2016. december 28.

61. kritika - Hogyan éld túl a gimit

Bonjour!
Igazából már tegnap szerettem volna bejegyzéseket gyártani és kitenni, de természetesen el kellett mennünk itthonról, így a tervem dugába dőlt és maradt a mai, illetve holnapi nap a bejegyzésekre, hiszen 30-án, a szülinapomon nem igazán szeretnék itt ülni, 31-én pedig, mily' meglepő, ismét máshol leszek.

Előszó
A gimis blogokat nagy ívben elkerülöm, egyszerűen nem az én műfajom. Azonban néha belefutok egy-egy kritika kérőbe, akik ilyen blogokat vezetnek, és alkalomadtán tetszik is az adott sztori. Szerencsémre most egy ilyen történetről van szó! Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az a hatodik volt!

Fejléc
A kép nagyon egyszerű, nincs telepakolva, mégis mutatós és nem tűnik üresnek. A cím betűtípusa tetszik, tökéletesen illik a történethez. A kötözködő énem sérelmezi a szavak elrendezését, de a logikusabb énemnek bejön ez a megoldás. Az, hogy csak a lány szerepel a fejlécen, szerintem teli találat volt, mert a gimi sok embernél vízválasztó. Ebben a négy évben ismerjük több embert ismerünk meg, közelebb állunk a felnőttkorhoz, illetve a kapcsolatok terén is kezdünk kibontakozni. Milyen szépen megfogalmaztam, le vagyok nyűgözve! Ha rákerült volna még a főszereplő leendő barátja, barátnője, csalódott lennék, mert annyi minden változik a négy év alatt, az ismerősök, barátok jönnek, mennek. A hátteret nem tudom kivenni, azonban az összhatás nagyon tetszik!
Értékelés: 5/5*


Design
Oké, konkrétan mindenhol van valami, szóval kezdem felülről. Itt található egy apró kis sávban a menü. Tudom, nagyon elhanyagolható tény, de nekem nagyon tetszik, hogy középen van a 'Főoldal' linkje, a többi pedig mellette egyenlően elosztva. Úgyhogy balról jobbra haladva, az első oldal az 'Előzetes'. Először kicsit bepánikoltam, hogy végig sötét háttéren elolvashatjuk a fülszöveget és ennyi. Aztán jöttek a rövid kis videók, én pedig egyszerre lélegeztem fel és mosolyodtam el. Nem emlékszem, hogy láttam volna már olyan videót, amiben a fülszöveg teljesen, szóról szóra benne lett volna, és most nagyon megtetszett. Ugyanakkor attól is paráztam, hogy nem kapunk plusz infókat, ami hál' istennek alaptalan volt, mivel a gifek adtak néhány támpontot. És igen, istenem, köszönöm, kinéznek a karakterek 14-15 éveseknek, nem pedig (18+)-nak! A 'Fejezetek'-nél az összes eddigi rész megtalálható, itt nincs lemaradás. A 'Szereplők'-nél kicsit zavaró, hogy bár van kép, alig lehet látni a karaktereket rajtuk. Viszont hozzá kell tennem, hogy a bemutatások nagyon tetszenek. A 'Kritikák'-nál nem csak értékelés olvasható, de van ott ajánló is, míg a 'Jelentkezések' az eredményeket is tartalmazza. Az 'Egyéb' oldalon pedig néhány plusz infó és Chloe további blogja látható. A balról jobbra módszert alkalmazva akkor jöjjön a bal modulsáv. Az első az 'Ismertető', avagy a fülszöveg. Őszintén szólva a szomszédomba szeretek téma már egy kicsit unalmas, szóval örülök, hogy előbb olvastam a történetet, mint ezt. Jó látni, hogy néha van értelme a szabályaimnak! Aztán ezt követik az 'Információk', a 'Nézettség', a 'Chat' és a 'Blogolj' logója, ezekről nincs mit mondanom. A jobbon lévő oldalsáv első modulja az 'Üdv itt!', ami szerintem tökéletes lett, levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra miatta. Végül jönnek azok, amikről szintén nem tudok beszélni, ilyen a 'Figyelmeztetés!', az 'Olvasóim', a 'Kiemelt cseréim :)', a 'Cserék' és a 'Az alkotó'. És csak hogy teljes legyen a kör, még alul is van látnivaló, ugyanis van egy zenelejátszó lent. És óriási pozitívum, hogy nincs azonnali indításra állítva!
Értékelés: 5/5

Történet
Ami a legjobban tetszett, hogy nem bentlakásos suliba jár Maja. Komolyan! Eddig ahány gimis sztorit láttam, a főszereplő koleszos volt, így nem volt szülő vagy épp testvér, aki visszafogta volna. Bár magában a tény is zavar már, hogy konkrétan a suliban él. Hiszen lássuk be, nem minden kölyök megy ilyen iskolába, akkor miért kell az összes gimisnek bentlakásosnak lennie? Persze biztos vannak kivételek, amiknél nincs kolesz, de én még nem találkoztam velük. Aztán ott vannak az ikrek; nagyon sok történetben ők a (kezdeti) rosszak, aztán a végére vagy megváltoznak, vagy nem. És annyira vártam már, hogy csináljanak valami borzasztót, amikor kiderült, hogy... Tulajdonképpen ők jók. És ez egyszerűen felspannolt és nem nagyot szusszantva folytattam, hanem örömmel olvastam tovább. Ha már a szereplőknél járunk, muszáj megemlítenem, a karaktereknél eddig annyit tudok, hogy Hédi, Nina és Tina szőke, de ezen kívül mindenki egy hatalmas kérdőjel, ami remélem, változni fog. Nekem az is hiányzik a történetből, hogy Maja keresse Rebekát és Emmát. Jó, persze, ritkán vannak benne ilyen jelenetek, de valahogy kevésnek tűnik. Ha tényleg gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok, azt hiszem, elvárható, hogy eleinte naponta keressék egymást. Lehet, csak magamból indulok ki, hogy eleinte még próbáltam tartani a kapcsolatot a régi osztálytársaimmal, aztán végleg megszakadt szinte mindenkivel ez. De ha nálunk ilyenek vannak, akik négy, meg nyolc évet töltöttek együtt, akkor mi van azokkal, akik konkrétan az egész életünket együtt töltötték? Nekem ez volt a történet leggyengébb láncszeme. Az iskola is kicsit furcsa, lehet, a barátaim, ismerőseim gimije, meg az enyém más, de eddig nem találkoztam olyannal, ahova tizenkét évig lehetne járni egyhuzamban. Ha mégis lenne ilyen, akkor nagyon érdekelne ez az egész, itt viszont nincs semmi magyarázat rá, hogyan lehetséges mindez, amit nagyon hiányolok. Maja az egyik fejezetben panaszkodott, hogy nagyon nehéz lesz a hete, nem sokkal később pedig már A meg B hétről is szó volt, amik csak azért kerültek nekem ellentétbe, mert akkor miért nem tért ki a másik hétre, illetve órarendre is? Plusz a gimi első napja mindig az ünnepség napja és három éve, minden egyes nap elsején megyünk be. Úgyhogy nekem ez is egy meglepetés volt, hogy ők rögtön a bemutatkozással meg ismerkedéssel kezdtek. Főleg, mivel a hatosztályosoknak hetedikben, a négyosztályosoknak pedig kilencedikben az első hét tanulásmódszertannal telik, tehát ha időközben jöttek hozzájuk, attól még nem kéne laza héttel kezdeni. Persze minden iskola más, így betudható ennek mindez. Ezeken kívül volt néhány elgépelés, és egy pontatlanság. Minden egyes alkalommal tizenhat volt az osztály létszáma, de egyszer -azt hiszem, az első vagy a második fejezetben-, tizenöt volt, öt régi diákkal. Igazából szerintem mást már nem tudok mondani, úgyhogy ha van kedvetek, nézzetek be Chloe-hoz!
Értékelés: 10/9

Miért pont ez? "Refuse to look back thinking days were better / Just because they're younger days"


Interjú N. Chloe Bowdennel

Gimis történeteknél mindig felmerül bennem, vajon mennyi igaz esemény van benne. Szóval az első kérdésem az lenne, hogy a saját vagy éppen az ismerősöd életéből mennyit merítettél, merítesz írás közben?
Még nem kaptam választ!

A sztoriban inkább az iskolára, a beilleszkedésre koncentrálsz, vagyis törekszik a főszereplő, így a régi barátok háttérbe szorulnak. A későbbiekben visszatérnek ezek a karakterek?
Még nem kaptam választ!

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?
Még nem kaptam választ!

Előre is köszönöm a válaszokat,
xo Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése