3 éves volt a blog!

Sziasztok! 

Elég nehéz nekiállni ennek a bejegyzésnek. Minimum egy éve hanyagolom már ezt a blogot, ha nem több, amit nagyon sajnálok, hiszen annyian vannak még, akik várnak a véleményemre. Még év elején próbáltam visszarázódni, mivel az volt a tervem, hogy a harmadik szülinapon bezárom a blogot. Hát ez sem jött össze. A sok ígérgetésre már biztosan ráuntatok, de annak az 53 csodálatos embernek, akik még nem iratkoztak le, külön köszönet jár, és azoknak is, akik időnként feljárnak a blogra! Köszönöm, tényleg! ♥ Egykor nagyon sokat jelentett ez az oldal, éppen ezért szeretném a maradék blogról megírni a véleményemet, hogy ne csak bezárjam a STTIVU-t, hanem legyen is rendesen vége. Tudom, elég lehangoló bejegyzés, tekintve, hogy szülinap szó van a címben, de úgyis 18-án volt évforduló. 

A lényeg, hogy nagyon sajnálom, amiért ilyen mélyrepülésben lezuhant a blog iránti szeretetem, talán eleinte azt a három naponta, meg hetente bejegyzést nem kellett volna, nem is értem, hogy volt rá kedvem és energiám. Ééés ismét itt van a negatív énem, bocsánat. Tehát azt szeretném kihozni ebből az egészből, hogy lassan ugyan, de szeretnék újra nekiállni a blogoknak, elolvasni és véleményezni őket. Nem tudom, hogy egy végeztével rögtön kiteszem-e, esetleg több után, vagy csak a legeslegvégén kezdem el. Igen, csúnyán hangzik, de ha már ennyit vártatok, az az idő nem oszt, nem szoroz. De ha év végére nem is, a következő szülinapig teljesen lezárom ezt a blogot. 

Köszönöm, ha itt voltál és elolvastad ezt a bejegyzést! ♥

77. kritika - Kávészünet

Sziasztok!
Hát, majdnem négy hónap után csak sikerült hozni egy újabb kritikát. Tudom, hogy már sokat ígérgettem, de most már tényleg ha törik, ha szakad, haladni fogok a kérésekkel! 

Előszó

Ami legelőször megfogott, az a fejléc volt. Én oda vagyok az egyszerű dolgokért, és őszintén szólva mindig is jobban kedveltem az egyszerű, letisztult designokat. De mindegy is a külcsín, mert amint elkezdi az ember a történeteket, már el is felejti a szép kis csomagolást.

The Tea Break Award, avagy A teaszünet díj

Sziasztok!

Gondoltam, ha már tegnap bejelentettem a "nagy" visszatérésemet, nem húzom sokat az időt, és hozok is egy bejegyzést.

Előszó

Mostanában nagyon elhanyagoltam a blogot, ezért is lepett meg, amikor megláttam Vivi üzenetét, illetve Zsazsi oldalán a nevemet. Itt is szeretném megköszönni, mert nagyon hálás vagyok, hogy ennek ellenére mégis gondoltatok rám! ♥ És tudom, már régen ki kellett volna tennem ezt a bejegyzést, főleg, mivel még aznap elkészült mind a két bejegyzés, amint megláttam, hogy érintett vagyok. De, egyszerűen muszáj volt kivonnom magam a forgalomból. Szóval elnézést, és köszönöm!

Új év, új én? - Sometimes the truth is very ugly módra

Sziasztok! :)

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan kezdjem ezt a bejegyzést. Az elején még annyira lelkes voltam, hogy rengeteg blogot, történetet, embert ismerhetek meg. Aztán ahogy telt az idő, ez alább hagyott, és nem tudom, kinek tűnt fel és kinek nem, de inkább már csak kötelességből csináltam, mintsem élvezetből. Egy ideig még folytattam, de lássuk be, ez nem volt fair azzal szemben, aki megkapta a 'kritikát'. És igen, tény, az sem fair, hogy egy szó nélkül fogtam magam, eltűntem, és még annyit sem mondtam, bú vagy bá. Tudom, hogy nem mentség annak, aki várja a véleményemet, de tényleg szükségem volt egy szünetre. Úgyhogy a blog felé se szagoltam, időnként fellátogattam, hogy történt-e változás, ha írtak, reagáltam, de ennyi. Szerintem az összes blogot, amit követek, tegnap néztem meg úgy két hónap után először. És tudom, tudom, nem sok embert érdekel, mert a lényeg az, hogy most akkor csinálom-e a 'dolgom', vagy sem, de szerintem jót tett ez a pihenő, mivel végre el akartam olvasni a soron következő blogot, nem csak megnyitottam, mert muszáj haladni.

Szóval sajnálom, hogy eltűntem, és semmivel nem foglalkoztam, de most visszatértem. És köszönöm azoknak, akik gondoltak rám ezalatt az idő alatt is! 

Peetagey

Ui.: Sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek! ♥