69. kritika - Midnight Captive

Sziasztok! 
Tudom, hogy nagyon eltűntem és sajnálom! Rengeteg dolog jött közbe, és hazudnék, ha azt mondanám, nem játszott közre a kedvtelenség és a lelkesedés hiánya. Valószínűleg még négy, max. öt hónapig tart ez a fejetlenség, de reményeim szerint hamarabb vége lesz ennek a hercehurcának. Mindenesetre, köszönöm azoknak, akik eddig kitartottak mellettem és akik a jövőben is ki fognak! Köszönöm! 

Előszó

Ilyen rövid történetet még nem olvastam, úgyhogy kíváncsi voltam. Általában vagy egy tartalmas novellát vagy egy olyan történetet olvasok, ami x részig eljutott már, bármi lehet belőle. Szóval érdekelt, vajon minden belefér-e, amit olvasás közben esetleg hiányolok, vagy a végén lesz e hiányérzetem? Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az az utolsó, tehát az ötödik volt!

Fejléc

Nem egy a mára már szokványossá vált gyönyörűvé szerkesztett kép van beállítva fejlécnek, hanem egy sima szerkesztett kép. Ettől függetlenül nekem tetszik, hiszen több történet van a blogon, egy kép nehezen tud igazodni mindegyikhez. Ezért az, hogy a két fiú szerepel rajta, számomra tök egyértelmű, hiszen ők a főszereplők. Nem mondom, hogy megoldhatatlan a szerkesztett verzió, csak nincs ezzel gondom. Az író neve szerintem túl feltűnő, azt a reflektorlámpa alá tettem volna, vagy egy kicsit kevésbé látható helyen. A furcsa, hiszen a blog a Luxury doctor nevet viseli még, azonban megértem, miért van rajta a One Shots & Ten Shouts. A piros, - vagy akármilyen másik szín a fehéren/feketén/szürkén kívül -, jó ötlet volt, kiemelődik a cím. A Larry Stylinson is kicsit feltűnő, de az, hogy ott van, tetszik, hiszen mint mondtam, a két fiú a főszereplő.

Értékelés: 5/5,

Design

A fejléc alatt van egy rövid tájékoztató, ami engem zavar. Alapjáraton nem szeretem, ha a fejléc alatt ilyen szövegek vannak és inkább egy szövegmodulba préselve tenném át az oldalsávba. Az említett modulsávban elsőként egy trailer található, méghozzá a Sex Fiend előzetese. Kicsit meglepődtem, hogy angolul van benne a szöveg, hozzászoktam, hogy a legtöbb magyar. Igazából a szöveg sebessége jó, hamar és könnyen el lehet olvasni, le lehet fordítani, és ha erre én képes vagyok, akkor ezer százalék, hogy ti is!:D Ezután jön egy statisztika, azaz a 'Kattintások', a 'Jelenleg futó történet', a 'Rendszeres olvasók', a 'Bevezető'. Ezekhez lesz majd mondanivalóm, de előbb menjünk le az oldalsáv végére és ha végeztem, akkor az egészre vonatkozóan mondom az észrevételemet. A következő modul szintén egy trailer, ez már a Luxury doctorhoz készült. Először furcsa volt a zene, de végére rájöttem, hogy tök jól passzol hozzá. Itt a szöveg magyar volt, ami nagy megkönnyebbülés, tekintve, hogy elég sok a mondanivaló benne. Ezután jön az 'Oldalak', ahol kicsit csalódott vagyok. Egyedül a 'Fejezetek' van itt, ami üres, tehát még csak az sincs, hogy könnyen megtalálhatom a történet elejét. Mivel nincs sok fejezet fent, ez nem jelent akkora problémát, de több bejegyzés esetén ez nagyobb gondot okoz. Ha nincs is egy helyen az összes rész, akkor is ott a modul, lehet külön oldalakra bontani a történeteket. Oké, a végén akartam mondani, de ha már itt tartunk. Ami zavar a modulokban, az a sorrend. Kicsit összevisszának érzem, az egyes történetek darabkái külön vannak. Ezt viszont ha már az oldalsávban van, lehet egymás közelébe tenni, esetleg a menünél egy-egy oldalt adni nekik. Aztán a következő elem a 'Társoldal', majd jön a 'Figyelem!'. A piros szín nagyon rikít, végig sem bírtam olvasni és amint ránéztem, fájni kezdett a szemem. Ennek a színét mindenképp megváltoztatnám, és talán egy kicsit feljebb tenném. Aztán ott van a 'Magamról', amit viszont lejjebb tennék a 'kevésbé fontos' kategóriám szerint. A 'Csevegdé'-t viszont mindenképp feljebb tolnám, ezt fontosabbnak tartom, mint egyes modulokat.Végül pedig ott van a 'Blogarchívum', a 'Cserék', a 'Legjobbak:' és a 'Népszerű bejegyzések', ezekről nem tudok mit mondani.

