Bonjour!
El sem tudom mondani, milyen csodálatos érzés, hogy egyre többen kezdtek kritikákat kérni tőlem, köszönöm! ♥
Előszó
Ami elsőként szemet szúrt, az a cím. Pontosítok. A problémám az volt, hogy fogalmam sem volt arról, hogyan is kéne rá tekintenem. Victoria Green-nel már facebook-on megbeszéltük, hogy készítek neki egy kritikát, így rá is mentem a nevére, hogy ott csekkoljam le a jó változatot. Na jó, kicsúszott a kezemből a telefon és véletlenül nyomtam rá. A lényeg, hogy észrevettem, az oldalán minden ki van rakva a bloggal kapcsolatban. Gondoltam, szuper, akkor rájövök és nem égetem le magam. De aztán észrevettem, hogy hol így, hogy úgy van a link miatt. Szóval hagytam a fenébe a kutakodást, és inkább megkérdeztem. Áá, nem nézhetett hülyének, dehogy. Na de akkor a blogról. Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az a tizenhatodik volt, és ezzel le is zárult a történet! Kikerülés után hozzáírt: Mivel a történet megjelenik könyvben, a részek le lettek szedve, és csak néhány maradt!
Fejléc
Nem a megszokott változat, az biztos! Tudom, hogy a feketéhez minden megy, de azért a többi színre is oda kell figyelni. A két karakter ott középen teljesen rendben van, de ha már helyettesíteni szeretnénk a szereplőket élő emberekkel, talán őket érdemesebb rátetetni. A rózsákból túl sok lett nekem, elég lett volna balra, így jobb oldalra ki lehetett volna találni valami jobbat. Annyi helyre elmennek a történetben, akármelyik jó lenne oda. Kicsit fura nekem így az a csík ott a bal felső sarokba, ha vastagabb lenne és az író neve is beleférne, jobban mutatna, talán nélküle még annál is. Ha a név és a cím nem egy betűtípus, az még nem tragédia, de a cím legyen egyforma! Az író nevéé jó, a címnél viszont én a 'Csak egy év'-ét használtam volna. A lenti szöveg úgy jól van szerintem. Na és akkor a színek. Egy olyat kellett volna választani, ami minden felületen jól látszik, és nem két-három szavanként váltogatni. Sajnálom, de nekem ez így nem tetszik!
Értékelés: 5/2
Design
Na jó, akkor kezdem a háttérrel. Jobb lenne, ha a lap nem lenne átlátszó, így a rajta lévő szöveg jobban látszódna, és a színét is a fejléchez tudná Victoria igazítani. Ugyan gépről nem látni, de aki telefonról olvassa a blogot, annak a szürke háttérben vannak fehér csíkok. Oké, akkor érthetőbben. Telefonos nézetben az oldal alapszíne szürke. A szövegben pedig van néhány hely, ahol mintha fehér szövegkiemelővel futott volna végig az író. Sőt, a Prológus végig ilyen! Gyakori hiba, hogy a blog tulajdonosa gépről való másoláskor -főleg, aki előre megírja-, ezt nem veszi észre.
Akkor a bal oldalsávval folytatnám. A szereplőket csak úgy kirakta Victoria, aminek nem biztos, hogy minden olvasó örül. Van, aki jobban szereti elképzelni a szereplőket, és ez bezavar nekik. Ettől eltekintve pedig csak helyfoglaló, ha odasűríti valaki. A blog összes részét külön-külön oldalra rakta, holott egyszerűbb lenne, ha csinálna a 'Szereplők' menü mellé egy 'Fejezetek'-eset, így nem csak helyet spórolna, de jobban is mutatna. Nem mellesleg, így akár egy oldalsáv is elég lenne, és több helye maradna a történetnek.
A legtetejére talán inkább a fülszöveget érdemesebb tenni, és csak alá az ajánlást, hisz az emberek többsége nem szereti, ha megmondják neki ez jó-e, vagy sem.Poén, hogy mégis kéretlen dolgokat mondok, mi? A bal oldalon látni ezeket a kis szövegeket, az egyik a szereplőkről szól, én azt a fülszövegbe tenném, a másikat... nos, őszintén szólva, kihagynám. Mindenkinek jól esik, ha egy ember kommentet ír, vagy pipál, de erre a fejezet elején is megkérhetjük az olvasót. Illetve, ha nagyon akarnak, úgyis megteszik, kérés nélkül is. A csevegőt szerintem egy picikét feljebb kéne rakni, hogy látható helyen legyen.
Akkor a bal oldalsávval folytatnám. A szereplőket csak úgy kirakta Victoria, aminek nem biztos, hogy minden olvasó örül. Van, aki jobban szereti elképzelni a szereplőket, és ez bezavar nekik. Ettől eltekintve pedig csak helyfoglaló, ha odasűríti valaki. A blog összes részét külön-külön oldalra rakta, holott egyszerűbb lenne, ha csinálna a 'Szereplők' menü mellé egy 'Fejezetek'-eset, így nem csak helyet spórolna, de jobban is mutatna. Nem mellesleg, így akár egy oldalsáv is elég lenne, és több helye maradna a történetnek.
A legtetejére talán inkább a fülszöveget érdemesebb tenni, és csak alá az ajánlást, hisz az emberek többsége nem szereti, ha megmondják neki ez jó-e, vagy sem.
Értékelés: 5/2
Történet
Döbbenten láttam, hogy megtörtént események alapján íródott. Az ötödik fejezettől kezdve nekem ez komoly problémát okozott. Sajnálom, de én az ilyen történeteket nem bírom, nekem egy hasonló lehetőség elképzelhetetlen. Ahhoz túl testvéries a kapcsolatom az unokatesóimmal. Na de akkor az elejéről!
Számomra baromi fura volt már az, hogy odament egy idegenhez, és szó nélkül megcsókolta. Hát még az, hogy második nap le is fekszik vele. Nekem ez elég bizarr, akár csinálják mások, akár nem! De aztán jöttek a randik, és eléggé megkedveltem a szereplőket, aztán hopp! Jött az ötödik fejezet és talán néhány ember itt áll le a történettel. Őszinte leszek, én is le akartam! Egyszerűen nem bírtam olvasni. Pár óráig emésztettem a dolgokat, és akkor képes voltam újra nekiállni. És újra megálltam, mert folytatni akarták, együtt akartak lenni. Nekem ez valahogy... Nem, tényleg nincs jobb szó: túl sok volt. Csak leraktam a telefont és emésztgettem újra az egészet. Egy nap eltelt, mire eljutottam arra a pontra, amivel talán sokan nem fognak egyetérteni, de... Nem érdekelt! Nem érdekelt, hogy unokatestvérek, mert tudom milyen szerelmesnek lenni. Tudom milyen az, hogy közben valami oknál fogva nem lehetek vele. Leszólhattok ezért, de képzeljétek, engem soha nem érdekelt, ha kritizáltak. Elfogadtam bárki véleményét, de nem hatott meg. Mindenkinek van egy véleménye, és ha valaki ehhez negatívan áll hozzá, akkor még nyilván nem volt olyan erős szerelme, hogy mindent feláldozzon érte. Mert hát basszus, nem ez a szerelem lényege? Szeretve lenni, és viszonozni azt, miközben semmi más nem számít annyira? És akik azt állítják, ez szégyellni való, tudjátok mit? Nem az! Nagy bátorság kell hozzá! Szembenézni mindennel, mert tudod, hogy csak így lehetsz boldog.
Úgyhogy tovább olvastam, és tetszett! Fura még mindig, hogy járnak, de akkor is jó a történet. Mert odafigyelnek egymásra, próbálják a két családot összetartani. És bármilyen akadály is jött, kezdetben ugyan nehezen, de egyre könnyebben oldották meg a távolságot és minden szarságot az életben. Miért olyan nagy baj, ha egy pár próbálja a legtöbbet kihozni az életéből? Vagy akárki más? Mindenki ezt csinálja! És utána kaptunk egy csavart, és a boldog élet átvált egy kissé bonyolultabba, amikor már a saját életünk rendezése felbomlik, és próbáljuk a családdal átvészelni azt a sok rosszat, ami éppen jött. Szóval nem, nem találom rossznak a történetet. Mert életszerű, és nem tucat!
Az embernek el kell különíteni az érzést, amit kivált ez a történet bennünk, és ha sikerül... Akkor jövünk csak rá, hogy igazából milyen egyedi, és jól megírt történet. Mert hát így van! Bárki, bármit mondhat, ez a történet hátborzongató ugyan, mert még nem találkoztunk ilyennel -legalábbis nagyon ritkán-, de akkor is így van. És aki nem tudja elfogadni, annak nem is kell. De akkor ne kritizálja, a párt, mert semmi joguk hozzá. Mindenki életében lehet "hibát" találni, senkinek nem "hibátlan" az élete. A fogalmazása és az írása pedig nem hagy kivetni valót maga után, szóval szerintem megérdemli a pontjait!
Számomra baromi fura volt már az, hogy odament egy idegenhez, és szó nélkül megcsókolta. Hát még az, hogy második nap le is fekszik vele. Nekem ez elég bizarr, akár csinálják mások, akár nem! De aztán jöttek a randik, és eléggé megkedveltem a szereplőket, aztán hopp! Jött az ötödik fejezet és talán néhány ember itt áll le a történettel. Őszinte leszek, én is le akartam! Egyszerűen nem bírtam olvasni. Pár óráig emésztettem a dolgokat, és akkor képes voltam újra nekiállni. És újra megálltam, mert folytatni akarták, együtt akartak lenni. Nekem ez valahogy... Nem, tényleg nincs jobb szó: túl sok volt. Csak leraktam a telefont és emésztgettem újra az egészet. Egy nap eltelt, mire eljutottam arra a pontra, amivel talán sokan nem fognak egyetérteni, de... Nem érdekelt! Nem érdekelt, hogy unokatestvérek, mert tudom milyen szerelmesnek lenni. Tudom milyen az, hogy közben valami oknál fogva nem lehetek vele. Leszólhattok ezért, de képzeljétek, engem soha nem érdekelt, ha kritizáltak. Elfogadtam bárki véleményét, de nem hatott meg. Mindenkinek van egy véleménye, és ha valaki ehhez negatívan áll hozzá, akkor még nyilván nem volt olyan erős szerelme, hogy mindent feláldozzon érte. Mert hát basszus, nem ez a szerelem lényege? Szeretve lenni, és viszonozni azt, miközben semmi más nem számít annyira? És akik azt állítják, ez szégyellni való, tudjátok mit? Nem az! Nagy bátorság kell hozzá! Szembenézni mindennel, mert tudod, hogy csak így lehetsz boldog.
