Sziasztok!
Elég nehéz nekiállni ennek a bejegyzésnek. Minimum egy éve hanyagolom már ezt a blogot, ha nem több, amit nagyon sajnálok, hiszen annyian vannak még, akik várnak a véleményemre. Még év elején próbáltam visszarázódni, mivel az volt a tervem, hogy a harmadik szülinapon bezárom a blogot. Hát ez sem jött össze. A sok ígérgetésre már biztosan ráuntatok, de annak az 53 csodálatos embernek, akik még nem iratkoztak le, külön köszönet jár, és azoknak is, akik időnként feljárnak a blogra! Köszönöm, tényleg! ♥ Egykor nagyon sokat jelentett ez az oldal, éppen ezért szeretném a maradék blogról megírni a véleményemet, hogy ne csak bezárjam a STTIVU-t, hanem legyen is rendesen vége. Tudom, elég lehangoló bejegyzés, tekintve, hogy szülinap szó van a címben, de úgyis 18-án volt évforduló.
A lényeg, hogy nagyon sajnálom, amiért ilyen mélyrepülésben lezuhant a blog iránti szeretetem, talán eleinte azt a három naponta, meg hetente bejegyzést nem kellett volna, nem is értem, hogy volt rá kedvem és energiám. Ééés ismét itt van a negatív énem, bocsánat. Tehát azt szeretném kihozni ebből az egészből, hogy lassan ugyan, de szeretnék újra nekiállni a blogoknak, elolvasni és véleményezni őket. Nem tudom, hogy egy végeztével rögtön kiteszem-e, esetleg több után, vagy csak a legeslegvégén kezdem el. Igen, csúnyán hangzik, de ha már ennyit vártatok, az az idő nem oszt, nem szoroz. De ha év végére nem is, a következő szülinapig teljesen lezárom ezt a blogot.
Köszönöm, ha itt voltál és elolvastad ezt a bejegyzést! ♥