Értékelés: 5/3

Történet

Semmit nem tudtam a sztoriról, csak rögtön nekiálltam, így meglepett, amikor rájöttem, mi is a témája. Nem nagyon szoktam olvasni ilyen bántalmazós történeteket, ráadásul blog formájában még egyel sem találkoztam. Maga a Midnight Captive nagyon rövid, mindössze öt fejezet, így nem is tudok majd hosszan beszélni róla. Tetszett, hogy bár Harry elrabolta Louis-t, volt úgymond értelme is. Nem csupán, ’Jó, akkor most menjünk, aztán raboljunk valakit el, mert miért ne?’, hanem volt egy oka. Ez az egész weboldal dolog tetszett, hogy Harry nem saját szakállára dolgozott, volt főnöke és kollégája. Igazi bántalmazás nem volt, csak ígérte néhány szereplő, de minden olvasó tudta, mi lesz Louis sorsa. Ha ez nincs, elég hülyén jött volna ki az, hogy Harry csak úgy elkezdi megsajnálni. Jó, értem én, hogy meglátott valamit a srácban és nyilván voltak mások is előtte. De az, hogy egy ember élete száradt volna a lelkén… Azt azért nem mindenki képes elviselni. Ugyanakkor nem értem Louis viselkedését. Értem, hogy Harry végig jól bánt vele, de miért kéne hálásnak lennie, amiért megmentette? Lehet, hogy az én agyam működik furán, de ha egy olyan ember adja vissza az életemet, aki elvette, az tulajdonképpen semmissé válik. Na jó, azért nem teljesen, mert mégis csak ott van az indurka, pindurka apróság, hogy elrabolt az illető, de remélem, értitek, mire gondolok. Nem csak azt kellene néznie Louis-nak, hogy ’Jaj, istenem, de jó, hogy megmentett!’, hanem: ’Ácsi haver, te raboltál el!’. Igaz, nem lett volna Harry kötelessége, hogy segítsen Lou anyján, viszont ha én lettem volna az elrabolt helyében, azért gyanakodtam volna, vajon tényleg segített-e az anyámon? Persze az egész szerelmet írhatnám a Stockholm-szindróma számlájára, viszont nem tudom… Nekem alapból furcsa minden olyan könyv/történet/film, amiben a szereplőt elrabolják, de ő utána képes beleszeretni az elrablójába. Persze ez az egész szindróma lényege, de na! Ezen kívül erotika is volt jelen. Ezekről nem igazán szeretnék beszélni, mert őszintén, a melegekkel nincs bajom, a csók még belefér, ha jóban vagyok egyikükkel és mesélni akar, meghallgatom, de azért a szexuális életükről való olvasás már nem az én világom. Mindezektől függetlenül, tetszett, hogy Harry főnöke, Valius megtorolta volna az ellenállást. Louis viselkedése, reakciója erre az egészre kicsit bizarr volt, ráadásul szerintem elég kevés idő telt el, hogy ennyire kötődjön Harryhez, de lehet, hogy csak nekem nincs fantáziám ehhez. Azt viszont sajnálom, hogy a múlt nem derült ki, gondolok itt arra, hogy Harry hogyan került bele ebbe a szakmába. Ez nem tudom, miért, de az elejétől kezdve érdekelt. Illetve ott van a jövő is. Ugyan kiderült, hogy ki mihez kezd ezután, mégis kíváncsi lettem volna, hogy x évvel később, vagy legalábbis eggyel, mi van velük. Amikor már vége a kiképzésnek, újra együtt vannak. Hogy Harry múltja visszatér-e, hogy Louis mihez kezd, mi van az anyjával. Lehet, senkit nem érdekelnek ezek a kérdések, de valamiért, amint végeztem, beugrottak ezek a kérdések. Helyesírás terén szerintem minden rendben van, nem nagyon láttam hibás vagy épp elgépelt szavakat, mondatokat. Ha kedvet kaptál hozzá, less bele a történetbe.

Értékelés: 10/7.5

Ha egy zenével akarnám jellemezni a történetet...

Miért pont ez? "I was there for you / In your darkest times / I was there for you / In your darkest night"

Interjú Sam Wilberryvel

A történet témája elég durva, és (számomra) szokatlan. Miért döntöttél úgy, hogy erről írsz?

Még nem kaptam választ!

Tervezel előzményt vagy folytatást neki, vagy marad egy öt részes sztori?

Még nem kaptam választ!

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címe?

Még nem kaptam választ!

Előre is köszönöm a válaszokat,

Peetagey Smile