcomokat nézni időnként, pusztán kikapcsolódás gyanánt, amikor nem is igazán akarok figyelni a sztorira, nem várok meglepetéseket és csavarokat. 90 perc, aztán el is felejtem. Na de olvasni? Ahhoz nekem nincs elég időm, türelmem és feles agysejtjeim.)))"
• "Úgy érzem, hogy azok akik egykorúak, sokkal jobban kijönnek egymással, támogatják egymást, szerintem ezen látszott meg az amikor a legtöbben "kampányoltak" az ellen, hogy megitéljék a 13 éves bloggereket. Nem tudom, hogy mennyire sikerült ez a kezdeményezésük (*halkan suttog* Engem nagyon érdekelne egy erről a dologról szóló bejegyzés), de úgy gondolom, hogy nem kapcsolódtak volna be ennyien, ha senkit sem érdekelt volna. Próbáltak összefogni, ami egy jó pont. " 
3. Mit szeretsz a blogvilágban, illetve a közösségben?
• "Már semmit. Valószínűleg itt is fogom hagyni."
• "Hogy önmagam lehetek, és nem kell megjátszanom magam mások előtt. Azt csinálhatom, amit szeretek. "
• "Mindig szerettem írni és az embereket szórakoztatni, szóval adott, hogy ezt szeretem a blog világban. A közösséget is imádom, hiszen rengeteg pozitív visszajelzést kaptam és sok barátot szereztem." 
• "Általában azt tapasztaltam, hogy mindenki segítőkész és nyíltan megmondják a véleményüket személyeskedések nélkül."
• "Nagyon szeretem,hogy egy akár most még teljesen ismeretlen de annál tehetségesebb ember írásait olvasom,melyek sokszor nagyon jók és ezzel még talán neki is örömet okozok. A bizalmammal."
• "A kreatív embereket, és hogy mindig tudunk segíteni egymásnak." 
• "Hogy a társadalom nagy része elfogadó."
• "Oh, már szinte mindent leírtam az előző körben, de akkor ismét: Hogy hozzám hasonlók virtuális társaságát élvezhetem, könyvtárakban fel nem lelhető gyöngyszemekre bukkanhatok, kiélhetem a magam írói fantáziálgatásait is és remek helyszínt biztosít arra, hogy a legkülönbözőbb írói elképzeléseket és személyiségeket tanulmányozhassam anélkül, hogy lyukat égetnék a kiszemelt tarkójára."
• "Azt, hogy nagyon szerteágazó, nagyon sok téma és műfaj van és mindenki meg tudja találni azt az embert, aki egy hullámhosszon van vele és el tud beszélgetni vele, segítséget kérni stb."
4. Mi nem tetszik?
• "Úgy az egész. Már csak a negatív dolgokat láttam ezzel kapcsolatban."
• "A sok idióta."
• "Amikor kiskorúak +18-as fanfictiont írnak. Sőt, egyeltalàn nem szeretem a +18-os fanfictionokat. Írhatja azt kiskorú vagy nagykorú. Nem szeretem őket." 
• "Szörnyű élményem, hogy egy blogger aki tőlem kért tanácsokat ellopott egy csomó ötletet, dizájnt a blogomról és még különböző szavajárásaimat is ellopta. Nagyon szörnyű érzés. És az a szomorú, hogy több ember van aki ezt csinálja, nem olyan ritka ez."
• "A néhány lekezelő,alpári komment. Mindent meglehet fogalmazni szépen."
• "Az utálkozás." 
• "Ha valaki hibázik, ki lesz közösítve."
• "Nehéz lenne megfogalmazni. Az aránytalanság, azt hiszem."
• "Talán az, hogy azok akik nem veszik komolyan, nem is írnak minősíthető történetet, mégis elvárják, hogy sok visszajelzésük legyen. Az sem tetszik, hogy valaki még mindig abban találja meg az örömét, hogy egy alig kezdődő blogot lefikáz, így megpecsételve azt, hogy elmegy az iró kedve az egésztől.."
5. Mit változtatnál meg?
• "Hosszú lenne leírni."
• "Kiszórnám a hanyagul felépített blogokat. "
• "Jelenleg állapotban semmit."
• "Lenne több témára specifikálódott csoport, tehát nem lennének összevissza. Minőségi csoportok is lennének, tehát nem lenne sok ugyanolyan történetes, random fotókat megosztó blog, hanem minőségi tartalmakat is közlők." 
• "Az utálkozókat?"
• "Mindenki törődjön a maga dolgával, és ne folyjon bele senki mások vitájába, ha nem muszáj."
• "A fejléccel sosem sikerült kibékülnöm ;) Ja, hogy még mindig a blogvilágnál tartunk? Hm... ugyancsak nehéz kérdés. A legtöbb dolog jelenleg, ami miatt úgy érzem, lehetne ez jobb is, az csak rajtam múlik, azon, hogy a blogon miket változtatok, hogyan fogok hozzá a folytatáshoz, szóval ezen ilyen keretek közt még nem gondolkodtam el. Jó lenne több olvasó ;)"
6. Te mit vársz egy olvasótól?
• "Ha elolvasta, amit írtam, adjon egy kis visszajelzést, hogy mit gondol róla."
• "Ha már elolvasta a cikkemet/fejezetemet, legalább egy normális kommentet biggyesszen már oda. Én is mindig írok, ha elolvasok valamit. Szerintem minden író megérdemel ennyit."
• "Kritikát. Véleményt. És ha szükséges türelmet." 
• "Én igyekszek mindig belájkolni a blogger FB posztjait, ha szeretem, mert így ezzel neki óriási örömöt szerzek pár kattintással és egyfajta visszajelzés is. A lájk és komment szerintem alap dolog kéne legyen az olvasóknál. "
• "Én csak olvasó vagyok és szerintem a tisztelet a legalapvetőbb."
• "Ez teljesen attól függ, milyen ez az olvasó. Ha mondjuk csak lustaságból nem kommentel, akkor nem szeretem. De ezt igazából nem tudhatom, szóval..." 
• "Tényleg azért iratkozzon fel, mert érdekli a blog, ne pedig azért, hogy minél több helyen ott legyen a neve. Emellett néha hagyhatna némi nyomot maga után (nem kell minden egyes bejegyzéshez kommentelni, csak amiben tényleg volt olyan, ami megfogta, különleges volt számára, stb)."
• "Hogy hagyja ott a kéznyomát. Ha már feliratkozott, legalább egy kommentet hagyjon valahol! Tudjam róla, hogy létezik és nem csak egy szellem :3"
• "Talán azt, hogy ha elolvassa, akkor egy pár szóban lévő visszajelzést, hogy hol rontottam el, mi nem tetszett benne neki."
7. Te, mint olvasó, a oldalakon követed a bejegyzéseket, de emellett szánsz időt a blogokra? Miben nyilvánul ez meg?
• "Amelyik blogot követem, szoktam írni."
• "Inkább a blogokat olvasom." 
• "Blogon nem igazán szoktam kommentelni, mert általában mindig regisztrálni kell meg ilyen dolgok, ezért inkább FB-on szoktam."
• "Követem őket, nagyon ritkán kommentelek mellé vagy esetleg más úton megkeresem az íróját kicsit beszélgetni vele."
• "Kommentelek az elolvasott fejezetek alá, ha van netem, ha épp nincs, de utólag eszembe jut, akkor pár nappal/héttel utána teszem meg." 
• "Csekély szabadidőmben próbálok olvasni, és ha valamit külön ki szeretnék emelni, le is írom."
• "Viszonylag kis kört követek rendszeresen (4-5 blogot olvasok), de azokat tényleg, kivétel nélkül minden bejegyzést, és egy-két bejegyzésenként, történetesnél szinte minden fejezet alatt hagyok megjegyzéseket vagy pipálgatok ^.^ Igyekszem nem csak néhány odavetett szóval reagálni az írásokra, hanem hosszabb, néha már-már levélszerű kommenteket kreálok, rövidebbek úgyse tellenének tőlem. Ha van zenelejátszó a blogon, abba is szívesen belehallgatok :') Yes, hozzád járok Imagine Dragonst hallgatni ;)"
• "Nem igazán olvasok blogokat, de egy nagyon jó élményem volt az, amikor rátaláltam egy blogra, elolvastam az első fejezetet,mert akkor csak az volt fennt, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, de rendszerint visszatértem az oldalra és néztem a változásokat. És ahogy egyre többször visszatértem és láttam a változást, ahogy egyre töb fejezet kerül fel egyre több viszzajelzést kap, a design is egyre szebb lesz, apránként. Nagyon jó élmény volt látni ahogy a blog szépen emelkedik."
8. Mindig aktív voltál vagy voltak szüneteid? Ha köze volt a blogvilághoz, akkor mi váltotta ki?
• "Aktív."
• "Néha vannak kisebb-nagyobb szüneteim, sőt, egyszer egy egész éves szünetem volt, amikor nem volt kedvem blogolni."
• "Saját blogom nem volt szünet, hisz novemberben kezdtem el írni. Közös blogban volt több is, de az már nem lényeges, hisz ott már sajnos nem vagyok társíró."
• "Néha becsúszott 2-3 hét amikor magánéleti válság miatt szüneteltem, de mindig óriási örömmel vágtam bele újra. Szerintem ha valaki a blogvilág miatt hagyja abba az elég cinkes, mert akkor nem is annyira írni szeretett, csak közösséget keresett." 
• "Három éve kezdtem el olvasni a blogokat és most volt egy kb. fél éves kihagyásom,most télen szoktam rá vissza. A kihagyásom okát egyébként nem tudom,csak úgy kimaradt."
• "Volt egy pár hónapos szünetem, mostanában pedig kevésbé vagyok tevékeny a kibebaszott suli miatt, de igyekszem."
• "Jelenleg is szünetelek az egyetem miatt. Általában a suli miatt voltak szüneteim, bár volt egy-két másik is különböző stiklik miatt." 
• "Voltak szünetek, mindig előre megtervezettek, mint iskolában a téli vagy a nyári, illetve ez volt a terv a kezdéstől fogva. Általánosságban egy, másfél hónapos pihenők voltak, amik alatt volt időm dolgozni az újabb történeteken és átnézni a korábbiakat. Másrészről volt, hogy az élet hozta úgy és hosszabb "pihenőre" kényszerültem. Magának a blogger világnak nem volt hozzá köze egyszer sem. Nem is vagyok jelen olyan szinten, hogy túl sok legyen belőle."
• "Voltak és vannak is szüneteim, de nincs köze a blogvilághoz."
9. Amióta itt vagy, szerinted változott blogvilág, a környezet? Jó vagy rossz irányba?
• "Amikor kezdtem, más volt. Akkor élveztem itt lenni, de azóta történtek dolgok, és úgy érzem, hogy nincs itt a helyem. Valószínűleg itt is hagyom a bloggert. Sőt bloggernek se vallom magam. A változás rossz irányba ment. Seggnyalás, érdekbarátságok, folytonos viták. Még azon is képesek összeveszni, hogy valaki igent mondott, amikor nemet kellett volna. Divat bloggerek. Mindneki népszerű akar lenni, ki akarja adatni a blogját. És naiv 14 éves fejjel nem fogják fel, hogy ez mit takar. De menő hangzik és jól cseng. Sőt lassan már trend lesz, hogy könyv legyen a blogodból..."
• "Igen, változott és jó és rossz irányba is."
• "Kevesebben vagyunk, ez változott, és a nagyon jó, de kevésbé felkapott témáról szóló blogokat még mindig nem becsülik meg eléggé, ez változatlan."
• "Természetesen változott. A blogolás elvesztette azt az értékét, ami öt-hat éve még különlegessé tette. Ma már olyanok is blogolni akarnak, akiknek amúgy eszükbe sem jutna, de egy barátnőjük/ismerősük után ők is belevágnak, totál céltalanul. A korosztály is megváltozott, a tisztelet szinte teljesen eltűnt (tisztelet a kivételnek)."
10. Szeretnél még valamit mondani? Ha nem, csak hagyd ki, légy szíves!
• "nagyon szeretem a blogodat, nagyon érdekes témák vannak benne, hozzád is mindig visszatérek elolvasni egy-egy ilyen bejegyzést. :) " - Nagyon örülök, hogy tetszik! ♥

 Interjúk

1. Mióta vagy jelen a blogvilágban?

Akira: "1 hónapja :)"

Anonymus2.0: "2012 augusztusa óta, ha jól emlékszem."

Babu: "Ha jól számolom, akkor nyolc éve. Akkor voltam 13 éves és idén leszek 21."

Colett: "Hát, 2014 májusában nyitottam meg a blogomat, szóval már három éve, de csak másfél éve érzem magam úgy igazi részének ennek a világnak."

Csoki: "Passzívan 5 éve. Aktívan egy hónapja."

Fogaskerék: "Írni 2008 július-augusztusában kezdtem el írni, akkor még g-portálon jelent meg történetem, illetve a legtöbb az Anime fanfic Style című, még most is működő oldalon. Ténylegesen blogolni 2009-ben kezdtem el. Akkor még volt msn és az ahhoz tartozó oldalon lehetett profilt létrehozni és azon belül létrehozni blogokat. Szóval 10 éve írok és saját oldalam a műveimnek, a gondolataimnak 9 éve van."

Gabó: "Egy hónapja és egy hete."

Gün: "Huh...ez nehézkes mivel amennyit számolok az 2 éve lesz Augusztusban. Viszont előtte már próba képen blogoltam , de akkoriban nem foglalkoztam vele ilyen szinten mint az utóbbi 2 évben lassan :)"

Hannah Song: "2011 november környéken kezdtem el blogolni, szóval tavaly volt 5 éve :)"

Jason: "2011 óta vagyok aktív, de kisebb próbálkozásaim, blogok egy-két hetes élettartammal már előtte is voltak."

Kalendárium: "8 hónapja kezdtem el blogolni, de beletelt egy kis időbe mire egy hajszálnyit is "bekerültem a vérkeringésbe"."

Kira: "Az én blogom Júliusba indult és... kb azóta vagyok így benne ebbe a "világba"."

Kisoroszlán: "Lassan 9 éve, 2008 óta blogolok, írok és olvasok."

Kókuszgolyó: "25-étől :)" [február]

Lisbeth: "Körülbelül négy éve vagyok jelen a blogvilágban."

Maja: "2014 júniusban hoztam létre a blogot, de 2016 augusztusa óta vezetem rendszeresen :)"

Miranda: "Egy éve."

Mrs. de Winter: "2012. decembere óta :D"

OlvasóLány: "Mint olvasó, nagyjából 2015 július, mint blogger 2016 november 1 :)"

Parabatai: "2014 júliusában nyitottam meg az első történetemet. :)"

Pingvin: "2012 márciusa környékén csatlakoztam, akkoriban még rajongói oldalakkal próbálkoztam. Első igazi próbálkozásom 2013 nyarán történt, és azóta vagyok aktív tagja ennek a közösségnek."

Ref: "Nagyjából négy éve indítottam a blogomat, előtte fb oldalon osztottam meg az írásaimat."

Wellesley: "Körülbelül három éve, akkor publikáltam az első történetemet, ami egy fanfiction volt. :)"

Wikka: "kb 2008 óta, azt hiszem. :3"

2. Mit tapasztaltál, milyen a közösség?

Akira: "Egyelőre nincs sok olvasóm, de sok blogot olvastam is, és azt tapasztaltam hogy a legtöbben szépen, udvariasan és kíméletesen megfogalmazzák a kritikákat, és jó tanácsokat adnak, szóval eddig jónak találom a közösséget. :)"

Anonymus2.0: "Nos, nagyon változó. Folyamatosan cserélődik. A hangulat pedig éppen téma függő. Mindig van valami, ami széthúzást eredményez, mostanában úgy vélem, hogy egyre inkább esünk szét. De ez a közösség mát nem az, amibe 5 éve csöppentem. Ami rendjén is van, változik a világ. Lehetne problémázni, hogy fiatalak így, nagyobbak úgy, téma ez, téma az, de mindegy is. Szívemhez nőtt, szeretek írni, akkor is ha a bloggervilág nem ösztönöz."

Babu: "A mostani közösség meglepően nyitott. Ha már valaki akkoriban valami keményebb témát, és nem azt a tinis álomvilágot, támogatta, akkor keményen bírálták. Bár mondjuk akkoriban úgy vettem észre, hogy a blogzonan (mert ott kezdtem) ez a 14-15 volt az átlag életkor. A mostani közönség viszonyt nagyon szűkszavú, nem szívesen fogalmaz meg véleményt. Szerintem. :)"

Colett: "Eleinte nem nagyon tapasztaltam, de eléggé tetszett ez a világ, és amióta egyre jobban benne vagyok a világ sűrűjében, hát, rájöttem, hogy elég szinuszos. Nem olyan szép belülről, kifejezetten hullámzó, volt egy olyan időszak, tavaly tavasszal és nyáron, ami kifejezetten mélypont volt, de azóta szerintem felfelé veszi az irányt."

Csoki: "Aktív de egyre nehezebb a figyelmüket felkelteni Egyre szélsőségesebb címeket kell adni a bejegyzéseknek ahhoz hogy sokan olvassák."

Fogaskerék: "Nem igazán voltam sose aktív tagja ennek a közösségnek, amolyan külső megfigyelő voltam mindig is. Persze így számomra nagy szembetűnő a változás. Régen még elég kevesen használták a facebookot arra, hogy itt tartják a kapcsolatot, mármint az írói profilokra gondolok. Ott volt a chat vagy a megjegyzések, esetleg levelezések, ami sokkal személyesebb volt. Aztán, amikor jobban elkezdtük használni, bár én szerencsésnek mondhatom magam, mert részese voltam egy kisebb csoportnak, ahol a real profilokat használtunk, csináltunk egy csoportot, ahol dőlt belőlük a bolondság. Ma viszont ebből már nincs semmi, abból a közösségből jó formán már csak én meg még egy-két ember tevékenykedik, és őszintén ez nagyon elszomorító. Persze akadnak még ilyen barátságok, ahol megy a bolondozás, ahol mindenről lehet beszélgetni, viszont véleményem szerint, már minden sokkal felületesebb, nincs meg az a jó érzés, ami anno megvolt, hogy tagja tudsz lenni valaminek. Vannak több száz, vagy ezres létszámú csoportok, mindenki megosztja a blogját és aztán ennyi. És bármennyire is rossz bevallani, de ezt a habitust én is felvettem, belinkelem a blogomat, próbálok írni valami figyelem felkeltőt és aztán ennyi. Ha érdekel valakit az jó, de ha nem, akkor így jártam. Szóval nekem nagyon elszomorító, amit most tapasztalok, mondhatni senkivel se tartom a kapcsolatot. Néha írok valamihez, amihez van véleményem, de csak úgy vagyok. Bár az is igaz, hogy valószínűleg azért van ez, mert már nem tartozom a jelenlévő korcsoportba, aminek zöme tinédzser."

Gabó: "Szerintem nagyon jó, befogadóak, támogatóak :)"

Gün: "Szerintem nagyon jó :) Az emberek ebben a témában mernek nyilatkozni, és nem félnek kimondani amit éreznek :) Igaz legtöbben áll néven futnak, lehet ennek ez-az oka. Senki nem sértődik meg, és megpróbálják elfogadni egymás döntését :)"

Hannah Song: "Tapasztalatim szerint anno sokkal baratsagosabb volt a közösség. Akkor sokkal könnyebben elfogadtak a tanácsokat az emberek és nem támadt miatta egybol vita.
Akkor meg tényleg azért blogoltak az emberek, mert szerettek írni és élveztek és senkit nem érdekelt a látogatottság. Nagyon kevés divat blogger volt akkoriban mrg és ez nagyon jó volt."

Jason: "Hát, hogyan is mondjam... Azt hiszem már láttam mindent. Amikor még kis kezdőként beléptem az első blogos csoportokba, önbizalomhiánnyal és szorongással küzdve, az 1D blogok épp virágkorukat élték. Ezek még teljes egészében azok a klasszikus értelemben vett, kislányt kiszúrják a koncerten aztán jön a nagybetűs SZERELEM történetek voltak, és senki másnak nem volt létjogosultságuk mellettük. Nem is nagyon voltak akkor még más témában, 100ból talán egy kettő, köztük én is, egyszerűen elvesztek a hírfolyamban. Persze, ahogy ezek a bloggerek, és én is, kicsit idősebbek lettünk, akik maradtak előbb utóbb megtalálták a saját hangjukat, és elkanyarodtak eredetibb történetek felé, színesedett a paletta. Divathullámok (SzJG stílus, Justin Bieber, Foci és még sorolhatnánk) mindig jöttek mentek, de sikerült egyre stabilabb rétegnek létrejönnie akik állandósultak. Én úgy érzem ezek a bloggerek többé-kevésbé összetartóak, bár nem nagy egység szinten, inkább kisebb csoportokban, akik egymással is jóban vannak. De ott a szűk kör, akikkel igazán megtaláltátok az azonos hullámhosszt. A mostani nagy problémát szerintem nem a mindenki-mindenki ellen jelenti, ez már abszolút nem jellemző, helyette egy másik új "hiba" van, ez pedig szerintem az újonc utálat. Aki kezdő, és esetleg az épp aktuális divathullámot meglovagolva lép be a "blogger társadalomba" az jó eséllyel számíthat pár kéretlen kommentre a blogján, míg régebben a zöldfülűek csendben meghúzódtak. Ma már kérhetnek kritikákat, de a figyelő szemek is hamar kiszúrják őket, és sajnos sokakat elijesztenek. Nem tudom, hogy így próbálják a régiek védeni saját helyüket, vagy csak szeretnek kiosztani másokat, az "én vagyok itt régebb óta" elv alapján, de én mostanában ezt látom. Vannak remek kezdeményezések persze, (és itt nem az ötvenedik blogos díjra gondolok) amik azt hiszem majd lassan ezt is átalakítják, így én nagyon bizakodó vagyok a jövőre nézve."

Kalendárium: "Hm. Eléggé tág határokon belül mozog a bloggerek korhatára (12-45 vagy még több), de szerintem nem a kor szokott probléma lenni, maximum a fiatalabbakat szokták néha "piszkálni" kritizalni stb. Összességében jonak mondanám. Több faces csoportban is benne vagyok, ahol bloggere gyültek össze, és bátorítás, jo vagy rossz indulatu kritizálás szokott lenni, de altalában egy befogado, támogato közösség. Ez az amit én latok, de nem igazán van rálátásom az egészre."

Kira: "Húúú eléggé vegyes... nem rendelkezem még sok követővel, de pl van olyan is akit tudom hogy nincs feliratkozva és rendszeresen olvas. Általában segítőkészek az emberek és pl engem még sosem ért annyira negatív krtitika, hogy elvenné a kedvem az írástól. Nekem ez a story már nagyon rég a fejembe volt.. és a blogom eleji részek már 2013/2014-be kész lettek... csak kicsit átírtam őket és úgy kerültek fel. Jó volt azt látni, hogy olvasnak. Pedig még mindig nem tartozok azokhoz a bloggerekhez akik NAGYOK... :)"

Kisoroszlán: "Amikor elkezdtem jobban foglalkozni a blogolással nagyon meglepődtem. Mindenki segített és támogatott, nem csak engem, hanem magában a kezdőket. Soha nem gondoltam volna, hogy ez így megy. Abban a hitben voltam, hogy írok valamit, olvassák majd ketten-hárman, de egy kis reklámmal - egyik akkori kedvenc íróm kitette az oldalam linkjét - rengetegen lettünk. Ma viszont semmit nem ér semmi, hírdethetsz, kérhetsz segítséget, senkit sem érdekel. Mindenki magával foglalkozik."

Kókuszgolyó: "Azt tapasztaltam, hogy sokan nem is tudják hogy mi az a blog vagy hogy hogyan is kell kezelni... A közösség nem nyit az új emberek felé... :)"

Lisbeth: "Eddig úgy tapasztaltam, hogy összetartó, és támogató a közösség. Tiszteljük egymás munkáját, mindegy, hogy az illető kezdő, vagy profi."

Maja: "Sok bloggerel tartom a kapcsolatot , akik segítőkészek, barátságosak. Negatív élményem eddig 1 emberrel volt csak , tehát összeségében eléggé összetartó ez a közösség."

Miranda: "Segítőkész és rendes. Ezen kívűl pedig őszinte."

Mrs. de Winter: "Változó. Nagyon, de nagyon változó, akárcsak a forgószél."

OlvasóLány: "Szerintem vegyes. Mert vannak nagyon készséges bloggerek, akik szívesen segítenek másoknak. Viszont találkoztam már olyannal, aki még a kérdést is támadásnak vette. Szerencsére nekem eddig főleg a rendesebb bloggerrel volt dolgom :)"

Parabatai: "Vannak veszekedések, mint minden közösségben. Kisebbek-nagyobbak, mindenkinek más a véleménye, és ezeknek általában hangot is adnak. Az más kérdés, hogy néha jobb lenne simán átsiklani a nem tetsző dolgon. Az biztos, hogy más az egész "bloggertársadalom", mint régen. Eltűntek emberek, és most nem arra gondolok, hogy szervkereskedők áldozatául estek, egyszerűen felhagytak ezzel a hobbival/életvitellel. Megesik, bár az már kicsit szokatlanabb, mikor olyan hagyja el a világot, aki tényleg szerves része volt ennek, mert mi tagadás, mindig is voltak és lesznek mindenhol vezéregyéniségek. Akiket mindenki ismer, mindenkivel jóban vannak, és nekik is terjedelmes a kapcsolathálózatuk. Azt vettem észre ezalatt a pár év alatt, hogy voltak olyanok, akik csak beleszagoltak, aztán itt is hagytak minket egy életre, viszont van ellenpéldám is, több ismerősöm is van, akik szintén itt vannak azóta, amióta én. Minden tagja a bloggervilágnak különböző céllal regisztrál, és nyitja meg az első blogját. Valaki hírnevet remél ezáltal, valaki új hobbit keres, és éppen ez volt menőnek titulálható, esetleg egyszerűen olyan írói vénával született az illető, hogy ezt mással is meg akarja osztani a Föld kerekén. Sokan vannak, akik támogatják egymást, a kezdő bloggereket is szívesen veszik a szárnyaik alá, akik van hogy megfogadják az "öregek" tanácsát, vagy csak azért is a saját útjukat folytatják, és majd saját tapasztalatok alapján építik a platformjukat. Ami viszont tényleg egy negatív dolog köztünk, az a sok troll, aki nem marad meg a híd alatti zugában, hanem az általában önbizalomhiányos bloggerek karrierjét akarja sutba vágni egy-egy meg nem érdemelt ronda szóval. Akár ask.fm-en, most ez volt a legutóbbi még nyáron. Azóta szerencsére nagyobbfajta nem akadt. Igazából onnan is lehet kiszűrni azt, hogy ki gondolja komolyan a bloggerkedést, hogy ki marad meg a nyár elteltével, akkor ugyanis minden évben lecsökken a számunk valamennyivel a suli elkezdésével, amit megértek, mert elhiszem, hogy nehéz egy évfolyammal idősebbnek lenni, de akkor is, aki szívvel-lélekkel csinálja, szereti csinálni, az biztosan fog időt szakítani rá a sok dolga között."

Pingvin: "A kezdeteknél még nem voltam annyira részese a társaságnak, viszont egy-két év és valamennyi blog után belecsöppentem a Facebookos közösségekbe is. Őszintén szólva, az évekkel ezelőtti blogger-társadalmat hiányolom, akkoriban mindenki közvetlen volt, bár ott van maga a tény is, hogy sokat nyomott a lantban, hogy a blogod mennyire volt népszerű. Mostanság úgy veszem észre, nem is az írás jár előtérben, hanem a bloggerek hétköznapi élete, ami elég éles váltás - hiszen itt sem már a blogolás számít, hanem az a blogger; ez persze remek dolog, mindössze csak érdekes, hogy a lényeg marad ki."

Ref: "Egyre rosszabb. Amikor elkezdtem az oldalon publikálni az írásaimat, két nagyobb csoport tagja voltam, ahol tőlem idősebb amatőr írók segítették egymást a fejlődésben. Olyanok voltak, mint egy nagy és összetartó család, akik kíméletlenül őszintén megmondták a véleményüket. Ebben a közösségben tanultam meg mindent, és én is hasonló mentalitással mkndom el a véleményemet mások írásairól. Baromi szokatlan volt néhány évvel később egy olyan közösségbe csöppenni, ahol a divat irányít, nincs összetartás, és az őszinte, építő jellegű véleményt nem tudják elfogadni, mert bántónak találják, ha valami rosszat mondanak az alkotásukról. Az elején még voltak olyan kivételes tehetségek, akikkel megérte dolgozni, de ők abbahagyták vagy kiöregedtek azóta. Az újabb bloggerek már csak a hírnév miatt csinálnak mindent, nem az alkotás öröméért."

Wellesley: "Ha sikerül egy olyan közeget elkapnunk, akik kedvelik az adott történetet, az kész főnyeremény! Sajnos belefutottam már egy-két emberbe, akik negatív véleménnyel voltak, de még mindig jobb, mint azok, akik név nélkül osztják az észt. Az íróközösség viszont remek. Támogatják egymást, segítenek a másikon, szerintem remek társaság."

Wikka: "Amikor elkezdtem még alig volt blogger közösség, ahova tartozhattam volna, a csoportokat nem rég ismertem meg. De amióta sok blogger társat megismertem én pozitívan csalódtam! Csodálatos embereket és blogokat ismerhettem meg és ami számomra kulcsfontosságú az ismeretségi köreimben nincsenek rivalizálások! Amikor elkezdtem blogolni, nagyon sok barátnőm indított blogot, de az írás szenvedélye leginkább csak nálam mutatkozott meg igazán, ők abba hagyták, én nem és azóta is írok. :)"

3. Mit szeretsz a blogvilágban, illetve a közösségben?

Akira: "Szép dizájnokat és azt hogy rengeteg mindenről írhatsz, nincs megszabva. A közösségben azt hogy nyíltan kifejtik a véleményüket."

Anonymus2.0: "Olyan világ, ahol írás terén megtaláltam a hozzám hasonlókat. Bloggerbarátok, segítőkész béták, akiknek igyekezhetek megmutatni, hogy tudok többet. Más világ, mint amiben élek minden percben."

Babu: "A változatosságot és a kreativitást :D Hogy napról-napra meglepnek. Ez régen nem igazán volt jellemző. Láttam mostanában pár vitát erről, hogy a fanfiction blogok milyen sablonosok. De régen szerintem sokkal-sokkal rosszabb volt."

Colett: "Sok a kreatív ember, egy az érdeklődési kör, mégis annyi különböző egyén van itt, hogy mindenki megtalálja a maga kis baráti körét. Szerintem igazán jó barátságok kötődnek, pedig van sokszor közöttünk többszáz kilométer."

Csoki: "(A provokációt ) Azt hogy látom az írásaimat mindenki másképp értelmezi és emiatt mindenki megosztja a gondolatait velük kapcsolatosan ami által akár én is kaphatok egy másfajta megvilágítást az adott témában"

Fogaskerék: "Sokszor olvastam már azt, hogy azok, akik álnéven írnak, tulajdonképpen szégyenlik azt, hogy írnak. Én részben pont ezt szeretem az egészben, hogy választhattam egy olyan nevet, aminek számomra szép a csengése, ráadásul nekem nagyon tetszik a Catalina név, és egyébként annak idején évekig a becenevemen blogoltam, ami a nevemből származott. Szóval szégyellni se teszem, egyszerűen én is szeretném azt, amit szerintem sokan, hogy kapnak egy nevet, amiről tudják, hogy nem az igazi, és csak azt látják, amit ír magáról, az alapján fogják megítélni. Tetszik, hogy a kezdetek kezdetén mindenki ugyanarról a szintről indul, nincs senkinek se előnye. Számomra ez egy kis buborék, ahol egy általam megálmodott szebb világ van, ahol nincs rossz, vagyis totális rossz, ahová elbújhatok, ha szeretnék, ahol szárnyalhat a kreativitásom és a gondolataim is. Nekem ez az egyik önkifejezési módom, ráadásul a jelenlegi történetem saját terápiás célt is szolgál, gyógyít. A régi közösségről tudok csak írni, az sokat segített, egymást támogattuk, adtunk és kaptunk is. Mindig volt valaki, akivel tudtam beszélgetni, akivel közös érdeklődési köreink voltak. Az egészben azt szeretem, hogy kifejezhetem magamat, valakinek ez a festészetet vagy a zenélést jelenti, számomra az írást. A műveimet pedig itt tudom megosztani, mivel ugyan néha gondoltam, arra, hogy majd kiadatom valamelyik regényemet, de mostanra letettem róla és sokkal jobban érzem magam itt a blogos világban."

Gabó: "Azt, hogy nem vagyok egyedül a hobbimmal, hogy tanulhatunk egymástól, hogy kreatívak lehetünk."

Gün: "Az Őszinteséget, nem hazudnak elmondják az igazat, és az építőjellegű kritikára mennek :) A Blogvilágban pedig, hogy önbizalmat add, ha tudom, hogy sokan dicsérnek érzem, hogy valamit jól csinálok :)"

Hannah Song: "Azt, hogy mennyi sok különböző embert lehet megismerni a blogger világban. Hogy nagyon sokféle különböző gondolatot lehet megismerni és megvitatni. Szerintem ez a legjobb benne."

Jason: "A sokszínűségét. Itt tényleg bárki lehet bárki, és hallathatja a saját hangját (amíg nem sért meg egy fandomot sem, egek abból durva dolgok lehetnek ha egy fangirl blogger méregbe gurul :D ) Nagyon szeretem, hogy minden korosztály, nézőpont stb. képviseltetve van, és mégis van valami közös mindenkiben. A legtöbben kaphatóak egy kis beszélgetésre, eszmecserére, és meglepően igazi barátságok tudnak szövődni."

Kalendárium: "Érdekes embereket és gondolatokat lehet megismerni. Nagyon szines közösség rengeteg féle, fajta témával."

Kira: "Azt hogy új emberekkel ismerkedek meg... és megosztjuk egymással a gondolatainkat... Én úgy gondolom, hogy aki ír az már magában egy értelmes személyiség..."

Kisoroszlán: "Lehetsz egyedi vagy sem, de elfogadnak. Lehet, hogy senkit nem érdekel majd a történeted, mégis: az elején legalább a fülszövegről alkotnak véleményt. Szeretek írni, szeretem, ha egy régi íróval akadok össze. A nosztalgia mindenek felett áll ebben a közösségben."

Kókuszgolyó: "Hu azt, hogy olyan bejegyzéseket olvashatok amelyek a valós életről szólnak :)"

Lisbeth: "Nagyon színes a blogvilág, azoktól a szerzőktől, akik a részesei. A lelkesedést, és a hozzáértést szeretem leginkább a blogközösségben."

Maja: "Azt szeretem benne, hogy új barátságokat köthetek olyan emberekkel, akikkel közös az érdeklődési körünk. Közös projekteket tudunk létrehozni, segítjük egymást, építjük a másikat. Persze azért van olyan is , aki pont az ellenkezőjét hivatott létrehozni , őket én nem nevezzem bloggernek, mert egy igazi blogger összekovácsolja a közösségét és nem rombol."

Miranda: "Huh, hogy itt tényleg leírhatom a legbelső gondolataimat, úgy, hogy senkit sem sértek meg. A közösségben ismét csak a segítőkészséget tudom felhozni."

Mrs. de Winter: "A blogger világban főleg azt, hogy igazából mindig találni valami egyedit, valami újat, és rengeteg segítőkész embert is, a közösségről viszont nem igen tudok mit mondani. Kevés embert ismerek, még kevesebbel beszélek, de velük viszont mélyebben és tudom, hogy meglehet bennük bízni."

OlvasóLány: "Azt szeretem, hogy sokan vagyunk, így sok embert meg tudok ismerni. A közösség főleg segítőkész, így mindegy, hogy könyves, vagy beauty blogod van, ha tudnak akkor segítenek."

Parabatai: "A sok barátomat. Rengeteget köszönhetek ennek a világnak, a legjobb barátnőim jelentős részét itt ismerhettem meg, és nem bírok ezért elég hálás lenni egyrészt nekik, hogy támogatnak, másrészt a bloggerkedésnek, hogy ezáltal rájuk találtam. A közösségben, amikor az emberek önzetlenül, (sok) idejüket rááldozva segítenek a másikon."

