2017. július 31.

74. kritika - Sors

Sziasztok!
Igazándiból már tegnap hozni akartam a kritikát, csak aztán nem tudtam befejezni... Pedig még kérdőíveket is akartam gyártani, de sebaj, remélhetőleg ma nem jön közbe semmi! :3

Előszó
Azt kell mondjam, kezdek hozzászokni a One Directionös történetekhez. Ez már a negyedik blog, ami a fiúkról szól, és a harmadik ami Larrys. Kezdem azt hinni, hogy a rajongók őket shippelik a legjobban a bandából, ami nekem tök fura, de mindegy, ebbe most nem mennék bele. :D Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az az Ott állt Ő novella volt!

2017. július 21.

73. kritika - Expressis verbis - Félreérthetetlenül

Bonjour!
Tudom, pofátlanság volt, hogy ilyen sokáig várattalak titeket, nem törődve a határidőkkel. Még mindig nem sikerült ebbe visszarázódnom, elnézést!

Előszó
Őszintén szólva teljesen abban a hitben voltam, hogy ezen a blogon novellák vannak. Szóval meglepetésként ért, hogy amikor elkezdtem a második bejegyzést, ugyanaz a sztori folytatódott. Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az a Belefér volt!

2017. július 11.

72. kritika - Országok viadala

Bonjour!
Elértük az 53 (!) feliratkozót, ami csodálatos, nagyon szépen köszönöm! Ennek örömére úgy gondoltam, ideje ismét cikk témákon gondolkodni, hogy ismét legyenek Ti választottátok bejegyzések. A megtekintések alapján szerettétek őket, és nekem is hiányoznak. Szóval ha van valami ötletetek, hogy miről írjak, akkor írjátok meg bátran, én is gondolkozom! ;)


Előszó
Az a nagy helyzet, hogy az esti időjárás miatt megint hol van, hol nincs net, tovább viszont nem szeretném húzni az időt. Szóval jelenleg ezeket a sorokat is Worbe írom, és csak remélni tudom, hogy ha lesz net, nem kell az egészet újra legépelnem, csak mert megint szétcsúszik a szöveg. Igen, ezért nem szeretek itt írni. Sajnos a betűtípus most mindenhol Times New Roman, elnézést a váltásért, de ha bemásolom a szöveget, mindig ez van. Ha változtatni akarok bármin is, akkor a betűmérettel lesz gond, szóval inkább hagyom most így. A legtöbb, amit tehettem, hogy egységessé tettem, amit csak tudtam. Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az az Epilógus - "Én támogatlak, senor" volt!

2017. július 5.

71. kritika - A holnap soha nem ér véget

Bonjour!
Én akkora egy idióta vagyok! Mondogattam nektek, meg elhitettem magammal is, hogy múlt héten három bejegyzést is hozok, miközben még a naptáramban is benne volt, hogy a kötelező 50 óra utolsó napjait teljesítem. Hát normális vagyok én? Nem. Úgyhogy igen, tudom, szörnyű vagyok! Ti viszont csodálatosak, mert ennek ellenére többen lettünk és már 52 (!!!) feliratkozója van a blognak! Köszönöm! ♥

Előszó
Azért nem csak a programjaim, a lustaságomon álltak a bejegyzés útjába. Nem is tudom, mikor próbálkoztam először, akkor két fejezetet elolvastam, aztán úgy döntöttem, én erre még nem állok készen. A japán és az ehhez hasonló nyelvekben lévő nevek a halálom. Egyszerűen ódzkodom tőlük, mert tudom, hogy egy, úgysem tudom kiejteni őket, kettő, ez majd ki fog zökkenteni. Úgyhogy kellett idő, mire felszívtam magam és nekiálltam újra a sztorinak. Pocsék kifogás, de tényleg nagyon kiborító, becsszó. Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az az Gyertyafény első része volt!