2015. november 1.

8. kritika - Logolepsy

Bonjour! 
Itt is volna a következő rendelés, és kérnék mindenkit, hogy akinek van pár perce, töltse ki bármelyik kérdőívet, mert nekem ez nagy segítség! Köszönöm! ♥

Előszó
Amikor a blogom ötlete érlelődött bennem, soha nem mentem volna bele a novellás oldalról való véleményalkotásba és most tessék! Na jó, ennek azért oka is van. Nem szeretem a novellákat; írni alkalomadtán jó, de olvasni kevésbé. Mikor már az olvas belelendül, akkor ér véget, és következő alkalommal jönnek az új szereplők, az új életükkel és helyszíneikkel.

Fejléc
Kövezzetek meg, de nekem tetszik! Látszik, hogy erre nem volt nagy hangsúly fektetve, mégis kidolgozott. A történetek nem összefüggőek, így fejlécet képtelenség lett volna a sok szereplőből alkotni! A Logoslepy szó fogalmam sem volt mit jelent, és csak miután a neten tíz perc után, végre megtaláltam, azután mentem csak vissza az oldalra, hogy mosollyal az arcomra fagyva, majd röhögve olvassam le ugyanazt a fejlécről. Szóval köszönöm a leckét, innentől kezdve inkább először mindent végignézek és utána kezdek keresgélni, ha valami nem világos! De alapjában véve, jó ötlet volt rárakni, hogy az odafigyelők tisztában legyenek vele keresgélés nélkül. Külön tetszik a szövegek egymáshoz igazítása, mert így nem "lóg ki" sehol és jól mutat; a csésze pedig remekül illik az egészhez. Nem a megszokott fejléc, mégis összhangban van a bloggal!
Értékelés: 5/5*
  http://1.bp.blogspot.com/-sEVHMcwRGUs/Vem7wKO1adI/AAAAAAAAKJQ/-CSABuwTwFk/s970-r/logolepsy.png

Design
Mivel nincs fülszöveg, jó ötlet volt egy köszöntőt betenni, amiben azért van egy pici ismertető is. A három idézet nagyon tetszik, és hosszabbá teszik a modult, így jobban mutat. A betűméret itt lehetne kicsit nagyobb, a könnyebben olvashatóság miatt. A csészét én annak tudtam be, hogy vannak akik isznak írás, olvasás közben teát és/vagy kávét, és mint az kiderült, Fruzsi közéjük tartozik. A menüsor, pontosabban a tartalma zavaros még most is, hát még amikor először mentem a blogra! Az világos, hogy az 'Eddigiek'-nél kisebb történeteket olvashatunk, míg a 'Tettes'-nél egyértelműen az iróról. Az is oké, hogy a 'Szövetségeseim'-nél vannak a cserék, de innentől már tényleg káosz. A 'Logolepsy'-nél csak képek vannak, de nem értem, miért? Azt hittem a történeteket kell itt keresnem, és amikor nem az fogadott, meglepődtem. A 'Különszárny'-ra mentem utána rögtön, ahol hosszabb történeteket találtam, és nem értettem miért választotta szét ennyire őket. De lehet, hogy másoknak ez logikus és csak nekem nem áll össze. A csevegő az alap, mégis illik a bloghoz. Az elérhetőségeket én egy kicsikét feljebb tenném, hogy ne kelljen annyit keresgélni, a videó nagyon kitakarja. Amiket szintén nem értek. Az első egy film előzetes, ami nagyon jónak ígérkezik, még sincs helye a blogon, mert nem látom közét hozzá. Na ezt megfogalmaztam. A Fall Out Boy szám feldolgozása a másik videóban egész jó, de én inkább maradnék az eredeti Centuries-nél, illetve rejtély, hogy ez miért került az oldalsávba.
Értékelés: 5/4

Történet
Mivel nem összefüggő sztori, így a novellákat külön fogom 'elemezni'. Ne a megszokott kritikára számítsatok itt! 

