74. kritika - Sors

Sziasztok!
Igazándiból már tegnap hozni akartam a kritikát, csak aztán nem tudtam befejezni... Pedig még kérdőíveket is akartam gyártani, de sebaj, remélhetőleg ma nem jön közbe semmi! :3

Előszó

Azt kell mondjam, kezdek hozzászokni a One Directionös történetekhez. Ez már a negyedik blog, ami a fiúkról szól, és a harmadik ami Larrys. Kezdem azt hinni, hogy a rajongók őket shippelik a legjobban a bandából, ami nekem tök fura, de mindegy, ebbe most nem mennék bele. :D Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az az Ott állt Ő novella volt!

Fejléc

Magán a fejlécen nagyon jó képek vannak, amik úgy tényleg passzolnak a történethez. A koncertezés, ami nem csak a munkájukra, de az eddigi életükre is utal, illetve mégis csak egy fontos helyszíne a sztorinak. A kórház, a másik főbb helyszín. Aztán ott van simán csak Louis, ami azért tetszik, mert leginkább ő a főszereplő. Az összefonódó kezek a kapcsolatukat juttatja eszembe. A tömeget először nem tudtam hova tenni, hiszen annyira nem fontosak. Aztán az egyik novella jutott eszembe, ami miatt egy kicsit elfogadtam ezt a dolgot, de még mindig feleslegesnek érzem a fejlécen. A legnagyobb gond magával a szerkesztéssel van, úgy igazán semmi sem ragadja meg az embert. A koncertes részek egész jól össze vannak mosva, viszont a két kéz nagyon kirívó, és Louis is furcsán hat ott a jobbon. A betűtípusokból viszont túl sok van. A címé egész jó, a 'Written by:' nekem nagyon tetszik. Aztán ott van az író nevéé, az már egy egyszerűbb, de én simán írtam volna az előző típussal. Aztán az idézetnél már visszaváltunk az elsőre, és előbb nézek a mondatra, mint bármi másra. Szerintem nagyon magára vonja a figyelmet a sok szöveg, és egyáltalán nem is nézi az ember a képeket.

Értékelés: 5/2

Design

A háttér... Nem is tudom. Hol azt mondom, hogy tök jó, és passzol az egészhez, hol pedig szíves örömest javasolnám a cseréjét. És nem igazán tudom eldönteni, melyiket szeretném jobban... Az oldalsávnál viszont tetszik, hogy egy árnyalattal világosabb, pedig ez nagyon ritkán fordul elő. Az első modul a fülszöveget takarja, amit én sorkizártra állítanék, szerintem jobban nézne ki. Aztán jön a menü, ami a 'Fejezetek' oldallal indít. Nagyon tetszik, hogy egy idézet körül vannak a fejezetek, de leginkább a szöveget szerettem meg, ami nagyon igaz, és remekül passzol a történethez. Ezután jön a 'Novellák', ahol csak kettő van felsorolva, pótolnám a másik kettővel. És ott van még az 'Elérhetőségek', ami gondolom világos, hogy mit takar. A feliratkozók után jönnek a szereplők. Kicsit furcsa volt, hogy az oldalsávban vannak, nem pedig egy külön oldalon, ha már van menü, de igazándiból tetszik így, mert bőven van ott hely, és jól mutat ez így. A szövegek pedig jól el lettek találva. Ezután jönnek az 'Adatok' és a 'Blogarchívum', a 'Kedvenceim', illetve a 'Cserék'. Amit nagyon hiányolok, az egy csevegő, szerintem az minden blogon elfér, és több a haszna, mint a hátránya. A modulok sorrendjét én egy kicsit variálnám, de kinek mi a fontos, nem igaz?

Értékelés: 5/4

Történet

Ami legelőször szemet szúrt, az az volt, hogy a nevek után mindig kötőjellel voltak a ragok. Nem minden esetben kell használni, van, amikor egybe lehet írni a névvel. A nevek előtt is gyakran elmaradt a vessző, gondolok itt például a "Minden rendben Lou?"-ra. Szerintem ilyenkor kell vesszőt tenni. Na de térjünk rá a történetre. Összesen tizenkét részes, plusz négy novella van. Az elején a koncerten vagyunk, ahol Louis rosszul lesz, és nekem annyira furcsa volt, hogy azonnal leléptek. Mármint teljesen emberi reakció, de a későbbiekben is jó párszor kinyilvánították, hogy fontosak a rajongók, itt ez mégsem látszott. Senki nem mondott egy statisztának, vagy akárkinek valamit, hogy mondjuk mit ne mondjanak a rajongóknak. Ami akkor lett még furcsább, amikor a fiúk beszélték, hogy a kiadójuk milyen szemét. De mindegy, ez kis apróság. A kórházban viszont nagyon tetszett az orvos szakszerűsége. Igyekeztem utánanézni a dolgoknak, és teljesen jól voltak leírva az információk, tényleg olyan, hogy is mondjam, orvosos volt. Magáról a végső stádiumról semmit nem tudok, hál istennek, így nem tudom, mennyire szoktak ilyenkor a betegek rosszul lenni. Le voltak írva dolgok, de ettől függetlenül én úgy képzeltem el, hogy sokkal rosszabb állapotban lesz Louis. Ami viszont nagyon nem tetszett, hogy a fiúknak előbb eszükbe jutottak a rajongók, mintsem hogy értesítsék Louis szüleit. Oké, persze, felbukkantak később, de akkor is illő lett volna gondolni rájuk. Főleg Louisnak, hiszen haldoklik, mégiscsak minden szerettére gondolnia kéne ilyenkor. Akármennyire is szereti a rajongóit, nem lehet annyira érzéketlen, hogy őket előrébb helyezze. Illetve az egész helyzet, ahogy hozzááll, nekem furcsa volt, mondhatni, nem tetszett. Mert oké, hogy megbékél az állapotával, de azt gondolná az ember, hogy azért először kiborul, nem pedig a szerelmével törődik. Mert persze, fontos, de szerintem mindenki lehet egy kapcsolatban annyira önző, hogy először saját magát és a helyzetét siratja. Viszont nálam pozitívum volt, hogy már eleve együtt volt Harryvel, nem pedig a történetben jönnek össze, egy kis újdonság a sok szerelmi történet után/között. Aztán volt egy 'baby', illetve egy 'babe' benne, ami csak azért nem tetszett, mert simán lehetne a bébit használni, ha már egyszer magyar történet. A gyűrűkészítés idejének is próbáltam utánanézni, és bár pontosan nem tudom, mennyi idő, de nem készítik el egyik napról a másikra. Főleg, mert valószínűleg vannak is az ember előtt, meg azért idő. Ha pedig sürgős, akkor rá kell fizetni, hogy előrébb vegyék az embert, legalábbis egy oldalt találtam, ahol így volt, és ilyenről szó sem esett a boltban Harryék között. A negyedik fejezetben olyan furcsa az eleje, nem tudom, nekem úgy tűnt, mintha egy jelenetet az elejére csúsztatott volna az író, utána elkezdődne a történet, aztán odaugranánk, ahol az elején is voltunk. Ezért gondoltam, hogy esetleg egy jelenet át lett tolva véletlenül. A kórházra visszatérve. Nekem furcsa volt, hogy egyik dolgozó, vagy beteg sem rajong a fiúkért, és senki nem ment oda hozzá. Lássuk be, ha híres az ember, nem tud teljesen eltűnni. És igen, Lou kérte, hogy ne menjenek a rajongók a kórházhoz, de azért nem hinném, hogy mindenki ilyen kis szófogadó lenne. Én legalábbis hiányoltam az engedetlen, őrült fanokat, akik zaklatják őt, mert ez úgy hozzátartozik az életükhöz, nem? Aztán ott van Henriette, akinek az életkora nem derült ki, de ha már évek óta kezelik, gondolom nem olyan nagyon pici, hogy pösze legyen. És Louis akár beteg, akár nem, akár híres, akár nem, azért egy kislánynak az anyjával kell beszélni, ha akarunk a gyerektől valamit. És végül a legvégén is furcsa volt nekem, hogy Louis állítólag írt egy naplót. Mármint nem az, hogy írta, hanem, hogy mikor? Hiszen Harry szinte végig vele volt elvileg. A szereplők külsejének, a környezet leírása nekem hiányzott, néha szinte csak párbeszéd volt a történetben. Néhány elgépelés, illetve furcsa kifejezés is akadt. A szöveg néhol sorkizártra van állítva, én ezt mindenhol megcsinálnám. Egyes helyeken a kihagyásokat is túl soknak éreztem, néha pedig a sorköz volt túl kicsi. A novellákban az tetszettek igazán, hogy bemutatták Harry életét, viszont nem tetszett ez a természetfelettiség. Tommy látja Louist, és oké, ez így tök szép, meg minden, csak úgy elvette a történet valóságosságát. A 'Szívem egyetlen szerelmének'-ben bele akartam kötni abba a 3560 napba, de mivel nem volt benne, hogy pontosan 10 év telt el, ezért ezzel nincs gondom. Az 'Emlékkoncert' nekem már nagyon nyálasnak tűnt, az annyira nem tetszett, de ízlések és pofonok. A 'Karácsony apa nélkül'-ben Harryék kisétálnak Lou sírjához, tíz perc alatt. Azonban az 'Ott állt Ő'-ben Harry már kocsival megy, ami egy kb. két-három perces autóút lehet, és olyan furcsán jött ki nekem, hogy ő ott kocsival rodeózik. Ha érdekel a történet, kukkants be az oldalra.

Értékelés: 10/7,

Ha egy zenével akarnám jellemezni a történetet...

Miért pont ez? "I need something that can wash all the pain (...) Boy you never told me / True love was going to hurt / True pain I don't deserve"

Interjú Virággal

A történet elég szomorú, ami számomra meglepő, hiszen a legtöbb One Direction rajongó a hepiendet szereti. Miért döntöttél egy ilyen sztori mellett?

"Azért döntöttem a szomorú befejezés mellett, mert az közelebb áll hozzám, és jobban szeretem az olyanokat."

A novellákban kisebb-nagyobb kihagyásokkal bemutattad Harry életét. Miért volt számodra ez fontos?

"Eleinte csak egy novellát akartam – a karácsonyit – de aztán azt megírva, rájöttem, hogy ez már csak úgy lesz számomra teljes, ha néha mutatok részleteket Harry életéből, majd pedig lezárom azt is, hogy újra Louis-val lehessen."

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?

"Most Augusztus 18-án lesz két éve, hogy elkezdtem írni. Inkább Wattpadon vagyok aktív, mert az közelebb áll hozzám, és ezért ott több történetem (szám szerint 13) is megtalálható, amíg itt bloggeren csak három blogom van.
(Bloggeres: Sors, Confessione, Suttogó Szellő)

(Néhány Wattpados: My Little Angel, Work Connection, Nem volt remény)"

Köszönöm a válaszokat,

xo Peetagey Smile