Ti választottátok #14 - Mi az oka a blog kudarcának?

Bonjour!

Eljött az ideje a következő Ti választottátok-nak,köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívet! ♥

Előszó

Sajnos sokszor találkozhatunk olyan oldallal ahol a blog már nem elérhető, sőt, még facebook-on is láthatunk kérdéseket, vajon folytatják-e? De vajon mi lehet ennek az oka? Miért szünetelnek az írók? És a legfontosabb; vajon minden blogger folytatja tovább a blogolást, vagy leáll végleg? 

Az eredmény

A kérdőívben rákérdeztem, hogy vajon mi lehet a blog leállásának, esetleg megszűnésének az oka, de közben volt egy rejtett kérdésem is, mindjárt kiderül melyik, és miért! Amit még fontos így előtte tudnotok, hogy ebben a kérőívben csak véleménykifejtős kérdés volt, így nem pusztán adatokat kaptok, hanem tömény véleményt.

1. Fontos az olvasók visszajelzése, de a hiánya is. Mennyire hangol le? 
• "A hangulatomtól függ. Ha alapból magányosnak érzem magam, akkor kicsit ki tud készíteni, de ha jó kedvem van, nem zavar."
• "Engem legutóbb az hangolt le, amikor az első két fejezet után összejött majdnem 20 állandó olvasó, de egyik sem küldött visszajelzést, hogy egyáltalán elolvasta az új részeket. Ez azért rossz, mert azzal a tudattal írsz meg egy részt, hogy nem csak magadnak készül, hanem elméletileg x másik ember kíváncsi a folytatásra, aztán meg zéró reagálás."
• "Nem szokott. Vannak olyanok akikre mindig számíthatok."
• "Egy ideig tűr az ember, lelkesen dolgozik vele, de amikor rájön, hogy a kutyát se érdekli, akkor meg mit gürcöljön és erőlködjön tovább? Biztosan akad ezerszer több dolga is az embernek, de ő inkább az olvasóit lepi meg egy új résszel, akik meg tojnak rá nagy ívben."
• "Rosszul esik, hogy annyit nem böknek oda az olvasóim hogy ez szar volt, vagy jó, de mivel látom, hogy általában egy bejegyzésem nézettsége 100 körül van, akkor csak nem lehet rossz amit csinálok, na meg még csak rövid ideje megy ez a blog. majd ha 40 bejegyzés lesz és még mindíg semmi, na akkor kezd majd rosszabb érzés lenni."
• "Én alapvetően nem vágyom nagy olvasóközönségre. Az a négy ember, aki olvassa a blogomat, nekem bőven elég, és örömmámorban úszom, ahányszor kapok bármilyen visszajelzést. A minőség a fontos, nem a mennyiség. :)"
• "Szerencsére van egy olvasóm, akitől mondhatni rendszeresen kapok visszajelzést, ami nekem már elég :) De sokáig én sem kaptam, ami néha rosszul tud esni, minél többet dolgozik a történetével az ember, annál inkább."
• "Sok blogot tudhatok már magam mögött. Voltak nagyon népszerűek és kevésbé népszerűek is egyaránt. Jelenleg egy oldalam van, ami nem örvend túl nagy olvasói tábornak, illetve kommentek sem érkeznek töménytelen mennyiségben, de azt hiszem jól kezelem. Mondjuk szerintem ebbe az is közrejátszik, hogy hosszú évek óta koptatom már a blogspot oldalát, ez idő alatt megtanultam, hogy elsősorban magam miatt írjak, az pedig tényleg csak a ráadás, ha másoknak is tetszik."
• "Nem igazán izgat, de azért örülnék visszajelzésnek. De akkor se hagyom abba az írást, ha senkit nem érdekel. A Harry Potter sorozatot is visszadobta több kiadó..."
2. Ha rossz passzba kerül az ember vagy simán ötlethiányban szenved, kihat a blogjára is. Ilyenkor le szoktál állni egy időre?
• "Ha úgy érzem, hogy nem megy, akkor mással foglalkozom, így előbb-utóbb visszatér a lendület."
• ''Igen.Szerintem annak semmi értelme, hogy csak kényszerből írom tovább a részeket. Ha szereted a történetet írni, úgy is lesz újabb- és újabb ötleted."
• "Igen. A zenehallgatás nekem nem segít, mert elbambulok és akár egy órát ülök a semmin gondolkodva. Van, hogy több napon keresztül írok egy bekezdést, mert egyszerűen nem akar több sikerülni." 
• "Előre meg vannak írva a részeim, de igen, van, hogy leállok egy időre."
• "Igen, kihat, És igen, ilyenkor jobb pihentetni, mint egy erőltetett, minőségtelen valamit összekaparjak, csak mert megígértem, hogy hozom az új részt."
• "Ó, ne tudd meg! A mostani történetemet két éve írom, és talán most már mondhatom, hogy túl vagyok a felén. Ezért csak most kezdtem blogolni, mert talán most már lesz annyi idő kitenni a meglévő részeket, hogy ne fogyjanak el a végére. Talán. Remélem, a gyerekszülés egy kicsit könnyebb lesz. :D"
• "Eleinte leálltam ilyenkor, de azóta csak akkor kezdek publikálni egy történetet, ha az azzal való munkát komolyan is gondolom. A blogot akkor hozom létre, amikor már körülbelül a tervezett történet felénél járok, és még ha vannak is kész fejezeteim, akkor is csak meghatározott időközönként frissítek, hogy ha közben egy ideig elakadnék, az ne mutatkozzon meg a feltöltések hiányában."
• "Hónapokig áll a blog. Nincs motiváció, nincs olvasó, felesleges megerőltetnem magam."
• "Nem inkább több blogot olvasok és ihletet gyűjtök."
3. Vissza tudsz jönni ebből az állapotból, vagy egyre -úgymond-, mélyebbre süllyedsz benne? 
• "Vissza tudok jönni."
• "Visszatudok szerencsére. Büszke vagyok rá, hogy egy tavaszi szüneti éjszakán le sem hunytam a szemem és írtam legalább nyolc oldalt (egyszer-kétszer szüneteltem persze és akkor rápillantottam a tévére) :)" 
• "Vissza jövök, ugyanis a blogolásnak élek."
• "Szerencsére van egy barátnőm/szerkesztőm/tanácsadóm, aki zaklat a folytatásért."
• "Ha éppen valami inspiráló dolog történik velem, akkor azonnal leülök és írok, de ha ez nem történik meg előfordul, hogy csak rosszabb."
• "Ez a visszajövetel az, amiben az olvasói visszajelzések sokat tudnak segíteni. Szerintem a jó író maga miatt ír, de ha elakad, jó, ha van, aki kirugdossa ebből a gödörből."
• "Vissza tudok jönni. De lehet nem érdemes?"
• "Inkább mélyebbre"
4. Ez okozza a blogod abbahagyását és megszüntetését, vagy teljesen független ettől? 
• "Teljesen független."
• "Még sosem hagytam félbe blogot."
• "Nálam kezdetben a visszajelzések hiánya okozta, hogy két blogomat is bezártam. Úgy gondoltam, biztos én írok kaki fejezeteket. Most már csak akkor posztolom ki, ha meggyőződésem, hogy legalább "jó" értékelést érdemel az aktuális rész. A "nem lett a legjobb, de remélem tetszik" aláírások a részek előtt szerintem nagyon elveszik a hangulatot. Az évek alatt az én igazi problémám az lett, hogy vagy elveszik a szenvedély a történettel kapcsolatban, vagy nincs időm arra, hogy blogként írjam meg. "
• "Szerintem sokan ezért hagyják abba. Én csak egyet hagytam félbe 31 rész után, de azt is csak azért mert még általánosban írtam és a vége felé már röhögtem azon, hogy milyen bénák az első részek de nem volt erőm átírogatni őket."
• "Többségében az okozza, hogy látom az emberek lusták, mindenki megnyit egy blogot, mondván ha ő tud ilyet írni, akkor én is. Aztán a bloggerek 80% csak ír, és tömi tele a csoportokat a reklámmal, nem olvasnak mert nincs rá idejük, és a vége az hogy nincs is olyan aki olvasna, mindenki csak ír. A maradék 19% csak szemlélődik, és az 1%, ha ír pár sort a blogokhoz. Szóval többségében igen, ez okozza azt hogy annyi blog bezár. Ilyenkor már nincs motiváció, majd elmegy az ihlet is, végül pedig csak rossz szájízzel konstatáljuk, hogy nem érdeklődnek a blog irányt."
• "Hát igazából is is. Van amikor már nincs ötletem, és ezért is hagytam abba."
• "Általában igen, vagy pedig az hogy úgy érzem túl vállaltam magam. "
• "A nagyobb családi/magánéleti dolgok/gondok."
• "Kitartó ember vagyok, így még sosem adtam fel, hogy meg is szüntessem, de sokaknál ez a mélypont odáig fajul, hogy végez a blogjával."
5. A blog leállása után már nem is akartál/akarsz újra blogot? Vagy beindítani a régit? 
• "Dehogynem. Tervezem meg a többit :D"
• "Beindítani a régit nem, de újat nyitottam."
• "Régi nem igazán van olyan, amit újra be akarnék indítani. Új blogot kezdtem, és ez nekem nagy löketet adott, engem inspirál az, ha tiszta lappal indulhatok, és újra a nulláról építkezhetek. "
• "Egy időre abba hagyom és kigondolok egy olyat, amit tuti hogy csinálok rendesen, megtervezem és utána állok neki."
• "Mindig elindítok valami újat, csak az a baj, hogy magam sem tudom, minek?"
• "Az előző blog társblogját indítanám el. "
• "Nem bírnám ki, szóval ha hagytam volna félbe ilyesmi miatt blogot, akkor is előbb-utóbb folytatnám."
• "Általában törlöm a régit - persze előtte lementem a részeket -, és újat indítok, egy kisebb kihagyás után. "
  