Pingvin: "Egyszerűen odavagyok a tényért, hogy egyre változatosabb. Három éve, akárhová ment az ember, biztos, hogy háromból kettő One Direction fanfiction volt, manapság pedig teljesen hétköznapi az, ha az ember találkozik egy anime alapú történettel (amit egy éve elképzelni sem tudtam volna). A változatossága miatt szerintem megéri csatlakozni. Aztán a közösség - itt mindenki önmaga, mindenkinek megvan a stílusa, és ez az, ami sokkal otthonosabbá teszi ezt a helyet. Ugyan megvannak itt a különcök, de imádom a tényt, hogy itt mindenki az, a maga módján. Könnyű új ismerősökre és barátokra szert tenni egy-egy kijelentéssel, nincsenek éles párhuzamok az emberek között és ha arról van szó, a másik ugrik, ha valakit meg kell védeni, még akkor is, ha azt sem tudja, ki van a név mögött."

Ref: "A mostaniban? Semmit :D"

Wellesley: "A blogvilágban azt, hogy összeköti az embereket, és új történeteket ismerhetünk meg. A közösség pedig (mint említettem) tényleg remek, de nálam is van egy olyan közeg, akiket inkább a játszóházba küldenék, mintsem egy portálra. :/"

Wikka: "Azt szeretem, hogy ahányféle ember van annyiféle vélemény is létezik. Szeretem mikor valaki megosztja a gondolatait egy adott dolgokról és még ha nem is mindennek egyezik a vélemény az ott leírtak alapján, de el lehet rajta gondolkodni és kulturáltan meglehet vitatni. Én ezt tapasztaltam, a másik a szenvedély. Akik komolyabb blogot vezetnek látszik rajtuk, hogy a szenvedélyük lett az írás."

4. Mi nem tetszik?

Akira: "Nem sok dolog van, ami ne tetszene. De ha választanom kéne, akkor az, hogy van pár bonyolult dolog a beállítások terén."

Anonymus2.0: 

"- A fiatal bloggerek, akik mindent megengednek maguknak, nem tudják elfogadni a kritikát.
- Azok akik más történetét másolják
- Azok, akik "valaki odaadja a blogjat?"
- A divatbloggerek, akik csak divat témában írnak, legyen az ff vagy saját. Amire éppen kapható a közönség.
- A hisztiző design rendelők,
- vagy éppen egy köszönömöt sem tudnak kinyögni, ha elkészült a munka
- wattpados erotika-vérfertőzés-nyál történetek.
- Hozzaszolasok száma alapján írók. Ha nincs x meg akkor nem folytatom.
Hasonló bloggertípusoktól falnak megyek. És hogy nem tudunk összetartani, még egy bloggerdíj is pokolt teremt."

Babu: "Az, hogy nagyon kevesen írnak. Látom azt, hogy olvassák elég sokan, be lehet lőni egy átlagos olvasóközönséget, és mégse ír senki."

Colett: "Mint mondtam, itt sem fenékig tejfel az egész, nagyon sok az utálkozás, a rosszindulatú pletykák, egymás hátbatámadása."

Csoki: "A trógerek. Akik csak azért trágárkodnak kommentben mert éppen unatkoznak és kritikán aluli a "mondani valójuk"."

Fogaskerék: "Hát ha lehet nagyon őszinte, akkor a mostani egész az, ami nem tetszik, ami engem is magába szippantott. Olyan érdektelen lett az egész, ami egyébként a mai világot is jól jellemzi, elmegyünk egymást mellett, a saját dolgainkra, gondjainkra gondolunk. Nincs semmi olyan, ami össze fogná ezt a világot és szerintem kezd a darabjaira hullani, mert az, ami mondjuk Wattpaden megy, az nekem nem közösség, az a felszínesség ne továbbja, mert mindenre csak egy semmitmondó folytasd csak kérlek, mert imádom, az nem tartalmaz semmit. Üres szavak, amivel lehet nyugtatni magunkat, hogy valakinek csak tetszik az, amit csinálunk, de ez csak magunk áltatása. Ezért sem foglalkozok azzal, hogy ki olvassa a blogomat, hogy egyáltalán olvassák-e. Persze hihetetlenül örülök, aki ír valamit, aminek tartalma is van, azonban saját magamban rendeztem az egészet, én elégedett vagyok vele és nálam nem abból áll a mérce, hogy megírtam x oldalt, van benne minden, akkor mehet is fel a netre. Ezért is küldtem el egy olyan régi ismerősömnek, aki része se volt eléggé az én kis világomnak, és mivel ő is csak azt erősítette meg bennem, amit én is éreztem, nekem már elég is, nincs szükségem arra, amire ez az új világ tud nyújtani. Meg egyébként eléggé beszédes az, hogy mennyire kivonom magam a közösségből szerintem. Most így belegondolva, tényleg csak kihasználom néhány funkcióját, de egyébként nem akarok a részese lenni, mert ez nem az, amit én és talán a korombeliek szeretnének."

Gabó: "Egyelőre nincs ilyen nagyon negativ dolog amit tapasztaltam volna. Az nem tetszene, ha nagyon gonosz módon es nem építőjelleggel írnának véleményt a blogomról."

Gün: "Ha valaki úgy kezd el egy blogost kritizálni, hogy nem blogol. Mondjuk miért nincs rész stb. Ráadásul ha már 20x hallotta a magyarázatot akkor se érti meg."

Hannah Song: "Az, hogy vannak nagyon ellenséges emberek. Akik képesek az utolsó szavába is belekötni a bloggerbe. Illetve azt, hogy már nagyon sok divatblogger van, akiknek csak az számít, hányan kattintanak de a minőségre semmit nem adnak mert 5-10 perc alatt össze dobnak egy két bekezdéses bejegyzest aminek szinte semmi tartalma és utána megy a hisztéria, hogy miért nem nézik annyian. Illetve azt, hogy nagyon sok kétszínű ember van. Értem én ezt úgy, hogy leír valamit, valamilyen véleményt és aztán teljesen másképp élnek. Tehát nem a saját gondolataikat közvetítik, hanem azt, amit mások elvárnak."

Jason: "Az, hogy időről időre feltűnnek olyan megmondóemberek, akik azt hiszik, valami miatt feljebb valóak mint a többiek és kegyetlenül lealázzák a kezdőket "kritika" néven."

Kalendárium: "Szoktak lenni direkte piszkálódók, lenézök, de szerintem sok helyen vannak ilyen emberek. És igazabol beláthatatlanul nagy a közössék. Annyi az új bejegyzés cikk és miegymás hogy van amelyik elveszik a hírfolyamban."

Kira: "Az, hogy pl kiraknak egy blog részt és nagyon kevesen reagálnak rá... még az olyanokra is akik kiírják, hogy fontos meg ilyenek és kevés az aki egy rész alá megírja a véleményét... pl inkább megírja privátba... de oda nem. Ami zavar... mert azt mások is látnák ha valaki pl azt írja egy rész alá, hogy jó vagy ilyesmi... és ehelyett nem meri vállalni csak privátba."

Kisoroszlán: "Hiába érdekes és egyedi egy történetem, vagy bárkié, nem érdekel senkit, mert ugyanarra vágynak az olvasók: maffia, szex és tanár-diák kapcsolat..."

Kókuszgolyó: "Egyelőre nincs olyan ami nem tetszik.. :)"

Lisbeth: "Utálom, amikor valaki azzal fenyegetőzik, hogyha nem kap véleményt a bejegyzéséről, akkor nem ír többet. "

Maja: "Amikor más kioktat ,persze köze sincs a jószándékú megjegyzéshez , nem építeni akar vele mást. Sajnos ez igen is előfordul, nem csak kezdő bloggereknél. Szerintem fontos, hogy egy olyan közösség része légy , amely épít, de ehhez meg kell találnod a te szférádat illetve el kell engedni a negatív dolgokat, amiket kapni fog az ember így is úgy is."

Miranda: "Talán,hogy néha mindenki el van foglalva a saját blogja hirdetésével, olyannyira, hogy nem segít a másiknak. Ez persze mindenkire, még rám is, vonatkozik sajnos."

Mrs. de Winter: "Leginkább a kibeszélés, és a kétszínűség. Rengeteg blogger mosolyogva bólogat egyiknek, aztán a másiknak meg kibeszéli. Rengetegen csinálják, néha csoportban is."

OlvasóLány: "Hogy az olvasók nem kommunikálnak. Szeretek beszélgetni és próbálom interaktívra írni a cikkeim és próbálom buzdítani őket, hogy mondjanak véleményt. Sajnos ez nem mindig jön be, pedig egy blogger abból fejlődik, ha kap visszajelzést."

Parabatai: "A sok botrány, sokkal jobb lenne az egész világ, ha nem lenne minden második nap egy vita, senki nem "lopna" ötletet vagy művet a másiktól, mert sajnos már olyan is volt. Nem tudom, az emberek miért gondolják, hogy sokkal jobb, ha több feliratkozójuk van, és azt úgy szerzik meg, hogy egy nyereményjátékban kötelező a feliratkozás. Nem, egyszerűen én ezt nem értem, a lelküknek jobb-e úgy, hogy kvázi rákényszerítik az embert, hogy tegye meg. Persze átérzem, hogy olyannak adjuk szívesebben az ajándékcsomagot/bármi nyereményt, aki tényleg követ minket, de én azt vallom, hogyha nem adná mindenkinek szívesen, akkor inkább ne is csináljon. "

Pingvin: "Gondolom nem mondok újat azzal, ha felhozom az "átvenném a blogod" témát és megemlíteném az erotikus írásokkal próbálkozó bloggereket. Természetesen egyikkel sem lenne baj, amíg az előbb említett dolgot maguk között intéznék, az utóbbit pedig nem minden második leányzó próbálná ki, nuku tapasztalattal és történettel. (meg persze a krónikus terjedése a két trendnek sem előnyős.)"

Ref: "Lásd fent. Nincsen összetartás a közösségben, nincsen alkotási erő, nincsen fejlődési vágy. Egy mai tini azért kezd el blogolni, hogy figyelmet kapjon, ezért nem foglalkozik azzal, hogy az alkotása mennyi értéket képvisel. Nem azért kér "kritikát", hogy a hibáit felfedezve jobbá váljon, hanem hogy valakitől pozitív visszajelzést kapjon."

Wellesley: "Ami nem tetszik ebben az egészben, az, hogy a mai világban mindenki író akar lenni, amivel nem is lenne baj, ha tényleg értenének is hozzá. Ami a legnagyobb halálom, ha belerohanok egy-egy "romantikus történetbe", amiből ugye kihagyhatatlan egy-egy intimebb jelenet. De amikor meglátom, hogy az író egy tizenkét-tizenhárom éves lány, na akkor úgy vagyok vele, hogy viszlát! :'D"

Wikka: "Az előítéletek úgy általánosságban. :)"

5. Mit változtatnál meg?

Akira: "Igazából nem nagyon változtatnék. :)"

Anonymus2.0: "Hmm, nem is tudom."

Babu: "Csinálnék a blogspotnak egy főoldalt. Ahol a friss bejegyzések megjelenhetnek mindenfelől."

Colett: "Talán néhány ember hozzáállását."

Csoki: "Ezeket az embereket mellőztetném a megnyilvánulás lehetőségétől És ahogy szoktam is moderálom őket."

Fogaskerék: "Ha szabad álmodozni, akkor szeretnék egy olyan oldalt, ahová ha belépek olyan irományokba botlok, amiket velem egy korúak, vagy egy bizonyos kor intervallumból találok sztorikat és így elkerülném azt, hogy elképedek azon, hogy milyenek a mai fiatalok. Gondoljunk csak az Apucis történetekre, számomra érthetetlen az, hogyan tudnak ilyenekre gondolni, fantáziálgatni, mert ugye az íráshoz ez elengedhetetlen, még ha a való életben eszük ágába sincs, ilyet tenni. Elszomorító az, ami a fiatalok között írás néven megy, én ahhoz már ősöreg vagyok, legalábbis úgy érzem magam. Persze én is elindultam valahonnan, és ha valaki az én korosztályomból írna Apucis történetet, ahol nem az a lényeg, hogy első nap még elmebetegnek, másnap már imádom és elé térdelek, mert ő az apuci és ezt parancsolta, hanem jól megfogja a lényegét, biztos elolvasnám. Ha viszont a földön maradok, akkor csak annyit tudok mondani, hogy legyen újra minden olyan, mint régen, és legfőképp ne legyen divat az írás, mert ott kezdett el süllyedni a színvonal. Egyébként meg pesszimista vagyok, így tudom, hogy ugrálhatok a fejemen is akár, nem fog semmi sem változni, csak minden rosszabb lesz, ahogyan ezt az élet más területein is jól megfigyelhetünk."

Gabó: "Talán hogy az emberek legyenek nyitottabbak a különböző témák iránt"

Gün: "Igazság szerint semmit :) Sokszor gondolkodtam már ezen, és a végén mindig ehhez jutottam :)"

Hannah Song: "Pont ezt a hozzáállást. Hogy ne azért írjanak, hogy minél többen nézzek őket (persze ki ne szeretne ha ismernek azt, amit csinál de ne ez legyen a fő cél) hanem azért mert szeretik ezt csinálni. Illetve szerintem az is jó lenne, ha meg összetartóbb lenne a közösség."

Jason: "Nem igazán tudnék mondani semmit, mert azt látom, hogy magunktól is fejlődünk, és akarjuk, hogy jobbak legyünk. Szóval folyjon csak minden a saját medrében, és nézzük hova jutunk így. Végül is eddig is magunktól, önmagunkat fejlesztve jutottunk el, nem kell semmit varázsütésre megváltoztatni."

Kalendárium: "Hm. Jó kérdés. Nem igazan lehet megvaltoztatni a "blogvilagot". Ez így egy túl képlékeny dolgok, kissé megfoghatatlan. De amit fontosnak tartanék hogy kommenteljenek, fejtse ki mindenki a véleményét aki elolvassa ezt vagy azt a bejegyzést"

Kira: "Jó lenne ha több lenne a segítő... pl én szeretnék egy olyan embert akit a mentorom lehetne... és mindig ott lenne... De a bátákba sokat csalódtam ami negatívum... és persze tudom hogy mindenki dolgozik... én is...de ha elvállalsz valamit akkor igenis kell hogy végig vidd... szerintem. Ami még negatívum hogy sok fiatal ír olyan dolgokról amit még át se élt és olyan témákról írnak amik eléggé durva... De nyilván egy 15 éves lány is írhat olyan blogot hogy csak ámulok és egy 28 éves is írhat egy kalap szart... mindenkinek kell esélyt adni :)"

Kisoroszlán: "Nem tudom. Nem hiszem, hogy lenne mrá mód, hiszen az emberek, írók és olvasók gondolatait kellene ismét empátiára írányítani."

Kókuszgolyó: "Nekem teljesen megfelel idáig..Csak kicsit nehezen elérhető, és nincs annyira híresztelve.. :)"

Lisbeth: "Jelenleg nem tudok mondani olyat, amin változtatnék."

Maja: "A blog világában talán a fentebb írtakat. A saját oldalamon pedig a rendszerességet és a tartalmas, mondani való cikkeket helyezném előtérbe. Ne like-ra vadászunk , hanem tartalmas bejegyzések megírására."

Miranda: "Sokkal fontosabbnak tartom, hogy véleményezzük egymás blogját. Vagy komment vagy hozzászólás, esetleg privát üzenet formájában."

Mrs. de Winter: "Igazából semmit. Nem is tudnánk semmit sem tenni, mert a blogger társaság mindig forog, és megújul, így hát a jellege is mindig változik."

OlvasóLány: "A fentebb említett problémát. Hogy hogyan tudom megvalósítani, azt nem tudom, de remélem minél előbb megoldást találok rá."

Parabatai: "Igazából az embereket nem lehet megváltoztatni, hogy ne trollkodjanak. "

Pingvin: "A negatívumként említett dolgokat mindenképp. Tulajdonképpen még ha a feltételezés nevetséges is, a kezdő, ígéretes bloggereket, és azokat, akiknek nehezebben megy a beilleszkedés a közösségbe, szívesen támogatnám, hiszen elég nyers ezt így kijelenteni, de kapcsolatok nélkül nincs karrier."

Ref: "Az emberek mentalitását, de azt sajnos nem lehet."

Wellesley: "A Blogger oldalában elsősorban visszaállítanám a régi kinézetet, mert a mostani egyszerűen kritikán aluli :'D Viccet félretéve semmin sem változtatnék, mert millió meg egy remek blog van, amik a saját kis szépséghibájukkal szépek úgy, ahogy. :)"

Wikka: "Hogyha bármin is változtatnék az leginkább csak annyi lenne, hogy a kezdőkkel is bánjanak kedvesebben és ne nézzék le őket, amiért a látogatottságuk még nem éri el azt a nagyon sok számot és hogy ők se szomorkodjanak miatta. Én úgy hiszem, hogy mindenki rá fog találni arra a bizonyos blogra, amire most éppen szüksége van! :)"

6. Akik előtted kezdtek el írni, segítették az 'utódaikat'? És ami talán ugyanolyan fontos, a fiatalabb, tapasztalatlanabbak hagyták ezt?

Akira: "Sokszor látom blogokon, hogy tanácsokat adnak a kezdőknek. Én személy szerint próbálom megfogadni a tanácsokat. Másoknál nem annyira figyeltem igazából"

Anonymus2.0: "Nekem segítettek. És sokan másoknak is. De voltak akik nem fogadták el, voltak akik igen. Nem tudnék statisztikát mondani az arányról."

Babu: "Próbálkoztak igazán, de a fiatalabbak nem hagyták. Szinte mindig veszekedés lett ebből, hogy 'miért szólnak bele, hiszen ők is voltak kezdők'. Ezután már a kirívóan rosszakat próbálgatták terelgetni, az igazán fejlődni vágyók pedig nem kaptak tanácsokat."

Colett: "Nekem még anno segítettek, nagyon sokat. Mondjuk, amilyen béna voltam, csodálkozom, hogy nem küldtek el melegebb égtájakra, hanem segítettek nekem. Én hagytam, hogy segítsenek, de nagyon sokan a jóindulatú kritikát támadásnak veszik."

Csoki: "Egy ember mentoráll valamilyen szinten a mai napig, aki minden egyes írásomról építő kritikát fogalmaz meg, segítve a munkámat. Senkitől sem kértem engedélyt. A legtöbb ismerősöm nem is tudja hogy éppen engem olvas. :)"

Fogaskerék: "Amikor én voltam az 'utód', nekem igyekeztek segíteni, az már csak az én makacsságomnak köszönhető, hogy nem igazán foglalkoztam ezzel, mentem a saját fejem után. De egyébként a korábban említett ismerősömet, akivel sokáig elég szoros baráti kapcsolatban voltunk, pont a történetem miatt ismerkedtünk meg és ahogy elkezdtük megismerni egymást, szép lassan elkezdett kialakulni egymás között egy amolyan segítős, ötletelgetős felállás, vagy hogy is nevezzem, és ezzel egymást segítettük. Tőle sok tanácsot kaptam és sokat meg is fogadtam, aztán persze ez oda-vissza alapon működött a végére már nem volt az, hogy ki az úgymond rangidős. Így visszagondolva, amikor elkezdtem, akkor nem is igazán voltak kritikás blogok, azok, akik ma kritikusoknak nevezik magukat, régen a blogokat olvasták és véleményt írtak, amiket meg is fogadtak az írók és a legfontosabb, hogy egyikőjüknek sem volt az a szándéka, hogy a földbe tiporjon, hanem segíteni akartak. Persze akadtak olyanok, akiknek nyersebb volt a stílusuk és nem köntörfalaztak, de amit ma látok néha, hogy milyen nyersen, milyen durván és undorító módon tudják közölni a véleményüket az emberek, nemcsak irományokról, elborzadok. Főleg akkor, amikor még oda is szúrja, hogy tudom, hogy nyers, meg bunkó vagyok, de ez van, fogad el, hogy nem bírom a képed, amit egyébként sose látott, azonban nem gond, éljen a vélemény kinyilvánítás szabadsága. Ez 10 éve nem fordult elő, meg az se, hogy lekezelően bántak bárkivel is. Nem tagadom volt már nálam is az elmúlt egy-két évben, amikor kiakadtam egy kritikán, de nem is azon, hogy nem tetszett az irományom, hanem azon, amilyen stílusban ezt közölte. Most komolyan, ha ma bemész egy bevásárló központba, hány üzletben látsz olyan képet, ahol egy fiatal nőn csak melltartó van? Rengeteget, de a blogon ne legyen ilyen, ami szerintem még igazán ízléses is volt, nem tolta az arcodba, hogy figyi, csak egy falatnyi csipke van rajtam és szexelni fogok. Aztán arra már nem is gondolok, hogy nemcsak azt írta le, hogy talán túl sok benne az olyan elem, amit egy szappanoperában láthatunk, hanem nekem vágta, hogy ezt csak a nagymamája élvezni, neki kb hányingere van az egésztől. Megsértett és ez régen akkor fordulhatott volna elő, ha elkezdünk egy magán levelezést, nem így nyíltan, azt pedig szeretném hozzá tenni, hogy ez a történetem, amiről ez a lány írt, nem sokkal utána a Blogger Awards-on a kategóriájában első lett és nem egy felkapottról van szó. Szóval az egész teljesen más, régen még akarta neked segíteni és hagytad is, és tényleg segítettek, nemcsak eléd vágták, hogy nesze, így kell csinálnod, máskülönben szar lesz az egész. Barátságos légkör volt, ahol szerettél lenni, és ahol fejlődni akartál, mert volt miért és segítettek is. Ma meg hülyének kiáltanak kb. ha segíteni akarsz."

Gabó: "Igen, mindenképp segítették. Igen, szerintem hagyták, hogy segítsenek. Sőt, sokszor kérnek tanácsot is."

Gün: "Igen segítették. Van aki hagyja, van aki nem. Ez ember függő. Én mondjuk a legjobb barátnőm tanácsát meghallgattam mindig viszont az ő tanácsát mindig nehezebben fogadtam meg mint egy kívülállóét :)"

Hannah Song: "Igen, segítettek. Adtak tanácsokat, segítettek, hogyan lehetnénk jobbak. És ezt mi is el fogadtuk nagy örömmel, hiszen úgy voltunk vele, higy tudjuk min kell javítanunk vagy változtatnunk. Szerintem mindig jó, ha az ember egy olyan valakitől kap segítséget, akinek már van tapasztalata és ért az adott dologhoz."

Jason: "Őszinte leszek, jelen pillanatban nem nagyon ismerek senkit, aki előttem kezdett volna blogolni. Viszont, akik valami más ok miatt tapasztaltabb írók, például idősebbek és saját maguknak régebb óta írtak, esetleg olyan egyetemi szak áll mögöttük, aminek a tudása segíti őket, ők nagyon szívesen segítenek a tapasztalatlanabbaknak is. A fogadtatás viszont vegyes, a kéretlen segítségnek ritkábban szoktak örülni a kezdők, viszont akik veszik a fáradtságot és kérdeznek, ők természetesen örömmel fogadják, ha valaki kicsit a szárnya alá veszi őket."

Kalendárium: "Személy szerint én kaptam tanácsokat és batorítast és ezt a segítséget én is tovább szoktam adni. Akiknek én javasoltam valamit örömmel fogadták, gondolom ez ember függő is, ki-hogy viseli a "beleszólást"."

Kira: "Fiatalabb bloggerekkel nem nagyon vagyok kapcsolatba szóval ilyenről nem tudok mit mondani...de én nagyon jóba lettem egy olyan bloggerrel aki már több éve ír olyan témába mint én és... ő sokat segített nekem. Persze ha valaki a segítségemet kérné segítenék neki... :) de még én sem tartom magam elég jónak...sőttt :D"

Kisoroszlán: "Igen, segítettek mindenkinek, akik kedvesek voltak és normálisak. Akkoriban, mikor én kezdtem a blogolást mindenki örült, ha kapott egy kis segítséget és meg is fogadtuk az „öregebbek” tanácsait. Fontos volt a véleményük, hiszen valamilyen szinten ők is olvasók voltak, s csak segítséget nyújtottak, ha tudtak."

Kókuszgolyó: "Hú őszintén erre nem tudom a választ :)"

Lisbeth: "Én, amikor kértem, kaptam segítséget, de nagyon sokat tanultam más bloggerek munkájának megfigyeléséből is."

Maja: "Igen nekem nagyon sokat segítettek és segítenek más tapasztalt bloggerek én személy szerint örülők ennek, hogy van , aki mentorál s én is másokat :)"

Miranda: "Én hála az égnek nagyon sok segítséget kaptam mind szakmai, mind esztétikai tanácsokat a blogommal kapcsolatban. Azt tudom, hogy én kimondottan örültem a segítségnek, hogy más kezdők hogy viszonyultak hozzá, azt sajnos nem tudom."

Mrs. de Winter: "Hmm, régen nem volt igazából ilyen segítség. Mindenki magára volt utalva, akkor nem kellet írói facebook profil és hasonlók, egyedül a kritikás blogok voltak anno, és maximum ott kaptál bármiféle segítséget. Egyébként magadra voltál hagyva, úgy fejlődtél, ahogyan írtál, segítségek nélkül."

OlvasóLány: "Mielőtt elindult a blogom, én kértem segítséget a Hagyjatok! Olvasok! blog tulajától és nagyon sokat is segített. Kértek már tőlem is segítséget, és én is nagyon szívesen segítettem. Szóval szerintem működik ez a dolog, hogy segítjük egymást. A fiatalabb bloggerek szerintem kérnek a tanácsokat, az már mellékes, hogy meg is fogadják."

Parabatai: "Igen, emlékszem, hogy én is kaptam sok segítséget pályakezdőként, és talán ezért van(volt) a kritika kérési lehetőség (a mostanra bezárt) design blogokon. Bár azért itt zömmel nem azok kérik a kritikát, akik azt meg is fogadják, szimplán promó gyanánt, így nem nagyon hasznos a legtöbb esetben. A emberek sok százaléka eléggé csökönyös, és inkább megy a saját feje után, aztán később döbben rá, hogy ezt a tanácsot ő megfogadhatta volna már korábban, de akkor már ugye mindegy."

Pingvin: "Ha törtét is ilyen, akkor az nekem kimaradt. A korábbi blogger társadalom - ahogy én láttam - kellően fenntartotta az orrát, és igazából a baráti körökbe is egy népszerű blog volt a meghívó. Egészen biztosan voltak kivételek, bár olyannal nem találkoztam."

Ref: "Igen. Őszintén, kíméletlenül és nyersen megmondták a véleményüket mindenről, ami eléjük került. Mivel a fiatalabbaknak akkoriban a fejlődés volt a céljuk, nyilván nem bánták a véleményt, ha az a javukra vált."

Wellesley: "Akik előttem kezdtek el írni, próbáltak ellátni olykor-olykor egy kis segítséggel, de ugye az ember kezdő fejjel nem tudja, hogy ki kötekedik és ki az, aki tényleg segíteni akar. Akiknek én eddig adtam a szavukra, azok rám hagyták azt, amiket jónak tartottak, és szerintem én is ezt teszem majd pár év múlva :)"

Wikka: "Én úgy látom, hogy igen. Az én példámból kiindulva, nekem volt segítségem elkezdeni, a dizájnban is sok segítséget kaptam."

7. Mit gondolsz a feleslegesen kirobbantott vitákról?

Akira: "Ha felesleges akkor úgy vagyok vele, hogy inkább nem folyok bele."

Anonymus2.0: "Hogy tényleg feleslegesek :D"

Babu: "Felesleges időpazarlás. Ha nem segítőszándékú, akkor nem értem, hogy mire jó. Nem hiszem, hogy annyira versenyezni kellene a nézőkért, vagy az olvasottságért és nem igazán jó taktika a mások gyengítése."

Colett: "Külső szemlélőként én nagyon jókat nevetek ezeken és szerintem nem csak én vagyok így vele, sőt, voltak, akik még helyet is adtak ennek, és sokan, azonnal ugranak. Nos, én meg összefogom a barátaimat és egy tál pop cornnal (vagy almával) Skypeon figyeljük az ilyen "nagy vitákat" :D"

Csoki: "Úgy gondolom, amennyiben érdemleges érvelések állnak szemben egymással nem pedig csak fröcsögés, addig semmi probléma nincs a vitákkal , illetve nem is feleslegesek, hiszen minden embernek meglehet a saját véleménye s ennek nem feltétlen kell megegyezni mindenki máséval is."

Fogaskerék: "Hogy jól mutatja, hogy milyen kicsinyesek és gyerekesek tudnak lenni, pedig egyébként még én is sokszor gyerekesnek tartom magam, bár közel sem ilyen formában, mint amit sokszor láthatunk. Az előbb említett nyers és bunkó megnyilvánulást pont egy ilyen felesleges és értelmetlen vitában láttam meg. Utálta az egyik lányt, leírta a szerintem vállalhatatlan stílusában, hogy nem örül annak, hogy újra látja itt, komolyan csak a menj el a k*rva anyádba és ne is gyere vissza, amire egy ismerőse hasonló stílusban, bár valamivel finomabb volt, ugyanezt megerősítette, amire a megtámadott lány védekezett, aztán az ő ismerősei is becsatlakoztak. A végére meg persze meg volt a nagy összeborulás, hogy egyébként úgy nincs is nagy bajuk a másikkal, tehát az egész csak egy felesleges cica harc volt, bár a macskáknál azért van értelme. Az övéké nem volt semmire se jó, csak arra, hogy még jobban kiábránduljak abból, amit ők meg a korosztályuk művelnek. Nem tagadom én is keveredtem vitába, de annak volt alapja, bizonyítéka és ugyan nem én voltam a vétkes, viszont én húztam a rövidebbet. Mostanra már elfelejtettem, sőt az illetővel normalizálódott a helyzetünk, volt már, hogy én kértem tőle segítséget és volt olyan is, hogy ő tőlem. A kezdetekkor viszont még ilyenekre se láttam példát, nyugalom volt, aztán elkezdtek néhányan valakik ellen lejárató kampányokat csinálni, ma meg már ezeknél az értelmetlen és felesleges vitáknál tartunk. Aki bele keveredett már ilyenbe, volt értelme? Lett belőle valami haszna? Mert ha csak a frusztráció levezetésére vagy a szürke élete feldobására volt az egész, akkor azt tanácsolom, hogy keressen valami mást, mert ezekkel a cica harcokkal nem csak a kiszemelt egyénnek, de a környezetnek is ártanak. Itt pedig nem azokra gondolok, akik ismerősök, hanem azokra akik csendben végig nézik az egészet és elszörnyednek, hogy milyenek is ebben a világban az emberek. Valami jót hagyjunk meg, ne romboljunk le mindent porig."

Gabó: "A feleslegesen kirobbantott vitákról igazán nem tudok mit mondani,csak azt, hogy felesleges tényleg, és nincs értelme, és rossz hatással lehet a blogos közösségre."

Gün: "Ahogy a kérdésbe is benne van feleslegesek. Mert nem arra kéne törekedni hanem, hogy ne legyenek viták :)"

Hannah Song: "Pontosan azt, hogy feleslegesek. Csak rombolják a közösséget, hiszen értelmetlen dolgokon vitatkoznak. Pluszban nem értem, miért kell veszekedésig fajulnia bárminek is és miért nem tudjak rendesen meg beszélnie a problémát. "

Jason: "Nem tudom, hogy mennyire léteznek feleslegesen kirobbantott viták. Ha valami zavarja az embereket akkor jó módja lehet a dolgok kivesézésének egy vita, természetesen kulturált keretek között. Érveket és ellenérveket hallgatni, és megismerni más nézőpontját is mindig hasznos. Persze ha valaki sunyi módon próbál éket verni mások közé az más kategória, de azt nem is vitának inkább egymás elleni áskálódásnak nevezném, és mélyen elítélem. Az internet végtelen jól meg kéne hogy férjen mindenki egymás mellett."

Kalendárium: "Bomlasztó hatásúak. Az értelmetlen szidás, uszítás meg hasonló nem tesz jót egy közösségnek. Biztos meg lehet értelmesen beszélni a dolgokat, nem kell mindjárt ölre menni."

Kira: "Számomra értelmetlen vitázni. Mindenki mást szeret és mindenki másmilyen műfajban alkot. Vannak évről évre felkapott témák amiket van aki már csak azért nem értékel mert ha felkapott és tömeg az lehet h szar. Pedig minden történetnek kéne adni egy esélyt. Pl én nem szeretem a Fantasy meg az ilyen jellegű történeteket de tudom hogy sok jó van. Szemely szerint meg Sosem keveredtem vitába bar én sem szoktam bántani senkit"

Kisoroszlán: "Talán nem mind felesleges, hiszen legalább felfigyelnek az illetőre, bár kérdéses milyen pozíciót foglal el a vitában. Ha intelligensen, normális keretek között történik, valamint nem káromkodások közepette, lehet hasznos is. Mindenesetre én megtanultam anno, hogy ha valaki csúnyán és alpárian írja le a véleményét, miként tudom illedelmesen is elküldeni melegebb éghajlatra. Nagyon hatásos."

Kókuszgolyó: "Én értelmetlennek tartom..Ha valakinek bármi is nem tetszik ne olvassa azt ami nem tetszik..Véleményt persze mondhat bárki..De vitázni nem érdemes..:)"

Lisbeth: "Amíg nem vagyok érdekelt, hidegen hagy."

Maja: "Azt , hogy feleslegesek. Inkább másra kellene ilyen hangsúlyt fektetni, és ennyi energiát. Olyan dolgokra, amik a közösséget segítik. Kritizálni pedig lehet, de csak építő jelleggel."

Miranda: "Teljesen értelmetlenek. Mármint ha tényleg vitáznak, vagyis állításokkal támasztják alá az igazukat, az rendben van. Viszont ha az egész a személyeskedésről és az egymás szidásáról szól, az csak a közösséget rongálja."

Mrs. de Winter: "Megesik. Úgyis lecsengenek, nem igaz? Régen harcoltam ellenük, azóta inkább már inkább legyintek. Az emberek makacsak, és néha jogosan. Meg amúgy is, kik vagyunk mi, hogy mindenki dolgába beleüssük az orrunkat? Akik között kirobbant a vita, azok között is kell hogy lerendeződjön."

OlvasóLány: "Nem szeretek vitatkozni, de annak, aki kirobbantja, biztos, hogy lesz nézettsége, mert az emberek viszont kapóak rá. Én biztos, hogy nem fogok ilyet direkt csinálni."

Parabatai: "Feleslegesek és gyerekesek. Néha az embereknek nincs jobb dolguk, mint vitát generálni?"

Pingvin: "Szerintem csak azoknak van szükségük az ilyen vitákra, akik nem tudnak kitűnni, vagy éppen feltűnési viszketegségük van. Jobb a békesség, bár sajna nem mindenki van ezzel így."

Ref: "Nincsenek feleslegesen kirobbantott viták."

Wellesley: "Szerintem teljesen felesleges, mert ha valamit nem akarsz látni, akkor azt úgy sem fogod. El lehet kerülni egymást még interneten keresztül is, akármennyire is szánalmas ez a válasz. De a kötekedőknek is két csoportjuk van, mert van, aki azért kötekedik, mert segíteni akar, és van olyan, aki simán rosszmájú."

Wikka: "Szerintem nem sok értelmük van, bár atttól függ, hogy mi volt a vita kiindító pontja, illetve, hogy mit jelent a "felesleges" vita. Van, hogy valaki túl reagál dolgokat - néha ez velem is előfordul - és van, aki ezt nem tudja kezelni."

8. Főleg régen volt nagy divat a díjadás, mi a véleményed ezekről?

Akira: "Mire adtak díjat? :'D"

Anonymus2.0: "Nem számítanak. Olyanoknak adják, akik nagy barátok, vagy éppen nyálcsorgatva nézik az írásukat, miközben nem biztos, hogy valóban olyan jó. Túl nagy divat miatt elvesztette fontosságát."

Babu: "Igen :D Bár akkor inkább ismerős bloggerek a nekik legtöbbet író szintén bloggernek adták és nem tehetségre ment. Mostanság pedig csak említés szintjén látom :D "

Colett: "Én is kaptam egy időbe, kifejezetten sokat (pedig nem is volt olyan jó blogom). Az elsőnek még örültem, úgy-ahogy a másodiknak is, és itt meg is álltam a kitöltésével, számomra csak nyűg volt, és mikor már egy nap hárommal is "díjaztak", hát, nem érzetem már megtiszteltetőnek, főleg, hogy sokan facebook csoportokban hirdették, hogy ők adnak bárkinek díjat, csak linkelje a blogját."

Csoki: "Parasztvakításnak tartom, hiszen a legtöbb díjról csak azok tudnak, akik egy adott csoportban vannak, így nem feltétlenül releváns, mivel lehetséges, valaki az adott területen sokkal sikeresebb blog író, de mivel az adott csoportnak nem tagja esélye sem volt elnyerni az adott díjat, és a vele járó elismerést"

Fogaskerék: "Talán egy féléve volt egy nagyobb hullám, amikor az üzenőfalam tele volt azzal, hogy kaptam egy díjat, kommiz és küldöm neked. Szóval nem azt mondanám, hogy nagy divatja volt, hanem értéke, az mindenképp volt. Persze, ahogy megjelent az első sorban követték egymást az újabbak, de az elején még tényleg annak adtad tovább, akit érdemesnek tartottad rá és nem azért küldted tovább, mert le volt írva valamelyik pontba. Volt olyan, hogy a szívemre vettem, amikor én nem kaptam meg egy olyan személytől, akitől vártam volna, viszont az elmúlt pár évben csak kínszenvedés az egész. Már arra sem veszem a fáradtságot, hogy egyáltalán megnézzem, hogy melyiket kaptam meg és még meg se köszönöm, ami bunkóság, azonban azt is hozzá kell tennem, hogy olyanoktól kaptam az utóbbi időben, akikről még hallani se hallottam, nem voltunk semmilyen formában kontaktban, akkor miért is járna nekem az a díj? Csak azért, mert van egy jó designom és tovább akarod küldeni. Hát akkor köszönöm, de te se pocsékold arra az időd, hogy bepötyögöd nekem, hogy meglepi vár nálam. Személytelenné vált az egész, ahogyan sok minden más is."

Gabó: "A díjátadás szerintem mindig jó dolog, mert visszajelzést ad az embernek és elismerést, ugyanakkor nagyon szubjektív tényleg, hiszen mindenki más kategóriában vezet blogot és azokat nehéz összehasonlítani (persze az egy kategóriában lévőket könnyebb)"

Gün: "Szerintem jó dolog :) Elismerik az ember írásait,és így az író érzi, hogy jól ír :)"

Hannah Song: "Szerintem egy ideig teljesen jól működött és a bloggerek így igazán ki tudtak mutatni, ha szerettek egy másik blogot és ezzel tudtak kedveskedni. De aztán egy idő után teljesen elfajult a dolog, mert boldog boldogtalan dobálta a díjakat, már a bloggerek nem tudtak kinek tovább küldeni, mert már a kedvenceiknek mind adtak... és ilyenkor jött az, hogy kiírtak a csoportokba. Van 5 helyem díjra, az első 5 komment megkapja.... szerintem innen már nincs is miről beszélni :)"

Jason: "Akkoriban még volt értéke ezeknek a díjaknak, tényleg segített, hogy megismerjük egymást és kapcsolat legyen a bloggerek között. Mára viszont elértéktelenedtek mert mindenki megkapta már legalább egyszer, ideje valamit újítani."

Kalendárium: "Szerintem kifejezetten hasznos. Az emberek (természetüknél fogva) bizonyos fokig versengő lények. Sok motivációt jelent egy-egy ilyen verseny. Élvezet benne részt venni és szavazni is. Megismerni új blogokat, embereket. Lehetne több is :D"

Kira: "A díjak fontosak de vannak Olyanok amik mar eléggé elértéktelenedtek ugyanis olyanok kapjak meg akik pl nem annyira minőségiek az írásba csak sok ember van a baráti ködében. Persze minden díj díj :)"

Kisoroszlán: "Először nagyon jól esett számomra is, aztán már csak idegesítővé vált. Ha valaki egyszer megkapta, nem kéri még egyszer! Ez tuti. Mellesleg mostanra már feleslegesnek tartom, mert barátok adják barátoknak. Ennek van értelme? Mert én nem látom."

Kókuszgolyó: "Hát aki meg érdemli s tisztességesen éri el azt amit el ér az meg érdemli :) aki meg nem az egyáltalán nem..:)"

Lisbeth: "Kedves gesztusnak tartom az ilyen fajta elismerést."

Maja: "Sajnos én még ekkor nem voltam jelen a blog világban , így nem tudok mit mondani erről."

Miranda: "Hát az mindig jó, ha jutalmazzák az ember munkáját, de tényleg az ilyen elkapkodott, látogatóvonzó díjsorsolásoknak szerintem semmi értelme."

Mrs. de Winter: "Régen volt értéke, mert nem random mindenkinek osztották, hanem csakis annak, aki megérdemelte. Ez viszont úgy 4-3 évvel ezelőtt volt. Ezután a díjak értéke jelentősen redukálódott, mára már felesleges, és csakis hírnévre megy."

OlvasóLány: "Ez a díjadás egy aranyos gesztus, hogy gondol az egyik blogger a másikra vele :)"

Parabatai: "Az elején tényleg nagyon aranyos dolog volt, mélyen meghatott egy-egy díjkapás, de aztán igazából sokan ráuntak a dologra, így már nem nagyon töltötték ki, nem adták tovább, és így elhalt... Persze szép gesztus, mégis egy idő után az egész elkezdett afelé haladni, hogy "rólad hallottam már, tudom, hogy írsz blogot, tessék itt egy díj, mert nem tudom kinek adni", és elvesztette a jelentőségét. Ez olyan, mintha a Nobel-díjat vagy a Grammyt már lehetne ebayen is venni."

Pingvin: "Szerintem alapjában véve egy megtisztelő dolog volt az elején, de persze rengeteg negatívum járt vele - aik nem részesültek benne, csak feszültséget generáltak, vagy épp jó pár esetnél bizonytalanok lettek. És ott van az is, hogy random embereknek osztogattak díjakat, mert ki kellett tölteni az űrt... ehhez inkább nem fűznék hozzá semmit."

Ref: "Régen? Inkább most :D Amikor már egy analfabéta is indíthat kritblogot, meg blogtárat, akkor az a személy elhiszi magáról, hogy nem csak a szavával, de felesleges díjakkal is értékelheti mások alkotását. Régen ez egyáltalán nem volt divat."

Wellesley: "Mindig féltékeny voltam, mert én alig kaptam. :'D Szerintem a tetszésünket kommentben is el lehet mondani, nem kell ezért díjakat osztogatni, mert eléggé rosszul tud esni, ha látod, hogy X és Y egy díjjal lett gazdagabb, pedig nem tepernek annyit, mint te. Én mindig üzenetben közöltem a véleményem, azzal nem bántottam meg senkit."

Wikka: "Én is kaptam régebben néhány díjat, szerintem jó dolog, hogy ha ezzel értékelni tudják mások úgy nevezett munkáját. Vagy szerintem király. hogyha ilyen vagy hasonló pozitív vissza jelzést kapnak a bloggerek az esetleges olvasóiktól. :)"

9. Mennyire tartod fontosnak a designt és a fejlécet?

Akira: "Hát eléggé fontosnak tartom. Mert ha jól néz ki a blog, akkor sok ember leragad ott."

Anonymus2.0: "Csak annyira, hogy kellemes legyen a látvány és ne fájjon a szemem tőle. A továbbiakban nem érdekel."

Babu: "Szerintem feldobja a blogokat. Bár magamból kiindulva nem mindenkinek egyszerű megcsinálni."

Colett: "Hát, egy időben fontosnak tartottam, kéthavonta váltogattam a saját blogom designját (holott nem is tudtam megcsinálni... mondjuk, a mai napig sem tudom :D) de rájöttem, hogy számomra sokkal inkább a történet, a tényleges tartalom a lényeges, nem a kinézet (jó, mondjuk azért ne legyen retinaégető), de egy egyszerű kinézettel is lehet baromi jó a blog és egy gyönyörű designnal ellátott blog is lehet bitang rossz."

Csoki: "Manapság a legtöbb ember az első 5 másodperc után el tudja dönteni, hogy fogja-e olvasni, illetve követni az adott oldalt, így rendkívül fontosnak tartom."

Fogaskerék: "Számomra kifejezetten fontos, az igényességet tükrözi. Már annak idején is igyekeztem mutatós sablonokat keresni, aztán idővel saját magamnak kreáltam a fejléceket és a designt. Eleinte persze elég nevetségese voltak, de idővel megtaláltam a saját, egyszerű stílusomat, a végén már másnak is csináltam, volt közös design blogom is, ami már nem működik. Imádok szerkeszteni, a jelenlegi történetem fejezeteihez külön-külön montázsokat csinálok, ami nem nagy kunszt, de a végeredmény ad egy plusz hangulatot. Ma már kevesebbet szerkesztek, a szuper profi designok mellett nem igazán találom az inspirációt, mert biztos nekem is sikerülne elsajátítani a különféle technikákat, de ezt inkább meghagyom azoknak, akik eleve a PS-sel kezdtek el dolgozni és ismerik a trükkjeiket. Azért is fontos a jó külső, mert ha egy összeszedett, precíz külsőt látsz, az megfog és ott maradsz. Ad már egy bizonyos képet a történetről, amiből el tudod dönteni, hogy ott maradsz-e megnézni a történetet vagy sem. Ma már persze több lehetőség van, 10 éve még nem voltak design blogok, meg designerek, alap sablon volt és kész. Egyébként két blogomon van rendelt munka és mindkettőbe szerelmes vagyok, mert hihetetlen mód illik a sztorikhoz, nekem ez írói szempontból is fontos, mert ad egy kis pluszt, hogy ehhez a csodához, valami csodát kell nekem is megalkotnom, nem rakhatok fel valami összehányt, cselekménye sincs történetet. Ugyanúgy mondania kell valamit, mint a kinézetnek. Ez szerintem egy kisebb felelősség is, mert ha van egy mutatós külsőd, akkor egy kisebb elvárás is társul hozzá, hogy a sztori ne valami silány munka legyen."

Gabó: "Mindenképp fontos a design, hiszen legelőször ezt láthja az olvasó, ha a blogra lép. azzal meg kell fogni a látogatót, hogy igényes, szép design és fejléc van kialakítva. mert ha ezek a dolgok nagyon csúnyák, akkor hiába jó a tartalom, nem fog sokakat érdekelni, legalábbis szerintem. nekem mindig fontos hogy úgymond jó legyen ránézni arra az oldalra , amit olvasok :)"

Gün: "Elégé fontosnak tartom, mert tesz rajta, hogy milyen igényes a blog, de nem ez a legfontosabb :)"

Hannah Song: "Fontosnak tartom. Számomra ez olyan, mint a könyv borítója. Sokkal hamarabb leveszek egy olyan könyvet a polcról, aminek tetszik a borítója. Persze nem kell félre érteni, hogy azokat a blogokat nem is olvasom, aminek esetleg nincsen tökéletes, gyönyörű kinézete, hiszen nem mindenki tartja ezt fontosnak illetve nem is mindenki ért hozza. De szerintem az ember sokkal szívesebben olvasgat egy könnyen átlátható, rendezett szép blogot. Régebben eléggé az ilyen kacifántos design volt a divat, én ma már személy szerint sokkal jobban szeretem a letisztult, egyszerű blogokat, hiszen ugyanolyan gyönyörűek tudnak lenni."

Jason: "Minimalista vagyok, ízlés és átláthatóság a két fő irányvonalam. Tök jó, hogy van aki ért ilyenekhez, de az nem, hogy akinek nincs ilyenhez elég tudása hátránnyal indul mert a legtöbben nagyobb figyelmet szentelnek a kinézetnek mint a tartalomnak. Aki blogger annál persze minimálisan elvárás a stílus, hogy harmónia legyen a tartalom és a megjelenés között, és kellemes legyen az oldalon olvasgatni. Ez olyan kicsit, mint amikor egy építész csak ahoz ért, hogy a falak álljanak. Persze, hogy ez az elsődleges feladata, de egyszerűen elvárás, hogy azt is tudja, hogyan lesz esztétikus egy ház különben a kutya se veszi meg. Bloggernek lenni sok kreativitást igényel, nem csak írás terén."

Kalendárium: "Az ember a szemével dönt részben. Ha felmegy egy oldalra és az nem "szemrevaló" kevesebb az esélye hogy körbenéz. Persze nem a legfontosabb, de figyelni kell rá."

Kira: "Számomra eléggé fontos a blogom külseje. Pl az enyém alig van fél éves de már ez. 4 dizájnom, fejlécem és most érzem hogy jó. Szeretem ha azonnal visszaadja egy story lényegét. És hangulatát"

Kisoroszlán: "Tudom, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni, de én lényegesnek tartom. Az adja az első benyomást. Ha nem néz ki igényesen, nem hagyom ott, de feleannyi örömmel vetem bele magam az olvasásba. Nem kell tökéletesnek lennie, egy alapsablon és egy szép fejléc is megfelel, ha jól lehet tájékozódni a blogon. :)"

Kókuszgolyó: "Elég fontosnak tartom,hisz minden szépen látható nem bonyolult :) és látszik,hogy volt dolgozva rajta :)"

Lisbeth: "A design és a fejléc ne legyen túl sok, de túl kevés sem. Jó, ha illeszkedik a blog témájához, és/vagy a blogger személyiségéhez."

Maja: "Szerintem minimálisan gondos csak. Lehet, hogy van egy jó designe-od , de ha semmit se tudsz produkálni , akkor szart se érsz vele. Inkább tartalmakat gyárts, melyeknek mondanivalójuk van."

Miranda: "Sajnos a legtöbb olvasót a design nagyon is érdekli és bár van egy olyan szabály, hogy nem borító alapján ítélünk, ma már nagyon is számít. Így az írók is hangsúly fektetnek ebbe, de ugye mindenki szereti, ha egy igényes plattformra rakhatja ki az írásait."

Mrs. de Winter: "A fejlécet fontosnak tartom, az ugyanis gyakran reflektál a történetre. A design meg legyen szép, egységes, de én szeretem az apró hibákat is bennük. Ne legyen tökéletes és túlzsúfolt."

OlvasóLány: "Mindig azt mondják, hogy nem a külcsín számít, hanem a belbecs. Hát, ezzel tudnék vitatkozni, de mivel nem szeretek ezért nem teszem ;) van olyan blogger, akinek nagy látogatottsága van, és sok támogatója, a blogja pedig borzasztóan néz ki. mindenki máshogy gondolja, én figyelek ezekre, hogy szépen minden össze legyen hangolva, főleg színvilágban."

Parabatai: "Tartja a mondás, hogy a külső megfog, a belső megtart. Hát az az igazság, hogy én szeretem az igényes kinézetű blogokat, és szerintem sokan így vagyunk vele. DE lehet attól még egy design gyönyörű, ha a blog maga viszont igénytelen és hányaveti. És ugyanúgy lehet egy rikító színek mögötti tartalom zseniális. Így eléggé megtévesztő, de hát azért tényleg jobb a szemnek egy szépen kinéző oldalt olvasni és nézegetni. Ez olyan, mint egy könyvnek a borítója. Nem annyira lényeges, de azért a latban benne van, hogy emiatt nem veszi meg az ember."

Pingvin: "Nem tartom annyira fontosnak, mint amennyi időt rááldozok (sokat) vagy amennyit mások foglalkoznak vele. Tény, hogy az első benyomás a fontos, de találkoztam már rettenetes történetekkel, amikhez gyönyörű design készült, és persze fordítva is igaz ez."

Ref: "Semennyire. Ha véleményt kérek, akkor is igyekszem háttérbe szoríttatni vagy hanyagoltatni a dizájn rész kivesézését. Nem a háttér, hanem a tartalom a lényeg."

Wellesley: "Nálam a design és fejléc kérdése nagyon fontos. Ha már valahol van, akkor az szerintem legyen igényes és figyelemkeltő, mert a történetet is izgalmassá lehet tenni. Számomra fontos. :)"

Wikka: "Nagyon fontosnak tartom a designet, mert többnyire a saját személyiségünket próbáljuk bele vinni a blogunk külsejébe is. Pl az én blogom dizájn-ja mindig a saját személyiségemre épül és a jelenlegi dizájni is annyira én vagyok, és ezt néhány kedves olvasóm is kapásból mondta, mikor elkészült az új dizájn. :) A színek, a pillangók, a sötét háttér tipikus én vagyok. Szóval szerintem fontos, mert ezzel tudjuk vissza adni a személyiségünket másoknak. :)"

10. Amióta itt vagy, szerinted változott a blogvilág, a környezet? Jó vagy rossz irányba?

Anonymus2.0: "Is-is. Tagok, és téma folyamatosan változik, mindkettő jó és rossz irányba egyaránt."

Babu: "Változott. Nekem kissé bonyolult. De határozottan jó irányba. A bloggerek mindenféle témában kezdenek kibontakozni, most már egyre több érdekes és izgalmas blogot lehet találni. Ráadásul az, hogy elvárás a jó helyesírás külön tetszik :D Úgy veszem észre, hogy egyre több blogger van. Azt pedig különösen szeretem, hogy a régebbiek segítenek az újaknak."

Colett: "Persze, hogy változott, három év alatt minden változik. Az 1D-s blogokat felváltotta a wattpad pokol apucis blogjai, sok akkor régi blogger eltűnt, az akkori kezdőkből lettünk a mostani régiek, és most is jelen vannak a tizenkét évesek, akik még lelkesek."

Csoki: "Változni, változott, azt hogy ez egy jó vagy rossz irány azt nem tudom eldönteni de észrevételeim alapján egyre több olyan blog indul, ahol az emberek többsége ugyanazt írja le (például önfejlesztéses és siker témák ) , nincs mögötte megfelelő tartalom, s ezáltal folyamatosan felhígul ez a réteg." 

Fogaskerék: "Az eddigi válaszaimból szerintem nagyon is érződik, hogy erre mit felelnénk. Talán kicsit még nagyon is ború látó vagyok mindazzal, ami jelenleg van, de egyértelműen azt tartom, hogy sokkal rosszabb, mint ami volt. Több szempontból is."

Hannah Song: "Igen, változott szerintem nem is keveset. Ahogy én észreveszem rossz irányba. Persze meg mindig vannak nagyon barátságos bloggerek, akikkel élmény a közös munka. Viszont nagyon sok divatblogger van már, mint ahogy korábban is írtam. Már nem fogadják meg úgy a tanácsokat és ha esetleg segíteni szeretne az ember, azt egyből támadásnak veszik. Én vezettem egy jó ideig kritikás blogot és jöttek a bloggerek, kérték a kritikát, őszintén leírtuk és aztán mindennek el hordtak minket, amiért rosszat mertünk írni holott azért mindig figyeltünk arra, hogy építő kritika legyen."

Jason: "Elképesztően sokat változott, és szerintem mindenképp jó irányba. Amikor én blogolni kezdtem csak annak volt esélye a népszerűségre, aki fejet hajtott az aktuális divat előtt, és ő maga is beállt a sorba. Ma már van igény az egyediségre, és ez meg is mutatkozik, így aki nem akar fanfic történetek vagy szürke lány- menő srác párost írni, az is megteheti, az olvasói meg fogják találni. Nincs agresszív elnyomás, hogy egyszerűen fejezzem ki magam."

Kisoroszlán: "Változott, de még mennyire. A régi, idősebb írók eltűntek és helyettük, csak a 12-13 évesek maradtak, akik próbálkoznak, de nem hallgatnak a kedves szóra. Csak maguk után mennek, ami nem igazán szül okos gondolkodást és jó történeteket. Lehet valaki tehetséges, ami tök jó, csak neki más a fontos és az olvasónak is. Szerintem nem jó irányba ment el ez az egész. Kevesebb vita van, ez tény, mert senki nem foglalkozik senkivel. Nem jó egy olyan közösség tagja lenni, ahol nem érdekelsz senkit."

Maja: "Nem rég óta vagyok jelen , így erre a kérdésre nem tudok válaszolni."

Mrs. de Winter: "Szerintem a rosszabba változott. Én imádtam, hogy senki sem szólt be nekem a régi stílusom miatt, és hogy a tanácsokat is csak akkor kaptam, amikor kértem, így nem vettem semmit sem támadásnak. Manapság mindenki beleszól abba, hogy hogyan írsz, miért pont erről írsz, és hasonló. Elfelejtik, hogy a netre azt raksz ki, amit akarsz."

Pingvin: "Rengeteget változott, ezt tagadni sem lehet; ráadásul szerintem pozitív a fejlődés. Változatosabbak a blogok, a történetek és a bloggerek - mondhatni minden jobb lett."


Ref: "Fentebb már említettem. Már nem az alkotási vágy motiválja a bloggereket, hanem a nézettség. Nem akarnak fejlődni, jobbá válni, azonnali sikereket akarnak elérni, amit ha nem kapnak meg, feladják az egészet. Segítséget senki sem fogad el, de a pozitív vélemény alap követelmény. A divat határozza meg, hogy mi a jó, nem pedig a tartalom."

Wikka: "Szerintem mindenki, aki elkezd blogolni egy idő után változik az ő személyisége is. Kinek jobb kinek rosszabb irányba, csak valakivel néha túlságosan elszalad a ló és ebből jönnek a félreértések, konfliktusok más bloggerek szemszögéből. A változás alapvetően nem rossz dolog, sőt még jó is lehet. Egyébként általánosságba véve szerintem a Magyarországi bloggerközösség összetartó."

11. Szeretnél még valamit mondani?

Akira: "Azért kezdtem el blogolni, hogy fejlődjek és tapasztaltabb legyek. Mivel majd később írónő szeretnék lenni. :)"

Anonymus2.0: "Kitartást minden bloggernek."

Babu: "Talán az, hogy mostanában olvastam, hogy miért kellenek a fanfictionok és sokan bírálták. Amikor én kezdtem el blogolni, akkor a 90% a blogoknak fanfiction volt (többnyire Tokio Hoteles). Ahhoz képest nagyon jó arány ez a mostani :D És a fanfictionokkal, amikkel találkozok, sokkal-sokkal igényesebbek, jól felépítettek, olvasható írások."

Colett: "Hát, így hirtelen csak annyi jut eszembe, hogy ne adjátok fel, kitartás, lesz ez még jobb is, de sokkal rosszabb is :D"

Fogaskerék: "Először is köszönöm a lehetőséget! Jó volt így végig gondolni az elmúlt 10 évet. Másrészt rájöttem, hogy mennyire sajnálom azt, hogy nem egy fantasyben élünk és nem varázsolhatom el a mai tiniket, hogy olyen legyenek, mint az én időmben, hogy ne írjanak ilyen gyerekes, szexuálisan túlfűtött, de fizikailag is képtelen történeteket. De mivel ez a valóság, tudom, hogy az, ami nekem szörnyűség, nekik csak a generációjuk jellemzője, nekik hétköznapi, és emiatt kifejezetten örülök annak, hogy én abba a korszakba születtem, amikor bőven elmúltam tíz és akkor lett otthon tárcsázós internet, mert így csak a tévé előtt ültem max vagy kint lógtam a szomszédokkal, ami azt jelentette, hogy vagy elmentünk focizni, vagy kitaláltunk valami játékot és nem a hiper okos telefonunkat tapogattuk."

Maja: "Ne azért blogolj mert vársz valamit, hanem azért mert ez a hobbid. Ez a mindened. Adni akarsz másoknak valami jót."

Miranda: "Hát, talán a fiatal bloggerekről annyit, hogy nem szabad általánosítanunk, mert igen, sokan írnak erotikus témájú blogot a koruk ellenére, de mégis vannak olyanok, akik igényes és szép munkákat adnak ki a kezeik közül"

OlvasóLány: "Akinek van ambiciózusa, és kedve, az bátran nyisson blogot. DE ne az lebegjen a szeme előtt, hogy világmegváltó lesz. Hisz addig jó egy blog, míg az ember nem kényszerből, hanem élvezetből csinálja! Köszönöm, hogy segíthettem "

Ref: "Ne mások miatt írj, csak és kizárólag magadnak. Az írás élmény legyen, ne kényszer ;)"

Wellesley: "Sok sikert minden bloggernek a közeljövőben, maradjanak erősek és ne foglalkozzanak azokkal, akik csak negatívumot bírnak mondani. :D De azért a segítséget fogadják el! ;)"

Wikka: "Igen :D Az hogy aki most kezdi, ne adja fel! Lesznek még hullám völgyek, de idővel minden mozaik helyére kerül! :)"

Remélem, tetszett a bejegyzés,

xo Peetagey Smile