50. kritika - Our Fantasy World

Bonjour!
Szerettem volna ezen a héten két kritikát kitenni, de aztán megláttam, milyen sok részes a következő és rájöttem, lehetetlen, hogy befejezzem. Úgyhogy bocsánat, ez a nyaralás utánra csúszik. Próbálok haladni azért közben az olvasással, három órás út vár rám, szóval időm az lesz.:D 
Köszönöm, hogy már 34-en vagytok! ♥ 

Előszó

Kicsit tartottam ettől a kritikától, mert most kéne belehúznom, erre egy többrétegű blog következett a listán. 'Szerencsére' sok egyoldalas van, így nem húzódott el annyira az olvasás, mint amitől féltem és tudtam nyaralás előtt hozni. Az viszont biztos, hogy az eddigi leghosszabb értékelésem ez! Most már tényleg igyekszem belehúzni, mert lassan itt a suli és én még sehol sem vagyok a kritikák között! Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az a Váratlan költözés volt!

Fejléc

A fejléc nagyon egyszerű, és elég gyorsan ki tudom vesézni, úgyhogy alig pár sorra számíthattok itt. Először nem akartam pontozni, mert nem igazán van látványos összhang a kép és a deisgn között. Azonban ha jobban megnézzük, tényleg passzol! Egy kicsit muszáj belekevernem a következő pontot, hogy értsétek, miért gondolom így. A háttérben egy városrészt látunk, amihez már alapból passzol ez a harcra kész állat. Maga a főháttér átlátszó, hogy látszódjon a hátsó háttér, azonban nem tudom megmagyarázni miért, de itt nem zavar az áttetszőség. Talán, mert olvasható így is a szöveg. A szürke-fehér-fekete háttér a legjobb választás a fejléc hátterének, azonban a betűtípus szerintem nem illik az egészhez. Nekem a régi kort idézi, holott a történetek a jövőben játszódnak.

Értékelés: 5/4

Design

Már beszéltem a két háttérről, így most jöjjön a zenelejátszó. Ez nincs automatikus indulásra állítva, amit én eléggé szeretek. Az oldalsávban az első egy szövegmodul, ami a jogokat ismerteti. A 'Visszatérő vendégek' a rendszeres olvasókat takarja, ezt követi a csevegő. Mivel nincs egy egységes szín az oldalon, így a chat hátterét nem állítanám be, így az is áttetszővé válna. Végül egy blogarchívum jön, ezután egy kettős modulsáv jön, amit én személy szerint teljesen feleslegesnek tartok. Balon a 'Népszerű bejegyzések', illetve az író profilja található, jobbon pedig a felsőt nem tölti be, de az alsó egy oldalmegjelenítést számláló modul van. A fenti menüt majdnem kifelejtettem! Szépen sorba vannak az oldalak -Novellák, Egyoldalasak, Életrajzok, A skarlátszemű lány és a Ti írtátok-, azt hiszem, mind egyértelmű, hogy mit takar. Mindenhol fel van sorolva az összes eddigi bejegyzés, vagyis a kritikákat nem tudom, de nem is igazán az én dolgom az.

Értékelés: 5/4

Történet

Sok minden van itt, így a négy megnevezést akartam leírni, aztán alá sorolni a bejegyzéseket, illetve a véleményem. A drága blogger soha nem jeleníti meg a pontokat, így ez a felsorolási módszer nem a legjobb. Elnézést, kicsit nehezebb így olvasni, tudom, de muszáj, mert ez a legletisztultabb számomra!

• A skarlátszemű lány 
• Ronom (városleírás): A vártnál sokkal többet megtud az ember. Arra számítottam, hogy a város lesz bemutatva, helyette szinte mindent elolvashattunk a mindennapi élettel kapcsolatban.
• A sztori: Az első kettő fejezetet olvastam el, amikor átfutott az agyamon, hogy engem ez a történet nem fogott meg, a főszereplő idegesítően öntelt és abba akarom hagyni. Aztán folytattam és kezdtem felélénkülni, amikor láttam, hogy támadás érte a családot. Fafhent sajnáltam, az egyik kedvenc karakterem volt, és becsültem, amiért a lány borzalmas természete ellenére is mentette. Igen, tudom, ez elég csúnyán hangzik, de azonnal ez jutott eszembe. Tovább olvasva is tetszett a sztori, azonban a semleges fölötti fokozatot kapta csak meg, nekem valamiért nem jött be. Az egyetlen karakter, akit meg tudtam szeretni, az Bartimo, ezenkívül senkit. Kicsit meglepő volt, hogy megláttam az Árnyvadász nevet/fogalmat, nem gondoltam volna, hogy bele lesznek keverve, pedig sokszor olvastam a rúna szót.
• Egyoldalasak
• Seedlin hadnagy: Kicsit furcsa, hogy a felettes berezel egy nőtől. Oké, hogy Seedlin kemény csaj, de attól még egy erősebb férfi le tudja nyomni. Mármint, gondolom nem ok nélkül lett a felettese, azért kellett harcolnia rendesen a pasasnak. Az utolsó két azonban nagyon tetszett, hatásos volt.
• Nik, a kártyás: Itt is furcsa volt, hogy a lány ennyire erős, azonban tetszett, hogy elbánt a részeggel és a haverjaival. Az utolsó mondat pedig itt is mosolyt csalt az arcomra.
• A megbeszélés: Mivel az életrajzok elolvasásával kezdtem, így sokkal hatásosabb volt ez az egyoldalas, hiszen pontosan tudtam, hogy kiről beszéltek a végén. A jelenet egyébként a Trónok harcára emlékeztetett, de inkább csak a lényeg hasonlított, mintsem a párbeszéd vagy a szereplők.
• Az első sereg: Először azt hittem, még ugyanazokkal az emberekkel szemlélem a történetet, mint előbb, azonban az utolsó mondatok egyértelműsítettek. Itt jutott először eszembe egy dolog, amit az összegzésnél meg is találtok.
• Cera bosszúja: Először nem igazán értettem, hogyan kapcsolódik ez a sztori az eddigiekhez. Az viszont kétségtelen, hogy azonnal megnyert magának ez a rövid kis történet, a végén pedig csak ültem pár pillanatig, várva, hogy megjelenjen a folytatás magától.
• Bosszú: Valamilyen szinten érthető a férfi dühe, de aljas dolog azt bántani, aki próbált segíteni a lányon/nőn. A bosszú a sárga köpenyesek felé viszont teljesen jogos, alig várom már!
• Hiliran árnyékában: Itt jutott először eszembe, hogy kezd egy kicsit túl sok karakter lenni. Mint például most, kaptunk információt, hogy Hiliran rokona Karlin, de nem sok embert tudunk így összekötni. A kis sztori amúgy tetszett, egy álmodozó lányt mutatott be, ami kicsit kizökkenti az olvasót a harcból.
• Anamon, az őrangyal: Az biztos, hogy nagyon jó csavar, hogy az utolsó pillanatban kiderül, Anamon tényleg angyal, így túlélik, csak így értelmetlenné válik a lány nyafogása. Ha van szárnya, az a két napi gyalogtúra lerövidíthető és nem kellene nyavalyognia.
• Darwell con Silenar, az ifjú dárdás: Furcsa volt Darwellről olvasni, hiszen az életrajzoknál számomra már meg is halt. Tudom, hogy az előzőekben is volt már megemlítve, azonban most tényleg 'láttam', hogy él, olvashattam a gondolatait. Ennek ellenére ez is nagyon tetszett!
• Mészárlás: Az biztos, hogy ez az eddigi legbetegebb szösszenet itt! Furcsa, hogy ennyi természetfeletti lény jelent már meg, eleinte azt hittem, sima háborús sztori lesz. Kíváncsi vagyok Bura életére, hogy miképp vált ilyenné, remélem majd kiderül.
• A mestermű: Kicsit furcsa ez a bejegyzés, kettős érzésem van vele kapcsolatban. Egyrészről tetszik, mert a férfi igazán büszke volt magára, és kitartott az állítása mellett, nem tört meg a pénz láttán. Másrészről nem kaptunk olyan nagy infót, az sem derült ki, ki az idegen.
• Dorin, a fiatal tehetség: Na ez az, amit az elsőtől az utolsó sorig megszerettem! Egy lány, akit a neme miatt lenéznek, mégis képes arra, amiben csak ő hitt. Miután bizonyította igazát, nem alacsonyodik le a király szintjére, inkább csapatot cserél.
• Grimwer és Darázsfullánk: Kicsit bizarr, hogy egy fegyverrel beszélget a fiú, de ami igazán meglepett, az a 'hármasban' lelépünk szöveg. Ha beállítana a barátom, hogy ő most a tőrével el akar vinni, ráadásul az is megszólalna, hülyét kapnék!
• Gyilkos szépség: Itt jutottam el arra a pontra, amikor már csak hitetlenkedve olvasom, hogy ismét egy fekete hajú emberről olvasunk. Kicsit nekem sok az ilyen emberke, lehetne szőke, vörös, barna, esetleg valamilyen különleges, ha már természetfeletti lények is akadnak. Nekem az jutott eszembe, hogy talán Bura lehetett a főszereplő, bár ő nem tudná ennyire kontrollálni magát.
• A trónörökös: Egy hidegvérű gyilkosra számítottam, aztán kiderül, hogy trónváromány hapsi, érdekes természettel. Kíváncsi vagyok, mi lesz az ő sorsa.
• Veszélyes vizeken: Érdekes volt olvasni ilyesfajta rosszfiúkról is és érdekes csavar volt hogy a két hajó kapitánya két testvér volt.
• Worrik, a mészáros: Nem mondanám Worrikot kedvenc karakternek, de a helyében én is kicsináltam volna a cellatársam.
• A párbaj: Kicsit kezdett sok lenni az istenítésből, így nagyon örültem, amikor végre beismerték, lehet jobb a férfinál. Azt sajnálom, hogy a csatáról lemaradtunk, de remélem azért kiderül majd a párbaj végeredménye.
• Démonvadász születik: Érdekes, hogy egy veszteséget így fel tudott dolgozni a lány és becsülendő, azt hiszem. Kíváncsian várom, hogyan fog harcolni a gonosz ellen.
• Eltűntek: Aranyos volt a kislány és az apja is, ahogy próbált gondoskodni a lányáról, bár ez egy alap követelmény a szülő számára. Viszont a falu sorsa és az anya eltűnése is érdekes.
• Halálra ítéltek: Még nem gondoltam bele, hogy az elképzelt világban is van aréna, ahol életre-halálra megy a küzdelem, de belegondolva tök logikus. Furcsa volt látni, hogy valaki önként vállalta a harcokat, csak azért, mert unatkozott. Szívesen olvasnám ennek is a folytatását, bár gondolom nem szöknek meg együtt, azért annyira nem lettek jó haverok.
• Lázadás: Becsülendő, hogy kiállt a férfi a nőért, tudva, hogy akár büntetést is kaphat érte. A címet nem olvastam el, azonban nem lepett meg a befejezés, valahogy számítottam rá.
• Haláltábor: Bár csak hallgattam a Trónok harcát, azért megismertem Ramsey Boltont, vagy ahogy anya hívja, Patkányt. Ő volt ilyen szemétláda, akit nem érdekelt, hogy egy gyerekről van szó, csak a saját szórakozása és érdeke számított.
• Hellborg: Ne már! Hol van a befejezésem? Tudni akarom szeretném, mi lett azzal a döggel!
• Kronwel, az Oroszlán: Fejben azonnal a Halálra ítéltek mögé helyeztem időrendileg ezt a sztorit, mintha az abban szereplő ork is harcolt volna ebben a csatában és tetszett, hogy valahogy össze tudtam kötni egy-egy bejegyzést.
• Kitüntetés: Egy kicsit leereszkedőnek éreztem Darwellt, de meg kell hagyni, igaza volt.
• Az új otthon: Kicsit meglepődtem, hogy ismét Dárdás Darwell került képbe, eddig ő szerepelt a legtöbbet. Azonban tetszett, hogy a nagy harcos most valami átlagos dolgot tett.
• Vadászból préda: Általában támogatom a női főszereplőket, szurkolok nekik, hogy küzdjenek, ne legyenek gyengék. De azt hiszem, ez a lány túllőtt a célon. Itt inkább szurkoltam a három pasinak, mintsem a behatolónak.
• Sárkánylovasok: Oké, ez már tényleg szadizmus! Miért kell így abbahagyni egy-egy történetet? Én még olvasnám, ám! Kezdem megszeretni a sárkányokat...
• Veszélyes környék: Milyen kis édes kölyök. Vigyorogva küld másokat a halálba. Édes. Ahha. Nagyon. Ennivaló...
• Téboly: Az eddigiekhez hasonlóan itt is volt halál, azonban valamiért más, mint a többi. Ezt amint elkezdtem, már szerettem volna továbbugrani, mert nem nyert meg magának. Mire a végére értem, még mindig nem találtam meg azt a kis pluszt, ami élvezhetővé tette volna számomra.
• Álarcosbál: Na oké, ez nem fair! Ilyen módon én is le tudnék venni akárkit a lábáról! Nekem is jól jönne egy angyal, aki végre közelebbről is megmutatja a csillagokat.
• Csak egy szó: Nem is tudtam, hogy hiányzott már ez a a fajta aranyos történet is, de olvasás után csak vigyorogni tudtam. Igen, jó volt végre ilyet is olvasni az előzőek után!
• Az utolsó: Nos, bizonyára van valami, ami megfogja az olvasókat ebbe a szösszenetben, viszont nekem ez annyira nem jött be.
• Brin és Bobek: Ami azt illeti, nem csak a kommentelőt, de engem is érdekelne egy folytatás. Kíváncsi vagyok, ki volt az idegen, mert nagyon bizarr lenne, ha tényleg Bobek szólt volna hozzá.
• Aranyszív: Aranyos a nőtől, hogy nem akarja elválasztani a lovat a lánytól, azonban abba nem gondolt bele, hogy nem biztos, hogy az egyet fizet, kettőt kap akció Nelnek is tetszeni fog.
• Éhezők: Ez a történet érdekes példa arra, hogy a 'barátság' mit sem ér, ha éhség kínozza őket. Azért remélem, az én barátaim nem ilyen vérszomjasak...
• A vadász: Oké, hogy vadász. Meg hogy medve. De azért na! A végére megsajnáltam az állatot, hogy minden ok nélkül támadt a vadász.
• Fényhordozó: Jól van, igyekeztem, vagy ötször töröltem ki ezt a sort, viszont tényleg nem tudok semmi értelmeset írni. Tetszett a bejegyzés és kész. Kicsit furcsa volt ugyan az istennő felelete, de így is lehet ezt!
• Felkelés: Körülbelül a felénél jártam, amikor megjelent előttem a kép, hogy a katonák arrébb állnak és hagyják őket elmenni. Azonban a végére érve kiderült, hogy nem csupán szabadon mehettek tovább, de be is álltak a felkelésbe.
• A szurkolók: És ismét egy olyan befejezés, ami után várnám a folytatást... Miért nem lehet elárulni, hogy ki győzött?
• A vihar: Hmm... Lehet, hogy csak én vagyok fáradt, de nem értettem a végét. De aranyos volt ez a baráti civakodás, miközben tartottak a büntetéstől.
• A nagy tét: Ez is egy szimpla történet volt, ahol a két férfi versenyzett. Ezek a szösszenetek annyira fel tudják dobni a többit! Kiszakadnak a sorból és a többit is feljebb emeli. Nem tudom, ti látjátok e ebbe az értelmet, de én igen.
• Tavaszi edzés: Mekkora szemét ketteske! Oké, hogy ösztönözni akarja a barátját, viszont kicsit túlzásba vitte.
• Nincs kegyelem: Határozottan megutáltam az Inkvizítort...
• Vadászat: Nem is tudom, hány történettel ezelőtt már találkoztam olyan sztorival, ahol egyszerűen nem tudtam mit mondani a szösszenetre. Na ez is egy ilyen.
• Mester és tanítvány: Nem tudom, milyen Mester lehetett, hogy megalázza a tanítványai(t), de az biztos, hogy én is kinyírtam volna.
• A lótolvaj: Első reakció, egyben tanács a lopónak: Válassz okosabban! Második tanács a leendő gyilkosnak: Lassú halála legyen, ha már a családi örökség lett oda miatta.
• Társak: Aranyos volt Zaitól, hogy kitartott társa mellett és azonnal próbált segíteni rajta.
• Éjszaka a temetőben: Hitetlenül bámultam magam elé a befejezésen, aztán muszáj volt felnevetnem. Tetszett ez a befejezés!
• Viharsárkányok: Már kezdtem azt hinni, hogy a férfi azt tanácsolja tanítványának, vesse le magát valahonnan, vagy ő maga löki le. Helyette inkább csak elmondta titkot, ami kicsit 'hétköznapivá' tette nekem, unalmassá.
• A Búvóhely: Tetszett, hogy a vitát kutyák állították le és a neve is sokkal jobb lett a kocsmának, mint az előző ötletek.
• Életrajzok
• Eddig két életrajz került fel, amiket szeretnék egybevonni. Ne számítsatok nagy véleményre, az első dolgot írom, amit lejegyeztem olvasás után: tetszik. Igen, elég bőbeszédű vagyok este. Szóval kicsit részletesebben, tetszik, hogy az emberek élete ilyen bő vázlatban van leírva. Rengeteg új fogalommal ismerkedtem meg, azonban mindről ki is derült, miről van szó. 

Összességében

A történeteket sorkizártra állítanám, szebb a külalak, persze ez csak egy tanács, pontot nem vonok le érte. Még a 'Az első sereg'-nél mondtam, hogy eszembe jutott valami. Nagyon megtetszett, hogy a sok kis rövid egyoldalas egy egész történetté áll össze. Különböző embereket ismerünk meg egy-egy szösszenetben, pedig én arra számítottam, hogy teljesen független az összes, ezek mégis egyet alkotnak, azt hiszem, ami nagyon, de nagyon megtetszett. Ahogy haladtam a történetekkel, egyre világosabb lett, hogy nem is egy nagy kerek sztorit kap az olvasó, inkább egy világ számos pontján egy-egy eseményt. Sok kérdés maradt megválaszolatlanul, amikre remélem a későbbi részekben megkapjuk a válaszokat. A helyesírással nincs problémám, nagyon ritkán csúszott be egy kisebb hiba. Ha kedvet kaptál, látogasd meg az oldalt.

Értékelés: 10/10

Ha egy zenével akarnám jellemezni a történetet blogot...

Miért pont ez? Mert bár kép nélkül hallgattam meg először, már akkor is valami csatadalként tekintettem rá.

Interjú Baikonnal

Érdekes, hogy életrajzok is vannak a blogon. Miért találtad ki ezeket?

"Nos, minden történetem ugyanabban a világban van elhelyezve, ami egy hatalmas kontinens - több kis szigettel. Amikor elkezdtem írni, a mentoraimtól sok pozitív visszajelzést kaptam, de voltak olyan kérdéseik a világommal kapcsolatban, amelyekre csak hosszas fejtegetés során tudtam választ adni. Innen indult az ötlet: Valahogyan be kell mutatnom az egész világot, hogy bárki megérthesse azt. Nem akartam Tolkien mintáját követni, más módszert kerestem, így jutottam el az életút regényekig. A Fekete lovag legendája nagy benyomást tett rám, ezért elhatároztam, hogy legendás személyek életén keresztül ismertetem meg az olvasókkal a világomat. Mivel azonban ez a világ több népnek, fajnak és kultúrának ad otthont, legalább öt legenda életét kell egy-egy könyvbe foglalnom. A blogon olvasható két életrajz két legendát mutat be, és egyfajta tartalomjegyzékként szolgál majd az olvasóknak."

A kisebb történetek mellett van egy hosszabbad is, az A skarlátszemű lány. Sosem akartál neki külön blogot nyitni?

"Nem, teljesen feleslegesnek tartom a külön blogot. Ha esetleg valaki a blogomra téved, és még valamelyik írásom is megtetszik neki, egy percig sem kell keresgélnie a többit, mert minden egy helyen van."

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?

"Hogy mióta írok? Erre a kérdésre soha nem tudtam konkrét választ adni, mert igazából magam sem tudom. Tíz évesen kezdtem el felépíteni egy saját asztali szerepjáték világot, már ahhoz is sokat jegyzeteltem. Később ezt a világot akartam színesebbé, érdekesebbé tenni, ezért kezdtem el történeteket alkotni benne - a M.A.G.U.S. világhoz hasonlóan.

Fent már említettem, hogy nem látom értelmét a több blog üzemeltetésének. Ezt az egy blogot is csak azért indítottam el, mert ahogy átkerültem az amatőr írók közül a bloggerek világába, fel kellett zárkóznom a közösséghez."

Köszönöm a válaszokat,

xo Peetagey Smile