Bonjour!
Nagyon hálás vagyok a két új feliratkozóért és a 17.222 megtekintésért! Fantasztikus, hogy egy nap alatt, akár kétszázzal is nő ez az érték! :O ♥
Nagyon hálás vagyok a két új feliratkozóért és a 17.222 megtekintésért! Fantasztikus, hogy egy nap alatt, akár kétszázzal is nő ez az érték! :O ♥
FIGYELEM! Mivel a blog megszűnt, nem tudtam átjavítani a bejegyzést, így a majdnem egy éve leírtakat olvashatjátok!
Előszó
Maga a történet egy lányról szól, aki a neten megismerkedik pár emberrel, köztük egy sráccal is, aztán természetesen beleszeret. De van az utoljára kitett bejegyzések között egy fejezet, a '♥♥♥♥♥♥♥ CSAK NEKED, CSAK MOST ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥', amiben a karakterek ugyanazok, de cselekménye nem passzol a már ismert történethez és az ismert adatokhoz, szóval a végén ennek is adtam egy dalt. Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az a harmincnegyedik folytatása volt!
Fejléc
Gondban vagyok, ugyanis kettős érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban, és fogalmam sincs, melyik alapján ítéljek. Ha azt nézem, hogy tök fehér, és milyen rossz, hogy beleolvad a háttérbe, akkor ellent kell mondanom magamnak, mert másfelől pont ez tetszik. Nem tudod, hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik. A kép pedig olyan üresnek tűnik, mégis teltnek. Jól van, mondhatjátok, hogy nem tudok fogalmazni, nem értetek, de most komolyan, azt érzem, amit mondok. Tetszik az egyszerűsége, mert nem a fejléctől lesz jó a történet, hanem az írótól, illetve annak tehetségétől. És mivel Ropi nem törekedett arra, hogy az olvasó szájába rágja a szereplők kinézetét, ezért nekem teljesen jó, hogy a fejlécen nincsenek nagy dolgok. A bal oldali kép nagyon tetszik, talán, mert olyan rajzszerű, míg a másik valóságos és mégis álomszerű. Bocsi, ha még mindig nem étitek a zagyvaságom. A szöveggel viszont szintén problémám volt. A felső betűtípus jól passzol a történethez, míg az alsót inkább másra használnám.
Értékelés: 5/4
Sajnos a képet ennyi idő után már nem tölti be, és nem is tudom megmutatni!
Design
A háttért figyelve csak rövid idő után jöttem rá, hogy az nem teljesen fehér, hanem virágmintás, csak a fényerőnél nem látszik. Laptopon ezen nem tudtam változtatni, de a gépen igen, de mégsem kellemes, ha folyamatosan állítgatni kell a fényerőt, vagy ha este megvakulunk a fényerőtől. Mivel a fejléc is fehér színű, ezért az, hogy az oldal is ezt a színt kapta, érthető, és tökéletes választás volt, mert így szerintem kiemeli a történetet. (A modulsávra régen nem tértem ki annyira, bocsánat!) A 'Keresés ebben a blogban' szerintem teljesen felesleges, mert a megtalálásra ott a blogarchívum, de ez csak az én véleményem, sosem szerettem ezt a funkciót. A szereplőknél nagyon tetszett, ahogy Ropi megoldotta a bemutatást, viszont a zenesávba belekötnék. Régebben nem értettem, hogy minek kell berakni egy blogba, hiszen ha zenét akarunk, azt kapcsoljuk be, amit hallgatni szeretnénk, nem másét, nem? Aztán rájöttem, hogy van, aki szükségesnek érzi különböző okok miatt, így hát csak az nem tetszik, hogy rögtön elindul.
Értékelés: 5/4.5
Történet
A történettel egy nagy problémám volt; nem az én korosztályomnak íródott, vagy csak tőlem áll távol a netes randizás. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért olvastam. Őszintén? Nem tudom. Valami megfogott Ropi stílusában, ahogy írta a történetet és egyszerűen folytatni akartam. Alapból nem szeretem, ha sok monológ van egy sztoriban, jobban szeretem, ha egyenlően oszlik el a párbeszéddel, itt viszont előbbiből volt sok. Így sokszor éreztem, hogy szeretném átugrani az ilyen hosszú részeket, és volt egy fejezet, ahol annyira sok volt, hogy csak a párbeszédeket olvastam. Bocsánat, Ropi! Volt egy fejezet, ahol az angol kifejezésekből túl sok volt; ha néhány fejezetben megjelent, nem is izgattam magam, viszont az egyikben szinte az egész párbeszéd angol volt, és az én kicsiny tudásommal, ráadásul a szleng ismerete nélkül csak görgettem lefelé, hogy túl legyek rajta. A szereplők viselkedése néha nagyon furcsa volt, Peti(ke) anyukája enyhén szólva ijesztő, a fiú szintúgy. Az anyja rátelepszik, megmondja, mit tegyen, mikor, hol legyen, ő pedig szinte végig tűrte ezt az egészet, mintha mi sem lenne természetesebb. A helyesírással nincsenek problémák, szinte végig hibátlan volt, de az eseményeket egy picit lassúnak tartom. Lehet, hogy már a fináléhoz közeledtünk, de a harmincnegyedik fejezetnél tartunk és még mindig csak egy kis noszogatás van Dana részéről, hogy ő szeretne találkozni Patrikkal, de nem teszik. Összességében egy elég jó blogról van volt szó, de linket sajnos nem tudok adni hozzá. Van egy mellékoldal, ahol ez a sztori kicsit máshogy van feldolgozva, azonban nem szeretném megmutatni nektek. Ennek az oka, hogy egy ideje már ott sincs új rész, ráadásul nem tudom, hogy a zárás után, vajon Ropi szeretné-e, ha ismertebbé válna az a blog. Bocsánat, próbáltam átírni, így kicsit jobban van megfogalmazva, viszont csak arra tudtam támaszkodni, ami ide le volt írva; ami sajnos nem sok.
Értékelés: 10/8
Hogy miért pont ez? Mert Dana kétségbeesetten vágyik arra, hogy Patrik kimutassa, mit is érez iránta.
És vajon ez miét? Mert olyan beteg a szövege, mint az a bejegyzés. Bocsi, Ropi, ezt bóknak szántam!
Interjú Ropival
Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?
Nem kaptam választ!
Nem kaptam választ!
Saját tapasztalat alapján írod ezt a történetet? Úgy értem, te is neten ismerkedtél meg a barátoddal/ volt barátoddal?
Nem kaptam választ!
Nem kaptam választ!
Tervezed, hogy a szereplők találkoznak végre, vagy ez titok?
Nem kaptam választ!
Előre is köszönöm a válaszokat,
xo Peetagey Smile
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése