51. kritika - Royals

Bonjour!
Mostanában kicsit nehezebben veszem rá magam arra, hogy géphez üljek és bepötyögjek egy kritikát vagy értékelést, ráadásul a határidők sem motiváltak, gondolom ez fel is tűnt. Úgy átírtam az összeset, és végre ismét van mihez tartanom magam.

Előszó

Igazándiból már tizedikén vagy tizenegyedikén már nem is emlékszem mikor-, kitehettem volna a bejegyzést, de mivel kevés időt hagytam volna így a válaszadásra, hagytam a mai napig. Tény, hogy kedden már láttam a válaszokat és reagáltam is rájuk, azonban annyi minden kavarog most a fejemben és annyi mindent kéne megcsinálni a suli kezdete előtt, hogy a két blog háttérbe szorult, ezért elnézést. Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az a 2. évad 16. része volt!

Fejléc

Elsőre úgy tűnt, hogy a lány kicsit feljebb került, mint kellett volna, de hosszas bámulás után rájöttem, hogy ez így jó. A két karakter úgymond ki lett színezve, így beleolvadnak, ugyanakkor ki is tűnnek a képen. A cím nagyon jól van elhelyezve, a színe is tökéletes. Bár nem tudom megmondani, mégis milyen építmény van ezek alatt, valamiért azt az érzést kelti, hogy az odavaló. Talán ez is rásegít arra az eleganciára, amit a fejléc és a történet egy-egy része kelt. A képen a szereplőktől balra és jobbra is látható épület, ami nekem két okból tetszik. Az egyik, hogy simán a családokra utalt ezzel a készítő, a másik -amit az ellentétes oldalon elhelyezkedésből jön-, hogy a családok is megtartják a két lépés távolságot és bármikor ócsárolják egymást. Szóismétléssel a két család közti ellentétet, de hogy úgy tűnjön, azért van szókincsem, muszáj volt ilyen nyakatekerten megfogalmazni. Értékelős blogokkal jár, ez van. A lánytól jobbra székek találhatóak, amik nekem a rengeteg bálra utal és ez is elegánssá teszi a fejlécet. Ami csak így utólag jutott eszembe, hogy a két felső sarokba olyan, mintha festéket kentek volna el, és ugyebár a gazdag embereknek szokásuk festményt készíttetni magukról. Szintén a felnagyítás után jöttem rá, hogy a kép alján végigfut egy szögesdrót, amit elsőre, a történet olvasása közben annyira jelentéktelennek veszünk! Aztán mire ideérek, addigra csak lesek, hogy miért nem vettem észre és kezdtem el elméleteket gyártani. Na mindegy, ideje folytatni! 

Értékelés: 5/5*

Design

A színek nagyon jól passzolnak egymáshoz, ezt meg kell hagyni. Azonban ami engem a legjobban zavart, az a szövegdoboz. A szürke nekem nagyon elüt a sok krémszíntől, barnától, így azt mindenképp megváltoztatnám. A fülszöveg nagyon apró betűkkel van írva, ennek a méretét növelném. Ezt követi az oldalsávban a 'Menü', ami alatt ott van a második évad trailere. Mivel a menüben van egy ilyen pont, ezért oda helyezném, hogy a két trailer egy helyen legyen. Ha már a menü első pontja a videót tartalmazza, akkor már beszélek róla, vagyis róluk. Az első évadnál az első reakcióm, hogy milyen népszerű az előzeteseknél ez a szám. Nekem kicsit hiányérzetem volt, hiszen a sztoriban elég hamar kiderül, hogy Allena és Lea ismét barátokká válnak, így a trailerben ezt feltüntetném. Coltonról sem esik szó, sem a rejtélyes idegenről. Nekem nagyon sok volt a kép/gif, kevés az információ. Első reakció, 'Óóó, uram atyám, ez a szám tökéletes, te jó ég, már látom magam előtt a maffia leszámolást, úúú, milyen lenne, ha... *elkezd pörögni és akciójelenetek jutnak eszébe*... Ühm, mikor ért véget a trailer?'. Úgyhogy talán okosabb lenne, ha azután mondanám, mit gondolok, hogy befejeztem a második évad előzetesét. Esküszöm, volt egy pillanat, amikor a hideg is kirázott a videótól. Egyszerűen fantasztikus lett ez az előzetes és ismerve a történetet meg a trailert, alig várom, hogy mi lesz a második évad végére! A fejezeteknél minden fel van sorolva, nincs elmaradás, de nyaralás előtt az zavart, hogy telefonos nézetbe összecsúsztak és vigyáznom kellett, ne a második évad egy-egy részét nyissam meg. A szereplőknél sajnálom, hogy nincs felsorolva Lea apja, úgy, mint a Bowman és a Lewington család, illetve a Wilson szülőkre is kíváncsi lennék. Sőt, ott van Vincent és Lana, akik egyre nagyobb szerepet játszanak majd a történetben, így illő lenne felsorolni őket. Az utolsó menüpont a 'Díjaim', azt hiszem, ez egyértelmű, hogy mit takar. A menüvel az a problémám, hogy a szöveg nem olvasható, a fehér szín nem a legjobb a krémen. Ezután jön az 'Olvasóim', a 'Csevegő', az 'Információk', a 'Kattintások' és a 'Cserék'.

Értékelés: 5/4,

Történet

Miután lezártuk a történetet, vagyis elolvastam az utolsó felkerült részt, azon gondolkoztam, vajon ki is a főszereplő. Először azt hittem, Lea, hiszen az ő szemszögéből olvassuk a sztorit. Aztán egy idő után már mindenkit annak mondtam volna, végül Coltonra esett a választás. De a nyaralásról hazafelé, a kocsiban beugrott: a volt kormányzó, Mr. Cambell. Az ő halálával kezdődött minden, és a legtöbb esemény hozzá köthető, így számomra ő a legfőbb főszereplő, már ha van ilyen. Készüljetek fel, hogy konkrétan mindent leírtam a kis füzetembe, úgyhogy a szokásosnál talán túlságosan is részletesebb lesz.

Nos, akkor kezdjük a történetekkel. A prológus számomra nagyon száraz, unalmas volt, még ha ez bunkón is hangzik, tekintve, hogy temetésről volt szó. A lényegesebb infókat azonban megtudtuk és a végére kezdett megfogni a történet. Nekem a város lakossága elég furcsa volt, mert bár Lea elég negatívan állt hozzá, be kell látni, hogy ha pletykálkodni vagy terrorizálni kell valakit, akkor összefogás bőven van. A legelején nagyon érdekes volt, hogy a főszereplő(k) gonosz(ak), ennek ellenére nagyon bejött ez a szál, hiszen a végére ők voltak a jók, attól függetlenül, hogy felvették a kesztyűt. Az elején West nem tetszett, túl jónak tűnt a családjához képest. Senki nem lehet ilyen tökéletes és jóindulatú, ha abban nő fel, hogy a gonoszság természetes. Amikor megtudta Lea, hogy Naomi és Colton titokban beszélgetnek, utána pedig a srác West ellen hangolja őt, akkor miért nem tűnik fel neki, hogy ez csapda lehet? Nekem valamiért azonnal ez jutott volna eszembe, hogy láttam őket. Nagyon tetszett, hogy amikor kellett, akkor tényleg változtak a szereplők, nem maradtak érzéketlenek vagy épp túlérzelgősek, gondolok itt a Colton elbaltázott szívatására. Ezzel kapcsolatban egyébként felmerül a kérdés, hogy a hatóságot értesítették e, mert azért ez nem kis dolog. Bradet kezdetben egy patkánynak tartottam, ahogyan Allena és Lea is, persze nekik nagyobb joguk volt hozzá. Colton is egy idióta, hogy felajánlotta, -igen, direkt fogalmaztam homályosan-, de őt valamiért nem tartottam annak. Talán mert láttam a jó oldalát is, sajnos az elején elég ritkán. Bár West és Lea hamar összejöttek, már akkor jobban örültem volna Allena bátyának. A Naomi apja és Lea apja közti szál nagyon tetszett, örültem, hogy egy ilyen kis 'apróság' is be lett dobva, ami bonyolultabbá teszi a három, pontosabban már négy család életét. Volt az a bizonyos jelent az első évad vége felé, amit igazándiból sejteni lehetett, de annyira lefoglalt mindenkit az események kavalkádja, hogy egy olvasó sem kapcsolt szerintem. A második évad számomra sokkal hatásosabb, sokszor csak elismerően bólogattam egy-egy jelenetnél. A rossz szemszög pedig egyszerűen zseniális, mondom én, mint friss olvasó, mert csak úgy csüngtem a szavakon, amik róla szóltak.

Néha számomra túl nagyok voltak az ugrások, semmi olyan nem volt, hogy indulnak tovább, vagy hasonló. Sokszor nem volt egyértelmű, hogy ki beszél, csak később lehet kikövetkeztetni, ami nem szerencsés, elvesz a cselekmény élvezetéből. Ismétlődő hiba, hogy az 'azt hiszem, hiszed, hiszi, hisszük, hiszitek, hiszik' után szinte sosem volt vessző, illetve máshol is volt vessző-, vagy helyesírási hiba. Előfordultak furcsa kifejezések, vagy kissé érdekes dolgok, de egyre kevesebb volt a történet előrehaladtával. A 'Mr., Mrs. és Ms.' után is nagyon sokszor hiányzott a pont, ez is újra és újra megjelenő hiba volt. Hiányzott nekem, hogy a szereplőkről nagyon ritkán van leírás, inkább a képekből tudjuk meg, hogyan néznek ki a karakterek. Néha volt egy-két kiszámítható jelenet, viszont nagyon ritkán. Oké, elvileg mindent elmondtam, mert nincs már olyan a papírjaimon, ami ne lenne áthúzva, szóval. Ha érdekel a történet, akkor mindenképp nézz be Miához, mert ígéretesebb a történet, mint elsőre tűnik!

Értékelés: 10/10,

Ha egy zenével akarnám jellemezni a történetet...

Miért pont ez? "When I was down, when I was hurt / You came to lift me up"

Interjú Mia Ksoval

Miért indítottad el a második évadot, ha a történet nem szakadt meg?

"Sok szempontból éreztem úgy, hogy valamilyen szinten a 45. résznél egy új irányba indult el a történet. Gondoljunk csak Lea és Colton kapcsolatának kibontakozására, Brad igazi történetének megismerésére, vagy csak Lea családjának "igazi" arcára. Ekkorra forrt össze az a csapat, akiket az elején még majdnem hogy négy különálló karakterként ismertünk meg, és ettől a ponttól éreztem azt, hogy ők már "összetartoznak", nem csak a szerelmi kapcsolatok miatt, hanem egy olyan egységként egymás mellé, akiket egy közös cél vezérel. A másik oka pedig, hogy az első évadban még én is kissé gyerekként tekintettem rájuk, felelőtlen döntésekkel, olykor nevetséges motivációkkal, az új évadra pedig felnőttek, pedig nem is telt el sok idő közben. Úgy éreztem, hogy ha a történet szempontjából nem is, ezen okok miatt számomra fontos volt egy új kezdet. "

Kit tartasz a sztori főszereplőjének?

"Ez a kérdés számomra összetett. Noha Leanora szemszögéből íródik a történet, nem kifejezetten őt tartom a legfőbb karakternek. A történetem bizonyos értelemben több szálon fut, melyek szépen lassan érnek össze, és amikből ha csak egyetlen szereplő is hiányozna nem lenne ugyanaz. Így nem tudnék kiemelni egyetlen személyt sem belőle, mindannyian alkotnak egy egészet, mindannyian egyenként alkotják a Royalst."

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?

"Ha jól emlékszem az első blogom 2013-ban debütált az interneten egy fanfiction formájában, melyet nem sokkal később követett egy második is. Ezeket mostanra már nem lehet megtalálni, csak meghívóval, noha mindkettőre nagyon büszkén tekintek vissza. Az elsőnek a címe Crazy Friends Forever volt, ami három évadot is megélt, nagyjából másfél évig írtam, a második pedig a We'll find a way volt, ez kicsit elvontabb történet volt, igazából összehasonlíthatatlan volt a kettő. "

Köszönöm a válaszokat,

xo Peetagey Smile