2017. február 5.

64. kritika - Masquerade

Bonjour!
Tudom, tudom, ismét késtem és szörnyen sajnálom, már nem tudok olyan indokot mondani, ami elfogadható lenne! A lényeg viszont az, hogy igyekszem és hát, látjátok, hogy nem mindig sikerül időben kitennem a bejegyzéseket, de azért kikerülnek! 

Előszó
Ritkán hagyom, hogy lenyűgözzön a fejléc, de most... Nem sikerült legyőznöm a késztetést és olvasás előtt percekig bárgyú mosollyal az arcomon bámultam a képet. Na jó, azért nem fogok végig nyáladzani, már túl vagyok ezen az állapoton és próbálok valami értékelhetőt is mondani. Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az a kilencedik volt!

Fejléc
A fejléc csodálatos lett, és a prológushoz tökéletesen illik is. Amikor először megláttam, azt hittem, valami múltban játszódó történet lesz, tele bálokkal és romantikával. A fülszöveget most sem olvastam el előre, így amikor rájöttem, hogy csak a fülszövegben van bál, utána pedig visszatérünk a hétköznapokba, az iskolába, kicsit zavarba jöttem. Tényleg meseszép a kép, és néhány részlet - amire majd kitérek -, passzol is a sztorihoz, de egyébként nem azt nyújtja, amire vár az ember. Vagy csak engem tévesztett meg, nem tudom. Hű, nem is tudom, hol folytassam, vagy épp kezdjek, kinek hogy tetszik. Középen a lány nem épp az eleganciát tükrözi, amiben eltér a fejléc többi elemétől, ugyanakkor nekem valamiért azt a gondterheltséget juttatta eszembe, ami több szereplőnél is megjelent. A tőle balra lévő pár több mindenkire is utalhat, hiszen rengeteg szerelmi szál van és érzéseim szerint lesz a sztoriban. Aztán lent, a felső emberkék alatt és a középsőtől balra található egy épület, amiről az iskola jutott eszembe és részben erre is utaltam az elején, a kitérős résznél. A másik fő dolog a jobb oldalon lévő tó és építmény, ami szintén megjelenik a történetben, így nagyon tetszik, hogy rákerült a képre. Efölött van egy füzet, vagy épp napló, mögötte pedig sok-sok sor, ami nekem Arielle jegyzeteit juttatta eszembe. A cím is itt található, ami kezdetben furcsán hatott, de kétségtelen, hogy a betűtípus tökéletes, nem zökkenti ki az embert abból a hangulatból, amit a fejléc nyújt. Az idézet, ami a karakterek között található, nagyon tetszett, mert lássuk be, nagyon igaz, főleg a mai világban. Nem említettem még a bal oldalon található virágokat, illetve a lenti mintát, amik inkább a régies hangulatot erősítik.
Értékelés: 5/5*
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqumcFPSLGGP0vF4cXs94Xd-p5tNbz2paKxJEzsaS-TdQiMh6JuextQnwYQ0iewxJGsPxHFWr0N4qGTLwEOJA_az1zP1X4S6zHUsh_hCDC-lAk6qUM6q-4mvu7VXmajSbw6-9veA3MLRY/s1600/fejl%25C3%25A9c2.png

Design
[Nem tudom, hogy az én netemmel volt e valami gond, de így zárójelben megjegyzem, hogy néha, mikor elviszem az egeret a fejléc előtt, egy pillanatra eltűnik a modulsáv és maga a bejegyzések helye. Ez tényleg csak ilyen zárójeles, mert ezt 'hibának' se lehet venni, de jobb, ha tud róla az író.]
A modulsávot jobbra találjuk, szerintem érdemes ezzel kezdeni. Ha az ember anélkül olvasná a történetet, hogy a fülszövegen is átrágná magát, ó, helló!, érheti meglepetés, mikor mégis megteszi. Számomra adott plusz információkat, hiszen például az is kiderül, kik a főszereplők, ami simán a történetből nekem nem volt tiszta. Illetve értelmet nyer, miért is tökéletes a fejléc. Őszintén, először nem adtam max. pontszámot rá, de elolvastam a fülszöveget és rájöttem, tényleg passzol hozzá. Mert a történet arra akar rámutatni, hogy az embereknek sokszor meg kell játszaniuk magukat és álarcot viselnek. Ezután jön az 'Információk', amiről nem igazán tudok beszélni, a 'Menü'-ről annál inkább. Az első pontja a 'Fejezetek', ezzel nincs semmi problémám, nincs elmaradás, szépen fel vannak sorolva az eddig kikerült részek. A 'Szereplők' oldal nekem nagyon tetszett, egy gyors bemutató kapunk a karakterektől, néha kicsit többet is tudunk meg, mint azt kellene. Nyilván idővel kiderül a történetben, hogy például x és y jóban lesznek, lehet következtetni a későbbi viszonyukra, de azért mégis csak jobb, ha az ember rájön. Vagy csak én vagyok így ezzel... A 'Helyszínek' oldal azért tetszett meg, mert egy leírást adott az iskoláról, ugyanakkor Szimy nem ezzel oldotta meg a környezet leírását, hanem a történetbe is ugyanúgy megjelenítette mindezt. Aztán ott van a wattpadra vezető menüpont, ezzel most nem foglalkoznék, egyértelmű, miért és mire van ott. A menü után jön a 'Chat', a 'Rendszeres olvasók', a 'Statisztika', majd a 'Könyvborító'. Kicsit furcsa nekem, valahogy elüt attól a hangulattól, amit megszoktam a blogon. Ennek ellenére tetszik, hogy egy olyan lány van rajta, akit félig eltakar a maszk, mert nagy hangsúly van ezen és másfajta borító nem passzolna a történethez. A cím és a borító háttere valahogy durvaságot tükröz, fogalmam sincs, miért érzem így, de ez van és valahogy nagyon tetszik az ellentét e között és a blog között. Mintha csak maszkkal és anélkül látnánk valakit. Az idézetet is jó ötlet volt rátenni, mert itt is magyarázza, miért van 'szükség' a maszkokra. Az író nevének betűtípusa viszont nem tetszik, valahogy elrontja az összhangot, én másikat választanék. A könyv gerincéről nem tudok mit mondani, a hátoldalán viszont tetszik, hogy a cím, az idézet és a fülszöveg mellett még egy idézet is van a prológusból. A modulsávban haladva a következő a 'Friss', ami a következő fejezetről ad némi információt, amit jó ötletnek tartok, de itt is figyelni kell, hogy nehogy elmaradjunk. Nem mintha Szimynél ez lenne a helyzet, de akkor már egy mindenkinek szóló tanácsnak jó. Végül pedig ott van egy 'Ki a kedvenced?' szavazás és néhány csere.
Értékelés: 5/5

Történet
A legnagyobb problémám az időben ugrálás. Nem szokott zavarni, egy bizonyos mértékig, itt viszont folyton kizökkentem miatta. Szimy folyton keverte a múltat a jelennel, ami szerintem sokkal érhetőbb lenne, ha egy-egy jelenben átélt történés idézne fel, vagy eleve úgy kezdődne az adott fejezet, hogy a múltban vagyunk, elmondja a szereplő a fontos tudnivalókat, aztán azért kapnánk valami magyarázatot, miért is kalandoztunk vissza. A prológusban volt egy jellemzés a három lányról, ami nem is lenne baj, hiszen nagyon jó előreutalás lenne, és szereplőmegismertetés, azonban sokszor úgy éreztem, a karakterek nem is olyanok, amilyennek ott be lettek mutatva. Gabrielle-ben nem látom azt az uralkodni vágyást, inkább egy jobb életre vágyik, ahol nem kell tökéletesnek lennie és megjátszania magát. Christine szintén másnak tűnik, még csak nem is azt a látszatot nyújtja, amire számítok a prológusban lévő ismertetés után. Ráadásul a két lány között nem érzek akkora versengést, inkább tényleg legjobb barátnők, akik nagyon sokat titkolóznak a másik előtt. Arielle-t egy visszahúzódó lánynak mutatja be Szimy, ő nagyjából stimmel, nála annyira nem éreztem eltérést. Ezek voltak azok, amik leginkább megkavartak olvasás közben, mert teljesen más képet kapunk, mint amit véleményem szerint a prológusban felvázolódik előttünk. Annyit emlegettem már azt a szerencsétlen kezdő részt, de még mindig nem jegyeztem meg, hogy ennek ellenére nagyon jó kezdés volt, mert tényleg felkeltette az érdeklődésemet. Viszont sokkal erősebb a csalódás, amiért mást kaptam. Volt is egy kérdésem Szimyhez, hogy ő kit tart főszereplőnek, mert akkor még nem olvastam a fülszöveget, így fogalmam sem volt, hogy mind a hat szereplőt. Nekem mégis az volt az érzésem, hogy inkább a lányok kerülnek előtérbe, közölük is Christine és Arielle. Előbbi lány helyzete nagyon érdekes és szívesen olvasom a múltját, még ha néha meg is kever. Arielle-t viszont egyáltalán nem értem. Annyira odavan, hogy Seth így, meg Seth úgy, miközben óvodás korukban is alig ismerte, után pedig teljesen eltűnt az életéből. Nem is értem, hogyan számíthatott arra, hogy ugyanaz a srác, vagy inkább kölyök lesz. Kicsit furcsa, hogy majdnem minden eddig megismert szereplő egyben főszereplő is, de a legérdekesebb, hogy konkrétan mindenki kavar valakivel, vagy akar kavarni és így ez a hat ember így tök jól válogat a másikból és alig ismerünk meg új embert. Mert szó se róla, érdekes a történetük, de kicsit hiányolom, hogy a suli többi tanulója, meg a tanárok megjelenjenek. A prológusban olvasható bál is felkeltette még akkor az érdeklődésemet, kíváncsi vagyok, abból mi sül ki. Helyesírás terén van egy-két javítanivaló, de összességében szerintem nincs sok hiba benne. Szerintem egy nagyon jó történetről van szó, amin látszik, hogy van benne munka, de szerintem még egy kis összeszedettség kell, mert hat főszereplőt nagyon nehéz tökéletesen átadni. Nekem sokszor még egyet is. Ha viszont mindenkinél pontosan megvan, hogy Szimy mit akar és még jobban végiggondolja, szerintem egy ennél is fantasztikusabb történetet kapnánk!
Értékelés: 10/7,

Miért pont ez? "I know things are looking up, but soon they'll take us down, / Before anybody's knowing our name"


Interjú Szimyvel

Christine és Arielle egyaránt főszereplőnek tűnik nekem; te melyiküket tartod annak?
"Nos, valójában egyiket sem. Arielle-nek mindenképpen kiemelt szerepe van a történetben, az ő megjelenésével kezdődik el, és fordul fel minden, de úgy tervezem, hogy mind a 6 karakternek ugyanolyan fontos szerepe legyen."

Folyton visszatérünk a múltba, miért tartod fontosnak ezt?
"Ezzel azt próbálom érzékeltetni, hogy a történet kezdete, Arielle megjelenése előtt is volt élet, és a karaktereim nem csak úgy, egyik pillanatról a másikra megjelentek, hanem mindig is ott voltak, csak éppen senki sem mesélt róluk."

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?
"Mindig is szerettem írni, de körülbelül tizenkét évesen tettem ki az első, igencsak kezdetleges művemet az internetre.
Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan írok. Jelenleg 3 blogom van, az általad véleményezetten kívül még kettő: az egyik egy design/kritika blog (Szerintem), a másik pedig egy történetes, bár az jelenleg nem aktív, épp újraírom a regényt (Ezért még megfizetsz)."

Köszönöm a válaszokat,
xo Peetagey Smile

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Ne haragudj, amiért csak most válaszolok a kritikádra, sajnos csak most sikerült gépközelbe kerülnöm.
    Először is, nagyon köszönöm, hogy időt szántál a blogomra.
    A designnál nekem sosem volt olyan probléma, hogy eltűnne a modulsáv, de utánanézek, neked mitől lehet. Remélem, nem okozott nagy gondot.
    Az időben ugrálást meglepett, hogy problémaként vetetted fel, korábban még senki sem panaszkodott rá. Eleinte én sem voltam benne biztos, hogy kell-e bele, ezért tartottam egy közvéleménykutatást az olvasóim között, hogy szeretnének-e, és szinte mindenki azt felelte, hogy igen. Mindenesetre átolvasom az eddigieket, hátha tudom valahogy úgy módosítani, hogy ne legyen zavaró. Elvenni nem tudom őket, mert a későbbiekben még fontos szerepük lesz, de talán a tálalásuk nem volt megfelelő. Egyébként jelenleg még csak a bevezetőnél járok, az első 10-15 fejezetben úgy tervezem, hogy csak a szereplőket mutatom be, és az ő múltjukat.
    A szereplőkkel kapcsolatban írtad, hogy nem pont olyan az elején a bemutatásuk, mint a történet elején. Ennek az az oka, hogy egy későbbi állapotot ír le, pont, mint a prológus, márpedig addig sok változáson mennek majd át.
    A suli többi tanulója, a tanárok valóban nem jelentek meg eddig, de a későbbiekben tervezek több szereplőt is belevonni. Viszont tekintettel arra, hogy 6 főszereplő van, először őket láttam fontosnak bemutatni, és a többieket csak később. Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem nagyon meg szokott kavarni egy regényben, hogyha rögtön az elején rám zúdítanak egy halom szereplőt, később meg keresgethetem vissza, hogy ki kicsoda.

    Köszönöm még egyszer a véleményedet :)
    Szimy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Semmi gond, örülök, hogy mégis írtál! :)
      Nekem is csak egy pillanatra és annyira nem zavaró, csak gondoltam azért megemlítem, jobb, ha tudsz róla:D
      Mindenképp jó ötlet a múlt, na meg a szereplők bemutatása, úgyhogy azt semmiképpen ne hagyd ki miattam! Még csak eszedbe se jusson, mert az is lehet, hogy ötvenből én vagyok az egyetlen, akinek nem tetszik. Ez kiadott könyveknél is lehet így, úgyhogy ha át is nézed, kihagyni semmiképp ne hagyd ki!:D
      Hű, akkor alig várom, hogy mi vezet odáig, hogy így megváltozzanak! :3
      Juj, nálam ez nagyon változó! Vannak történetek, ahol egyszerre annyi esemény van, hogy egy új szereplőnél csak lesek, hogy ő most ki, mi lesz a szerepe, mit akar, ellenség vagy barát, stb., mint például az Üvegtrónnál. Mégis kell, mert érzem, hogy egy újabb karakter adrenalinnal tölt el, mert ott vannak ezek a kérdések. De például egy Tizenhárom okom volt...-nál meg adagolva akarom kapni, szóval tőlem ilyet nem lehet kérdezni, mert mindig olvasás közben érzem:DDD
      Nagyon szívesen, remélem, hasznos volt. :3

      Törlés