Először akkor a két hosszabb történet:
  • Hercegnőnek becéztél, királynővé lettem: Eleinte fogalmam sem volt ki is az a Wanda, de az utalásokból rájöttem, hogy a Bosszúállók 2-ben szerepel. Plusz indok, hogy végre megnézzem. Ahogy láttam, csak az említett filmen kívül, az X-menből is vannak szereplők, és nagyon tetszett a kettő összevonása. A történet nagyon jóra sikeredett, és ennek szívesen olvasnám a folytatását!
  • Nehéz eset: Az előző történetből nekem nem derült ki Erik és Charles kapcsolata, és fura volt itt látni, hogy élettársak, hisz a filmtől teljesen eltér. Az viszont nagyon is tetszett, hogy Lorna gyerekkorának egy időszakáról van szó, hisz az előző történetet a nővére sajátította ki. Egyszerű embereknek tűntek ebben a történetben, egyszerű gondokkal.
  • Whisky és mézes öntet: Bár nagyon tetszett, hogy végre megtudom hogyan jött össze Charles és Erik, mégis fura volt a történetek közti eltérés. Persze tudom, külön állnak egymástól a részek, de akkor is. Érdekes, hogy Erik szintén a suliban tanít, és nagyon tetszett, hogy a gyerekek itt féltek tőle, hisz ez a filmben is így volt. Csak más helyzetben. De összességében nekem nagyon tetszett!
És akkor a rövidebbek:
  • I believe is Sherlock Holmes: Nagy kedvencem a film és a Sherlock című sorozat is, így ennek örültem a legjobban. Az általam ismert sorozat egy időszakát dolgozza fel, a 2.évad vége és a 3.eleje közötti intervallumot. Sherlock halála utána időszakról szól, hogy Watson nem tudja elfelejteni barátját, és a történteket. Az utolsó mondatot pedig imádtam! ♥
  • Gyilkos fantázia: Dr. Amelia Graham és Mr. McMahon története annyira nem kötötte le a figyelmemet, mégis az egyik legjobb volt a blogon! A végén olvashattuk, hogy a fiú megszökött, és rögtön arra gondoltam, mi van, ha összezavarta a lányt, és Amelia-nak esélye sem volt a zseni srác ellen? Ha mégis vitt tollat, de a McMahon fiú olyan jól taktikázott, hogy akkor eszébe sem jutott? Ezt találom a szökés egyetlen lehetséges módjának, de mindenképp olvasnám a folytatást!
  • Damoklész kardja: A cím alapján nem erre a történetre számítottam, de nagyon tetszett! Valóságszerű és sajnos gyakrabban előfordul, mint kéne egy ilyen tragédia. Még rosszabb, hogy Danny még csak öt éves, és Emmát egy családtagja sem támogatja ebben a nehéz helyzetben. Hatalmas lelki erő kell ahhoz, hogy végig küzdjön a fiával, ráadásul eredménytelenül. Elismerésre méltó, hogy belátta, nem mehet ez így tovább, és lemondott a kisfiáról, hogy egy megmenthető lány túlélje.
  • Adj okot: Rengeteg szereplőt mutatnak be az elején, de igazán senkit nem ismerünk meg... vagyis... na jó, én küzdöttem! De egyszerűen nem bírtam olvasni ezt a történetet, mert egyáltalán nem kötött le, és untam.
  • A tükör két oldala: Tetszett ez a történet! Rövid ugyan, de a férfi mindent elmagyarázott főszereplőnknek, és értelmet nyer a cselekmény. Mary Jane legendája érdekes, és valószerűtlen, de mégis szórakoztató.
  • Katerina: Ez a történet egy pici dicséretet érdemel, mert szerepeltem benne... legalábbis a nevem. Az lényegtelen melyik volnék 'én', de tök örültem, mikor megláttam! Mint kiderült, Katerina a polgármester "eltűnése" után ideiglenes uralkodó lett, a vámpírok remekül éltek, míg az emberek a városban éheztek. Ezért jött Chiara és tárgyalt mindenki nevében. Kötöttek egy jónak tűnő ajánlatot, a lány pedig Sabrina segítségével valóra váltotta a neki elmondott jóslatot. Az egész így együtt az Antigonéra emlékeztetett, de nekem így tetszett!
  • Amnézia: Nekem ez a háborús történet -legalábbis az eleje-, kevésbé vált kedvenccé. Tetszett, hogy István segítette Antalt, de nem értettem, miért nem juttatta haza a családjához, vagy árulta volna el, hogy lakott? Sajnáltam, hogy a hazajutása előtt betegedett meg, és hunyt el, hogy a családja nem tudta meg, mi is történt vele. Azt hitték, soha nem jutott haza a háborúból, erre egy véletlennek hála, a dédunokája megtalálja a sírját...
  • Moulin Rouge: Ezt a történetet valahogy imádtam! Clémence egy szexi énekes- és táncosnőnek tűnik, erre kiderül, hogy egy kiéhezett vámpír. Érdekes, hogy a természetfeletti lények mindig lenézik az emberek, mint itt is, és csak úgy játszadozik velük. De nagyon jól meg van írva!
  • A tanító: Ezt a történetet olvasva rögtön egy dolog jutott eszembe: társadalmi kritika. Rámutattál benne, hogy a pénz nem boldogít, a szegényebb családoknak sokkal szebb karácsonya van, illetve ők jobban megbecsülnek mindent. Emma és Wyatt története ugyan nem lett a legeslegjobb történet, de megmozgat valamit az ember szívében és fejében.
  • Koldus-szegény királyi gazdagon: Az egyik legszebb történet, amit olvastam. Csodálatos, hogy az anyja tartotta magát és egy olyan világot tudott létrehozni a haldokló kislányának, amiben csak érzékelheti a problémát, de nem kezdhet vele semmit. A környezeti problémák ellenére is képes nap, mint nap mosolyt csalni a kislány arcára és meggátolni, hogy túl korán nőjön fel!
  • A pohár bor: Kicsit fura volt nekem ez a történet, és a végét nem is értem. Azt írtad, idézem: "Chris már sosem mondta el neki, hogy az utolsó pillanatban megbánta, minden rossz szavát és gondolatát, hogy ki akarta ütni kezéből a bort, de már késő volt." Én ezt úgy értelmeztem, hogy Sandránál a gyógyszeres bor volt, ezért akarta kiütni, viszont mint kiderült, nem így történt. De ha Chris hal meg a szertől, és tudta, hogy nála van az, miért itta meg? Ha pedig nem nála volt és megbánta, miért nem vette el tőle? Ezek a kérdések merültek fel bennem, és a végén a Bake idézetnek nagyon örültem! 
  • Audrey: Borzalmasan gyönyörű történet volt! Annyira izgalmas volt számomraa és egy pillanatig fel sem fogtam, hogy Alex olvasta a történetet. És az, hogy Audrey sajátjaként élte meg azokat az eseményeket, na meg, hogy lényegében Alex okozta a halálát egyszerre lenyűgöző és tragikus. Az egyik kedvenc novellám lett! 
Összességében
A történetek jól meg vannak fogalmazva és kidolgozottak, helyesírási hibát egyet ha észrevettem, inkább nyelvtani hibákkal találkoztam csak, de néha az előfordul.
Értékelés: 10/10

Miért pont ez? Mert lelkiekben vagy szó szerint csatákat vívunk ezekben a történetben.


Interjú Papp Fruzsival

A történeteknek szeretnél folytatást? Vagy meghagyod egyrészesnek őket? Miért?
"Változó. Vannak történetek, amik úgy kerekek és egészek, ahogy felkerültek, van amit éppen azért szeretek, mert rövid és nem váltja meg a világot, nem dönt hosszúsági vagy bonyolultsági rekordot, csak van és amikor megírtam, boldoggá tett. (Legkésőbb november végén fogok feltenni még egy ilyet, az első olyan egypercest, ami magától született, szinte észrevétlenül - nem, nem viccelek, mire észrevettem, hogy írok, már kész volt -, és az volt az igazi, az tényleg nagyon boldoggá tett, mikor megírtam.)
Viszont vannak fent történetek, ami eleve valami nagyobb történet egy darabját képezi, és valamiért mégis külön felkerült. (Még egy ilyen lesz, ami már a hónapban felkerül, már csak azt várom, hogy megjelenjen a könyv, amibe bekerült. Addig ugyanis nem szeretném feltenni - ez megszokás.)"

Sorozatokból, filmekből szeretsz inkább szereplőket kiválogatni, és róluk írni, vagy teljesen független karakterekről, ahol nem kötött a téma és a szereplők személyisége?
"Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy a fanfictionök vagy a saját történetek írását élvezem-e jobban, akkor azt kell mondjam, ez olyan, mintha azt kérdeznéd egy ácstól a szöget vagy kalapácsot szereti-e jobban. Ez nálam így van, de ez írónként változik, ugyanis.
Számomra a fanfiction-saját történet kérdés olyan, minthogy a tanároknak is vannak terveik, mit csinál az osztály, ha esik az eső az osztálykiránduláson. Ugyanis a saját történet ötleteim java gondos tervezést, utánajárást, kutatómunkát, vázlatolást, ötletelést jelent. Ne adj' Isten térképrajzolást, képkeresést, stb. Ezeket mind-mind fel kell vezetni egy jól megkoreografált füzetbe. (Sokszor már a füzet beszerzése is probléma, ugyanis én egy bizonyos füzetet preferálok, és minden jegyzet szent és sérthetetlen, csúnyán nézel rá, ölök.)
Szóval a saját történeteim megírását nem igazán, vagy csak nehezen tudom összeegyeztetni az iskolával, pláne így utolsó évben, így most, hogy belevágtam egy nagyobb, hosszadalmasabb fanfiction történet írásába, így most arra fókuszálok, az megy fáradtan is - már csak az eredeti műfaj miatt is -, arra nem kell odafigyelni és könnyebb visszarázódni. A saját történeteimet meghagyom a szünetekre. (Korábban azt a módszert követtem, hogy hétvégente írok sokat, vagy szünetekben, de nehéz volt, mert nem maradt rá annyi időm és energiám, mint amennyit rá akartam szánni, vagy mint amennyit a történet érdemelt volna.)"