Úgyhogy tovább olvastam, és tetszett! Fura még mindig, hogy járnak, de akkor is jó a történet. Mert odafigyelnek egymásra, próbálják a két családot összetartani. És bármilyen akadály is jött, kezdetben ugyan nehezen, de egyre könnyebben oldották meg a távolságot és minden szarságot az életben. Miért olyan nagy baj, ha egy pár próbálja a legtöbbet kihozni az életéből? Vagy akárki más? Mindenki ezt csinálja! És utána kaptunk egy csavart, és a boldog élet átvált egy kissé bonyolultabba, amikor már a saját életünk rendezése felbomlik, és próbáljuk a családdal átvészelni azt a sok rosszat, ami éppen jött. Szóval nem, nem találom rossznak a történetet. Mert életszerű, és nem tucat!
Az embernek el kell különíteni az érzést, amit kivált ez a történet bennünk, és ha sikerül... Akkor jövünk csak rá, hogy igazából milyen egyedi, és jól megírt történet. Mert hát így van! Bárki, bármit mondhat, ez a történet hátborzongató ugyan, mert még nem találkoztunk ilyennel -legalábbis nagyon ritkán-, de akkor is így van. És aki nem tudja elfogadni, annak nem is kell. De akkor ne kritizálja, a párt, mert semmi joguk hozzá. Mindenki életében lehet "hibát" találni, senkinek nem "hibátlan" az élete. A fogalmazása és az írása pedig nem hagy kivetni valót maga után, szóval szerintem megérdemli a pontjait!
Értékelés: 10/10
Miért pont ez? Mert első hallásra megszerettem, és a blog elolvasása után, mikor újra hallottam, azonnal ez ugrott be.
Interjú Victoria Greennel
A történet ugyebár valós eseményeken alapul. Pontosan melyik része? Te élted ezeket át?
Ha el akarod olvasni a történetet, akkor az interjú ezen részét célszerűbb utána megnézned! A tőmondatok oka, hogy én raktam a mondatokat össze, mivel pontokba volt szedve!
"Igen, én éltem át. Én lennék „Anna”. DE! A történetnek csak egy része valós, a többi fikció.
Ami igaz az, hogy a rokonomba szerettem bele, aki az én nagymamám testvérének a fia. A titkos találkozásaink: Sohó bárban történtek, mikor Zsolt Mojjitót rendelt víz helyett. A félszív medál, amit akkor kaptam tőle és mai napig meg van. Telefonhívása, mikor arra kért menjek ki a postaládákhoz, és ő ott várt rám. A húgom, a naplómból tudta meg titkomat, anyámat meg nem tudtam átverni. Szóról szóra igaz a szilveszter éjszakája, és másnapja, mikor majdnem lebuktunk Éva előtt. Így még sosem paráztam életemben. Éva hozzáállása az egészhez… Sajnos nem fogadta el, és erősen ellenezte. Akkor azt hittem tényleg ennyi volt. A történet elferdül, mert Éva megbocsát Annának és Zsoltnak. A valóságban ez sosem következett be. A történetben Zsolt meghal, 2009 nyarán. A valóságban az édesanyja hunyt el betegségben ekkor.
Ezek a valós történések, melyeket nem kellett kitalálnom. Csak emlékeznem. :)"
Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?
"Rég óta már, de ez az első olyan történet, amivel sokkal többet foglalkozom, hiszen hozzám tartozik. Ez a mi "szerelmünk lapjai". És célom, hogy kiadhassam.
A Szív-hangok története igen fatalista, de akik hisznek a Sorsban, hogy semmi sem történik ok nélkül, azoknak tetszeni fog!
Miért lett végül a történet vége fikció, ha ez a ti életetekről szól? És miért szeretnéd kiadatni?
"A magánéletemben történtek, inspiráltak rá, hogy írjak ebből egy kisregényt. Mikor elkezdtem még nem tudtam, hogy fog véget érni a sztori. Később jutott eszembe, a szívbetegség, és a többi történés. Párom mikor elolvasta, emlékszem, szomorúan rám nézett és azt kérdezte: Miért kellett meghalnom? Erre csak ezt válaszoltam: Ettől lesz ütős a történet. A kiadásáról: Szeretném, ha mások is megismernék ezt a szép történetet. Meg persze azért, hogy végre a kezemben tarthassam könyvként."
Köszönöm a válaszokat,
xo Peetagey Smile
Én köszönöm az értékelésedet!
VálaszTörlés:) ❤
Törlés