6. Mit gondolsz, mi segítene azon, hogy kevesebb blog megszűnése következzen be? - Khm... Itt vannak a fontos gondolatok... khmm...
• "A bloggereknek előre ki kéne dolgozniuk a történetet, aztán néhány fejezetet megírni előre, hogy lássák: tényleg jó ötlet-e."
• "Az, ha csak úgy kezdenénk el egy blogot, hogy kedvünk is van hozzá, és szeretjük a történetet amit írunk!"
• "Leginkább az, hogy amikor új történet jut az eszünkbe, ne az legyen az első, hogy azonnal küldünk egy emailt valamelyik szerkesztőnek fejléc/designrendelés céljából. Én publikálás előtt szeretem az elejétől a végéig leírni a sztori "forgatókönyvét", lista és leírás a fontos szereplőkről (hogy kiismerhessem őket) és úgy talán 5-10 fejezetet előre meg kellene írni, így talán két hónapig nem is lenne gond a publikációval."
• "Ha valaki olvas egy blogot és tetszik neki, akkor iratkozzon fel, de minimum hagyjon egy kommentet, hogy tetszett, sőt íróként mondom, a kifejtősebb kommentek sokkal jobban esnek. Mikor megemlítenek momentumokat vagy szereplőket a történetből, mert akkor tudod, hogy tényleg érdekli őket a sztori. "
• "Mindig várjuk a kommenteket, visszajelzéseket, de mi soha nem szólunk hozzá más fejezetihez. Szerintem nekünk is több hozzászólást kellene írnunk ha más nem csak annyit, hogy "Jó lett ez a rész is"."
• "Előrelátás, gyerekek, előrelátás! Csak akkor kezdj blogolni, ha már látod a gyerek fejét - azaz, ha tudod, hogy nagyjából hogy fog lezajlani a történet, mennyi időn belül, stb."
• "Ez az írón és az olvasókon is múlik. A szerzőnek csak akkor kéne új blogba kezdenie, ha biztos benne, hogy azzal tud foglalkozni, és elhivatott annak rendszeres frissítésében. Olvasói oldalról pedig nyilván az ember visszajelzésekkel segítheti kedvencei mozgását :) Én például nem szeretek kommentet írni, de privátban sokszor megüzenem a kedvenceimnek, hogy szeretem a munkájukat, és remélem, sokáig folytatják még."
• "Ez minden bloggernek magának kell kitalálnia, átgondolnia, hogy mi segít neki, hogy ne "unja meg" az adott irományát/témáját. Ahogy írtam, nekem az segített, hogy előre dolgoztam, lehet másnak más módszer jön be. Kísérletezni kell, hiszen ahány személyiség annyi praktika lehet."
7. Te is szoktál az általad olvasott blog(ok)on kommentelni, pipálni, vagy csak elolvasod és kész?- Nos, az én kis 'rejtett' kérdésem, az összegzés utolsó szakaszában fejtem ezt ki, itt inkább olvassátok a véleményeket!
• "Általában csak elolvasom."
• "Legtöbbször kommentelek, hiszen tudom, hogy nagyon fontos egy blogernek az olvasóknak a véleménye! (:"
• "Bevallom, tavaly augusztus óta nem igazán kommentelek. Azóta talán ha háromszor (vagy ennyiszer se) írtam véleményt. Nekem a telefonom a lelki társam, azon elmentettem körülbelül 20 blogot könyvjelzőnek és így olvasok."
• "Kommentelni szoktam."
• "Igen, amiket olvasok, olvastam arra mindig írok. Az már egy másik dolog, hogy a legtöbb jó blog, amit szerettem folyamatosan szűnik meg."
• "Mindig kommentelek és pipálok is, ha van rá lehetőség, legalábbis a történetes blogokon. Az ilyen random beauty-blogoknál előfordul, hogy nincs hozzáfűznivalóm."
• "Kommentet írni nem igazán szeretek, pipálni, csillagozni szoktam, ha van rá lehetőség. De ha egy blogot nagyon szeretek, akkor privátban vagy valami ilyen módon mindenképp megüzenem az írónak, hogy szeretem a munkáját."
• "Általában csak akkor kommentelek ha egy-egy fejezet nagyon elnyeri tetszésem. Pipálni nem szoktam. "

