13. kritika - Evolution - A leszármazottak

Bonjour!
Jönne a következő kritika, és mindenkit emlékeztetnék, hogy a következő héten ugyanúgy tartom a három napos kihagyást, tehát 1-én és 5-én kaptok bejegyzést, majd 7-13-ig minden nap felkerül egy, de! Ebbe beletartozik, hogy 9-én nem kerül fel kritika, mert aznap Ti választottátok bejegyzés!
Felül megtaláljátok a zenelistát,amit nektek kell elindítani, és minden eddigi kritika zenéje ott van, a blog címével!   

Előszó

A cím alapján valami különleges történetre számítottam, és kissé csalódott voltam az elején, mert egy gimis történetnek tűnt, amibe annyi a változatosság, hogy valamibe kimagaslanak. Aztán tovább olvastam, amikor végre kezdtek beindulni az események és végre kezdtek beugrani a dolgok a kritikához. Az értékelés során vedd figyelembe, az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az a tizennyolcadik fejezet volt!

Fejléc

Középen Chloe Moretz nagyon jól néz ki azokkal a fehér háromszögekkel körbevéve. Külön pozitívum, hogy a cím bár a színésznő előtt van, mégsem takarja el, nem rontja el az összhatást. A cím második felével nincs semmi probléma, remekül látszik, viszont az 'Evolution'-t nehezen lehet elolvasni, főleg az 'E' betűt. A körülötte lévő szürkés-narancsos színek, foltok nagyon szépen mutatnak a fejlécen, és tökéletesen kiemeli Chloe-t, illetve a címet. A néhol felbukkanó elhalványított képek is jól látszanak; az ablakok, a tető, a ház és a lépcső a korláttal így is kitűnik, de eltörpül a lényeg mellett, és ez szerintem így tökéletes. Csak azért zavart, hogy megadtam a csillagot, mert a fejléc el van csúsztatva. Ami alapjáraton szép lenne, de itt furcsán hat és lekicsinyíti a képet, illetve túl nagy lyukat hagy maga után a jobb oldalon.

Értékelés: 5/5*

 

Design

A 'Szereplők' menüt imádom, a karaktereknél nem adatok vannak, hanem mindenki egy 'saját' mondata, ami azért elárul róluk pár dolgot. Különösen tetszik, hogy a három kép közül az egyik mindig egy sima, egy mozgó, és egy olyan, ami az illetőre jellemző tantárgy vagy épp hangszer. A 'Fejezetek'-nél a kép tetszik, bár a felsorolás kicsit el van maradva, de ezt nem akarom felróni az értékelésnél, csak egy kis megjegyzés. Az 'Érdemeim'-ben kicsit furcsa, hogy nem szokványosan ki van rakva, hanem egy kód miatt egy kis görgetősbe van besűrítve minden. Igen, nem tudok fogalmazni, bocsánat! A 'Kritikáim'-nál nagyon furcsa, hogy ugyan ilyen megoldással van megcsinálva, annyi különbséggel, hogy itt a kritikaíró fejléce van beállítva, és mindig az mögött jelenik meg az értékelés. Így a betűk túl kicsik, és nehéz elolvasni. Ha ezt a megoldást választjuk, kicsit érteni kell a kódokhoz, és megváltoztatni a méreteket. Ha nem tudjuk, akkor érdemesebb inkább csak felsorolni, így az olvasóknak is kényelmesebb, ha meg akarják nézni az értékelést. Illetve még fel van sorolva, hogy aki jobban szereti a wattpadot, az ott tudja nyomon követni a történetet. Az utána következőt nem akarom megnevezni, mert igazából csak a szöveg eleje van ott címként; tehát én azt lejjebb tenném, mert kevésbé fontos, inkább az 'A történet' a lényeg. Az 'Információk'-hoz nem tudok mit hozzáfűzni, a 'A következő fejezethez..." is csak annyi, hogy ha már ott van a blogon, akkor folyamatosan frissüljön! Úgy láttam, az oldalon ez sikerül is. A 'Chat'-et én egy kicsit feljebb tenném, illetve alul a pirosas színt én az oldal sárgás színére cserélném. A könyvborítón ugyan az -vagy legalábbis nagyon hasonló-, kép van, ami a fejlécen is, ami egyszerűvé teszi az előlapot, mégis a krémes, világos, és néhol pirosas-barnás színekkel baromira összhangban van az egész. Egyszerű, mégis mutatós, és a felirat sem zavar be. Jó ötlet elkülöníteni a színekkel a címet, és az írót, főleg mivel kissé egymásra van csúsztatva. Az írói név és a cím második fele jól látszik, de ismét gondom van az 'Evolution'-nal. Mivel Chloe pólója fekete, és pont előtte van a cím, ezért rossz választás volt a fekete, kicsit eltörpül. A hátsó borítón tetszik a háttérben a bomba füstje, ez egy kicsit felspannolja az olvasót. A könyv gerince különösen tetszik, csak az író neve tűnik néhol kicsit furának. A trailer, a zenének hála, elég pörgős, és izgalmas lett. Aki megnézi, és utána kezdi el olvasni, folyamatosan azon pörög, hogy az első eseménytől hogy jutunk el addig a bizonyos háborúig.

Értékelés: 5/5*

Történet

Őszintén szólva én sosem nézem meg előre a trailer-eket, és nem is olvasom el a fülszövegeket, szeretem, ha meglepetésként ér az egész történet. Ennél a blognál ez problémát jelentett, ugyanis amikor a váltáshoz értünk, hirtelen azt sem tudtam mi van. Két fejezeten keresztül csak próbáltam kibogozni a cselekményt, és a két világ szereplőit összekapcsolni. De nagyon előre haladtam, szóval kezdem az elejéről. A történet olyan emberekről szól, akik valamiben mások a többitől. Nekem itt rögtön a Beavatott jutott eszembe, de az sem pont ilyen. Szóval olvastam tovább és egy majdnem normális életű tinikről olvastam, akik iskolába járnak, élvezik az életet. Viszonylag hamar jött a váltás, amikor főszereplőnk elkezd emlékezni, és rájön, nem minden oké azzal a hellyel. Én eleinte azt hittem, hogy maga az Intézet és az ott lévők lesznek a gonoszak, így amikor nem ez történt, meglepődtem. Az első világ kidolgozott volt és érthető, minden eseményt végig tudtunk követni zavarodás nélkül. Aztán belecsöppenünk a másik világba, amiről szinte semmit nem lehet tudni, és a legrosszabb, hogy a szereplőkről sem, mert ők is változnak a világgal. Caitlin/Sonja viselkedése irracionális; tudja, hogy minden megváltozott, mégsem beszél erről a barátaival, és nem mesél el nekik mindent. Mert most komolyan, pont nem érdekelne a háború, ha még csak azt sem tudom, hogy a barátaim mikre emlékeznek, és mikre nem? Lehet, pont ez okozná a halálukat! De aztán egy kis idő múlva már mindenki visszanyerte az emlékezetét, és ha jól sejtem, néhányan az összeroppanás szélén fognak állni a tetteik miatt. Remélem, a másik világban hamar fény derül a részletekre, mert így elég homályos az egész! Mindenesetre, ha van kedved, olvass bele!

Értékelés: 10/9

Ha egy zenével akarnám jellemezni a történetet...

Miért pont ez? "I'm just a rejects."

Interjú Nicolette Fielddel

A történetben az embereknek két életük van, és elég gyorsan váltottál, illetve folyton váltogatod. Mi ennek az oka?

"Különösebb oka nincs, valójában csak valami izgalmat akartam csempészni a történetbe, és azt reméltem, hogy az olvasóknak tetszeni fog ez a fajta "rendezett káosz"."

Nem félsz, hogy az olvasók nehezen értelmezik a hirtelen változásokat?

"Bevallom, kezdetben féltem meglépni ezt a váltást, de úgy gondolom, jó döntés volt. Igazából végig az volt a célom, hogy egyfajta káoszt állítsak fel, és lassanként elhintsem az információkat, hogy majd csak a végén álljon össze a kép."

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?

"Már kiskoromban is írtam történeteket, de blogolni csak másfél éve kezdtem el. Egyenlőre még nincs más történetes blogom, viszont az a morning cocoa & little reading nevű design blogon tevékenykedem, és az Evolution után tervezek még más blogokat."

Köszönöm a válaszokat,

xo Peetagey Smile