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címe?
"Írni egészen pontosan 2010. december 30-án kezdtem, tehát közeleg az ötéves évfordulóm. (Nem azért emlékszem, mert esőember vagyok, hanem mert másnap szilveszterezni akartam menni barátnőmhöz, és minden erőmmel a gyógyuláson voltam.) Ez akkor, szerény tizenhárom éves fejjel napi öt, hat, hét, tíz, féloldalas, összecsapott fejezetet jelentett, egy olyan történetből, amiben nem történt sokkal több, mint a teljes Szent Johanna Gimi sorozatban, viszont ami történt, az gyorsabban zajlott, mint a sortűz.
Szóval innen indultam.
Korábban voltak blogjaim igen, de jelenleg csak ez az egy blogom létezik."

Köszönöm a válaszokat,
xo Peetagey Smile

4 megjegyzés:

  1. Szia!:)

    Először is nagyon örülök, hogy ennyire tetszik a blog designja - többen mondták már, mennyire tetszik nekem, és ez engem mindig meglep. Hajlamos vagyok ugyanis a túlzott önkritikára, így a saját munkáim sose nyerik el a tetszésemet, de egy ennyire egyszerű kinézet ilyen sikert arat, akkor nem csinálok magamnak pluszmunkákat:) Nagyon jól estek a szavaid, köszönöm szépen:)

    A Logolepsy oldal létezéséről szívesen írok e-mailben, itt, "mindenki" előtt nem annyira, ugyanis annak az oldalnak direkt van egy kicsit ilyen meg nem érthető, amolyan "wtf" hangulata.

    A film és zene az oldalsávban pedig a saját ízlésem; olyan filmek előzetesét teszem ki, amik szerintem jók lesznek, amiket én várok, ami a következő a listámon; így miután megnéztem a Legendát, lecseréltem a régen várt Macbethre; a zene pedig egyszerű zeneajánló. Nem vagyok hajlandó zenelejátszót tenni a blogra, mert személy szerint megőrülök tőlük, így ezt a módot választottam, hogy zenét ajánljak a blog mellé. (Az eredetit is szeretem, de ez a feldolgozás gyönyörű, és nagyon szeretem a páros munkásságát, ráadásul instrumentális, ami sokaknak talán jobb az olvasáshoz.) Nem magyarázkodni akarok, csupán a kis értetlenséget szeretném megszüntetni. A Különszárny oldalon található történetek egymástól teljesen különálló fanfictionök, és miután a blog alapvetően a saját történeteimre épít, el akartam őket különíteni, hogy ne legyen zavaró azok számára, akik nem szeretik a fanfictionöket, de azok akik igen, azok megtalálják.

    Nagyon szépen köszönöm az észrevételeidet, és nagyon köszönöm a szavaidat; igazán jól estek, a nyelvtani problémákra pedig igyekszem majd több figyelmet fordítani. Tényleg nagyon köszönöm, feldobtad a napom! :3

    Puszi,
    Fruzsi

    Ui.: mindenképp írok majd e-mailt, mert szeretnék egy nagyon súlyos tévedés poharába tiszta vizet önteni.:)

    VálaszTörlés
  2. Szia.
    Köszönöm a hosszú reagálást! És válaszoltam is az email-re :*
    Ui.: Hát igen, látszik, hogy én nem vagyok nagy X-men rajongó és nem láttam a Bosszúállók 2-t, így nem voltam eléggé képben. Sajnos még mindig nem volt időm megnézni, szóval fogalmam sem volt, hogy Wanda tényleg abban van e. Egyszerűen azt írta ki a google, szóval most bíztam benne :D

    VálaszTörlés
  3. Abban volt, ez tény, de alapvetően nem azt a Wandát jelenítettem meg, hanem a képregények belit - csupán Elizabeth Olsent kölcsönöztem. A karakter ugyan ugyanaz, de velük kapcsolatban mérges vagyok a Marvelre.

    VálaszTörlés