Összegezve

Az emberek néha fel sem fogják, a kimondott szavak milyen nagy hatással lehetnek másokra. Pedig az első kérdés, első válasza alapján látszik. Egy rossz hangulatban, egy rossz szó, akár a leállást is jelentheti valaki számára. Így kérlek, ha írtok egy véleményt, azt kulturáltan tegyétek! Mindig! Borzalmas érzés, amikor az adatok azt mutatják, elolvasták, vagy ott a sok feliratkozó, mégsincs komment. És igen, rengetegen írtak kampányszöveget, próbálják rávenni az olvasókat, hogy írjanak akár csak egy rövid üzenetet. De gondoljunk bele egy kicsit abba is, hogy sokan a hiány miatt leállnak; miért is? Küzdjünk, ha már van egy történetünk, mert amibe belekezdünk, vigyük véghez! Milyen duma az, hogy ihlethiányom van? Kezd el publikálni, ha kész az egész történet! Nem kell rögtön fejest ugrani, először legyen meg a sztori, legalább vázlat szinten, hogy utána ne az olvasókra fogja néhány ember. Mert itt, akár tetszik, akár nem, pontosan két emberen áll a vásár: mindkettő tehetne azért, hogy folytassuk az oldalt!

Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy várja azt az új bejegyzést, de mégsem jön. Az első egy-két hétben még azért vigyorogva várja, de aztán a napok folyamatos múlásával egyre bosszúsabban. A legtöbben arra gondolnak, 'Akkor miért nem írja ki a szünetet? Nem várnánk feleslegesen!'. Nos erre a gondolatra egyszerű a válasz: a szünet kihirdetése másképp hat az íróra, mint az olvasóra. Utálja, hogy csalódást kell okozni azoknak, akik olvassák a történetét, és magukat, amiért nem bírnak egy átkozott bejegyzést legépelni. Pontosan ezért kéne néha írni pár sort, hogy éreztessük, ott vagyunk még. Istenem, hány blog van, ahol hülyén érzem magam, hogy mások kilométer hosszúságú szöveget írnak, én meg csak egy-két sort. És tudjátok mi a helyzet? Ne törik le a kezem attól a pár mondattól, az író(k)nak hatalmas öröm, a jókedve pedig tükröződik a válaszból!
Vannak, akik ez alatt mással foglalkoznak, így hamar újra formába jönnek és pötyögik tovább a részeket. De előfordult, hogy olyan mélyen benne vannak ebben az állapotban, hogy egyszerűen nem tudnak a történetre koncentrálni, és már nem élvezik a blog írását. A válaszadók közül szerencsére minden elmondás alapján, ki tudtak jönni ebből az időszakból, vagy épp bele sem kerültek! Azonban sok olvasót nem is érdekel a válság, csak követelik az új részt, és sajnos sokszor láttam sürgető, bunkó üzeneteket, ami számomra érthetetlen. 

Az időnek mindig köze van mindenhez, és sajnos a blog sokat el tud venni az ember napjaiból. Ezért fordulhat elő, hogy az emberek már várják az új részt, és bele sem gondolnak, hogy mennyi idő kell hozzá, és a blogger nem csak ezzel foglalkozik... ott van a munka, az iskola, vagy az egyéb programok. Ezek mellett pedig ott van még egy gyakori probléma: "...kezdetben a visszajelzések hiánya okozta...". A kezdő íróknak van a legnagyobb szüksége a kommentekre, pipálásokra, de sajnos ők kapják a legkisebb figyelmet, és ennek köszönhetően rengeteg ember mond le az írásról. 

Sokan elfeledkeznek egy dologról. Ami a legfontosabb, hogy megfogadjuk a tanácsokat, amiket kapunk. Igen, tudom, most rágtuk végig magunkat azon, hogy nem mindig van visszajelzés. De ha mégis, fogadjuk már meg! Persze, nem azt mondom, hogy mindenki dicsér, egy leszid kulturálatlanul, akkor rá hallgassunk! Hanem ha látjuk, hogy igen, rendesen mondják, kifejtik, hogy miért gondolják így, akkor valószínűleg igazunk van. 

Sok író vágyik a figyelemre, szüksége van a visszajelzésekre, és kíváncsi voltam, vajon képes-e mindenki ugyanezt megtenni? Hogy pipál, vagy esetleg ír üzenetet az általa olvasott blogokon. A válaszadók közül van, aki rendszeresen kommentel, van akinek az utóbbi időben csak egy-kettőre volt ideje, vagy épp még az elolvasásra sem. De akadnak olyanok, akik egyáltalán nem is reagálnak a kedvencük oldalán, vagy épp soha nem is tették, és teszik meg. Így tehát nem értem miért várják el néhányan, hogy visszajelzést kapjanak, ha ők maguk is -már bocsánat, de- csesznek rá!

Remélem tetszett a bejegyzés, 

xo Peetagey Smile