Bonjour!
Hamarosan meglesz a 20.000 oldalmegtekintés, amiért hihetetlenül hálás vagyok! ♥ Ennek alkalmából és minden újabb tízezer után lesz egy játék, amivel szintén fejlesztheti magát minden blogger!
Azonban most ez tárgytalan, haladjunk!
Előszó
Az Emlékbuborék oldalán található a poszt, itt csak az oldalra tudtok menni, majd a bejegyzésben lévő kép juttat titeket a 'lényeg'. Lényegében egy bejegyzést kell csak írnod, amelyet ezen a napon minden résztvevő közzétesz, ezzel kifejezve összetartását. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, így most én is beállok a sorba, és bepötyögök nektek valami mondhatni lényegeset.
Sokakban felmerülhet a kérdés, most akkor mi is lesz a témája ennek a bejegyzésnek. A válasz egyszerű: én és az oldalaim. Az Emlékbuborék írója, Nikolett úgy gondolta, "Mi másról tudnánk érdeklődési körtől függetlenül hitelesen írni, mint a blogolásról?". És teljes mértékben igaza van! Úgyhogy akiket nem érdekel mindez, attól most fájó szívvel ugyan, de búcsúzom. A többieknek pedig köszönöm, hogy továbbra is olvassa a bejegyzést! ♥ Nem igazán tudtam, mégis hogyan tegyem össze ezt az egészet, így a 'Mi lenne a téma?' részből minden dologra kitérnék, ha pedig közben eszembe jut valami, akkor külön kitérek rá.
Számomra mit jelent a blogolás?
Egy hobbit. Egy kikapcsolódást. Egy tapasztalatszerzést. Egy új családot. Régebben író szerettem volna lenni, persze erről már lemondtam, inkább csak mellékállásban vállalkoznék rá. A blogolás tényleg a legjobb módja annak, hogy teljes mértékben belerázkódj az írásba. Eredetileg 2013-14 környékén bukkantam fel először a bloggeren, és igen, nagyon csúfos vereséget szenvedtem!:D Borzalmasan írtam, nem volt kitartásom hozzá, képtelen voltam belegondolni a történetekbe, így aztán összecsapottnak éreztem. Nem reklámoztam -hál' istennek-, így olvasóim sem voltak, úgyhogy könnyedén adtam fel az egészet.
Aztán tavaly nyáron minden megváltozott. Láttam egy posztot. A lány hitetlenkedett, nem értette, miért nem talál olyan oldalt, ahol a kritikaírók nem csak x bejegyzést olvasnak el. Akkor határoztam el magam. Kezdetben persze azzal áltattam magam, hogy ugyan, ezek az vélemények, ettől még írni nem fogsz. Jelenleg pedig rengeteg ötlettel a fejemben, gépemen, füzeteimben írom a kritikáknak nevezett valamiket.
Úgyhogy a blogolás igenis ad tapasztalatot, ha igazán szereted, akkor ellazít, és egy kis erőt belefektetve barátokat is szerzel. Nem mondom, hogy mindenkivel, akivel beszélsz, örök barátok lesztek. Az is előfordul, hogy pár napig, esetleg hétig elvagytok, aztán hopp, már nem jön több választ. Néha elhiszed, igen, ő kedves, jól kijöttök, akkor talán barátok lesztek. Aztán egy szívesség vagy egy hülye poén már más fényben vet fel előtte, így nem ír többet/nem segít, te pedig fanyar mosollyal az arcodon, vállat vonsz, és azokra koncentrálsz, akiket szereztél.
Én is szereztem pár barátot, bár nem hittem volna, hogy bárki el tudja viselni az agymenéseimet. El is kezdtem őket sorolni nektek, de aztán kitöröltem mindenkit, és a személyes részüket, mert túl sokan vannak. És ez a világ legjobb érzése! ♥
Mit tanultam meg az eltelt idő alatt?
Hogyan kell helyesen írni a neveket, ha toldalékot teszünk hozzá.
A szókincsem talán bővült.
Az íráskészségem elvileg javult.
Egyre több remélhetőleg eredeti ötlet jut eszembe.
Hogyan 'kell' internetes barátokat szerezni.
De a legfontosabb: Nem az a lényeg, hogy másnak hány feliratkozója, oldalmegtekintése van. Neked annak kell örülnöd, ami a te oldaladon van. Teperned, hogy megtartsd azokat az őrülteket, akik bátorkodtak feliratkozni. Nem eljátszani azok bizalmát, akik betévednek az oldalra.
És még egy nagyon lényeges dolog: Nem szabad foglalkozni a divat bloggerekkel! Ők egy idő után kiesnek a 'játékból'. Ha tényleg szeretsz írni, hát csináld! Senki nem tarthat vissza magadon kívül.
Miért éri meg blogot vezetni?
Magad miatt! Senki nem fog kényszeríteni rá, hogy írj. Csak te. Mert ha érdekel, ha igazán érdekel az írás, akkor te is tudod, itt a helyed. Ne azért kezdj bele, mert unatkozol. Neeem, aki belekezd, az gondolja komolyan! Ne hagyja abba egy-két hét, esetleg hónap után. Mert annak semmi értelme nincs. Az csak egy felesleges csalódás neked.
Na jó, ennek a bejegyzésnek elvileg rólam meg a blogjaimról kéne szólnia, erre dumálok itt össze-vissza! Jöjjön egy kis STTIVU, meg SSH!
Számok? Számok!
2015. 06. -. Ebben a hónapban akartam kezdeni.
2015. 07. 01. Ezen a napon terveztem a nyitást, reméltem, eddigre kész lesz a megrendelt fejléc.
2015. 07. -. Ez az a hónap, amikor eszembe jutott, hogy szeretnék egy értékelős blogot.
2015. 09. 18. Ekkor nyitottam meg a Sometimes the truth is very ugly-t.
2016. Ebben az évben határoztam el, idén megnyitom az új blogot.
2016. 06. 30. Ezen a napon nyitottam meg a Spoiler, spoiler hátánt.
2016. 07. 17. A mai nap dátuma.
19203. Ennyi oldalmegjelenítés van a kritikás blogon.
1538. Ez pedig az értékelős oldalon a kattintások száma.
7. Ennyi alkalommal akartam abbahagyni a kritikák gyártását.
0. Még egyszer sem akartam feladni az értékelések írását.
139. Ennyi bejegyzést tettem közzé a STTIVU-n.
13. A SSH-n még csak ennyi került ki.
238. A Sometimes-on ennyi komment van.
8. A Spoileren ennyi üzenet fogad.
31. Jelenleg ennyi feliratkozója van a Sometimesnak.
13. A SSH-on ennyien bíznak bennem.
1. Zsazsi száma. Aki ha törik, ha szakad, ír egy kommentet akármelyik blogomon.
16. Az írás közben szerzett barátaim száma.
4. Ennyi őrült van, aki bízik bennem annyira, hogy a bétája legyek.
6. Ennyi történet vár kidolgozásra.
Megszámlálhatatlan. Azok emberek száma, akik betérnek a blogjaimra, elolvassák a bejegyzéseimet.
Köszönök mindent! ♥
Ha tetszik a kezdeményezés, tedd ki te is a bejegyzésed!
xo Peetagey Smile
Akik még részt vettek:
Akik még részt vettek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése