14. kritika - Édes élet

Bonjour!
Már csak egy kritika, és megkezdődik a 'Kritika-hét'! 

Előszó

Talán Barby nem is emlékszik rá, de mi ismerjük egymást régebbről, és akkor is hasonló okok miatt beszéltük. Érdekes volt számomra ez a kritika, és valószínűleg mindig is jó emlékem lesz erről, függetlenül a jó, avagy rossz értékeléstől. Ennek oka, hogy még anno, mikor meg akarta nyitni első blogját, engem kért meg, hogy segítsek neki a design-ba és a történetbe, most meg egyesen kritika formájában értékelem egy másik blogját. Emlékszem még, bocsánat a fogalmazásért, hogy milyen kezdő szinten írt akkor még, és így most, egy vagy talán két évvel később furcsa más stílusú munkáját olvasni. Az értékelés során vedd figyelembe, hogy az utolsó rész, amit el tudtam olvasni, az a harminckettedik fejezet volt!

Fejléc

A képen sok minden látható, szóval kezdek a jobb oldallal, ott kevesebb dolog van. A kis fehér ködszerű satírozás nagyon tetszik ott, feldobja, és nem hagyja üresen a kép szélét. A madarakat jó ötlet volt berakni oda, mert így úgy tűnik, mintha nem maradt volna felesleges része a képnek. Középen a szereplőkhöz nem tudok mit hozzáfűzni, a szerkesztésben nem látok hibát, talán csak a fiú homlokának jobb oldalán, de az igazából lehetett az alap képen is. Az 'Édes élet' felirat betűtípusa szerintem tökéletesen passzol a történethez, csak azt sajnálom, hogy a háttere elrontja. Túlságosan látszanak a szélei annak a kis téglalapnak, ami elrontja az összhatást. Sokkal szebb lenne a fejléc, ha az nem lenne ott, ami lehetséges is! A lány pólója fehér, a felirat fekete, így nem olvadna bele. A bal felső sarokban tetszik az éppen jegyzetelő emberke, kár, hogy van egy kis rész rajta, ami sötétebb. Az ágyon heverő, teleírt füzet szintén jó ötlet volt, mert az egésztől egy olyan érzése van az embernek, mintha az egész blog naplószerűség lenne! Az iskolai folyosó lehagyható lett volna a fejlécről, nekem mégis így tűnik egésznek. Az egyedüli probléma ezzel, hogy bejegyzés elejét nehezebb elolvasni tőle.

 Értékelés: 5/5,

A blogon már új fejléc van, a blog pedig nem tölti be, ezért elnézést kérek!

Design

Kezdem azokkal, amiket az oldalra lépve látunk! Az 'A történetről...'-höz nincs hozzáfűznivalóm, hol felkeltette a kíváncsiságom, hol a végére akartam érni. Az 'Információknál' minden lényegesebb dolog ki van emelve, így elüt tőlük a blog kezdete, azt is ki kellene emelni a vastag betűkkel. A facebook, twitter, insta logóra rákattintva eljutunk arra az oldalra, ahova szerettünk volna, a plusz jel viszont felesleges, mert nem találunk ott semmit. Az email-es képet sem kéne odahelyezni, mert aki szeretne írni, és rákattint, az a saját fiókjában találja magát. A kódokat ugyan megköszönte Barby, de a nevet csak egy x-szel jelölte, ami nekem fura volt, de ez nem a kritikaíró dolga. Fontosak a feliratkozók, viszont az olvasók véleménye még jobban, ezért én a csevegőt feljebb tenném, és alá a rendszeres olvasókat. A könyvborító szerintem baromi jó lett, de zavaró, hogy amikor fel akartam nagyítani a normális véleményezéshez, egy másik oldalra dobott át. Az eleje egyszerű, csak egy lány a szabadban, mégis így tökéletes és nem tudnék mást elképzelni oda. A cím betűtípusa szintén illik a sztorihoz, és a fejlécen lévőt nem is tenném rá erre. Teljesen más a stílusa a két képnek, így az egyező betű nem mutatna jól. Az író neve fekete, amit én megváltoztatnék, mert így nem minden betű látszódik tisztán. A könyv gerincéről és hátuljáról nem tudok mit írni, mert felnagyítva már homályosabb. A gerinc tetején lévő kép így mutatós, többet nem is szabad rárakni az eredeti képből, mert azzal el lenne rontva. Na és akkor jöjjön a menü! A 'Fejezetek'-nél fel van tüntetve minden eddigi bejegyzés, a különkiadásokkal együtt. A 'Szereplők'-nél tetszik, hogy mindenkiről egy idézet segítségével kell rájönnie az olvasónak, vajon milyen ember is lehet. Kicsit fura a kedvenc zenéjüket ott látni, mert nem tűnik odaillőnek, de az a helyzet, hogy a karakterekbe és az oldaluk megformázásába egy kritikus sem szólhat bele, mert mindnek oka van, hogy miért is lett olyan. A videók láttán pedig sikítani tudtam volna, mert mindhez van egy, én pedig utálom a trailer-eket, nem hogy az ilyen sima 'csak úgy' videókat. De nem húzom az időt, beszélek tovább! Őszintén szólva, semmi értelmét nem látom ezeknek a videóknak! Bár jók lettek, sokkal kevesebb munka lett volna vele, ha simán csak oda van írva, és lehet, hogy az olvasó pont azért nem nézi meg, mert nem szereti a videókat, vagy épp nincs lehetősége rá. Akkor egyesével:

• Barbi - Nem tetszik, hogy ez az idézet itt van. Ha valakinek nincs hege, akkor is van története, csak jobban titkolja az élet szarságait. Imádom a Linkin Park-ot, így kicsit csalódás volt ilyen változatban hallgatni a számukat, amely hol passzolt a történethez, hol arra gondoltam 'Hmm... hát ezt nem kellett volna berakni'. A videó egyébként nagyon jó lett, csak a vége lett egy kicsit furcsán megvágva.
• Bence - Imádom ezt az idézetet, teljes mértékben igaz. A videóban a szirmok nem igazán illenek a fiú karakter miatt, de betudtam ezt az író videóinak egyfajta jellegzetességének. A zene tökéletesen illik a videóhoz, jó választás volt, itt is csak a vágásba tudok belekötni.
• Vivi -  Ez az idézet számomra olyan semmilyen. Kicsit okoskodónak képzelem el miatta a szereplőt. A videó végét már nem is említem, szükségtelen. Itt a zene tetszett, de nem mindig találtam megfelelőnek a kliphez. Valamiért a megnézése után már változott a véleményem Viviről, és inkább olyan örök gyereknek tűnik.
• Adrián -  Az idézet alapján őt ilyen kis bölcsnek képzeltem el az olvasás előtt. A zene jó választás volt, illik a fiú keményebb stílusához és a durvább múltjához.
• Andris -Az idézet baromi jó, és megmutatja, hogy Andris azért tud józan is lenni. Imádom a Holidayt, szóval azt nem tudom leszólni :$ És ha  történetbe nem lenne egy pöcs, még tökéletes pasinak is tartanám a közös kedvencek miatt.
• Lana - Az idézet alapján a csaj egy igazi kis díva, akit csak maga érdekel. Viszont a különkiadás miatt még meg is tudom érteni az okát. Szintén kedvenc szám, és illik is a lányhoz! A videó olyan semmilyen, számomra nem tükrözi igazán Lanát, csak néhány infót tudtunk meg róla. Egyedül a példaképe utal nekem arra, hogy próbál erős maradni, mint Demi.
• Mia - Furcsa idézet ez pont neki, de illik hozzá, csak úgy, mint a What the hell. Ez alapján egy lázadó csajnak képzelem el, akit csak a szabályszegés érdekel, mégis van egy érzékeny oldala.
• Ádám -Az idézet alapján egy hősszerelmes kis cuki fiú, aki a szeretteiért bármit megtenne, bármikor megvédeni. Ugyan akkor van egy visszahúzódó és szenvedő oldala a zene alapján. A kedvenc színészből ítélve néha tud szerencsétlenkedni, mégis a lábára tud állni, ha kell!
• Dani - A fiút az idézet alapján egy harcosnak képzelem el, aki néha szeret okoskodóan bölcs lenni. A zenét imádom, és kissé férfiassá teszi Danit, aki szeret poénkodni és röhögni. A kioktató oldalára pedig a példaképe is utal számomra.
• Fanni - Az idézetet imádom, nőiessé és intelligensé teszi a lányt. A zene eleje elegánssá teszi Fannit, míg a tuc-tuc zene beindulása után kissé bohémmá és határozottá. A videó alapján azonban plázacicának is tűnik, akit csak a buli és a pasik érdekelnek. A példaképe nekem arra utal, mintha a tökéletességre vágyna mindig. Itt a szöveg mindig szét van csúszva egy picit, nem tudom Barby észrevette e.
• Bálint - Na Bálint az idézet alapján baromi okoskodó és nagyképű! A dalt imádom, és abból ítélve egy bajkeverő lehet a történetbe! Ezt a kedvenc színésze, filmje is bizonyítja, mert a Vasemberbe igazi egobajnok Robert Downey Jr., avagy Tony Stark. A Castle-be maga a címet ihlető férfi is néha tud egoista lenni, szóval a történet elolvasása előtt már biztosra tudtam milyen is lesz Bálint.
• Marci - Az idézet alapján minden alkalmat megragad a szórakozásra, és minden lehetőséget kihasznál. A videót imádom, de valamiért nekem az, hogy szereti a OneRepublic-ot, semmit nem árult el, és Neil Patrick Harris-t sem tudom, hogy azért szereti, mert egy igazi nőcsábász a híres sorozatában, vagy, mert élőben meleg. A kedvenc filmjéből kiindulva a kor nem érdekli, csak élvezhesse a pillanatot.
• Dorci - Az idézet alapján egy érett, talpraesett lánynak tűnik. A zenét imádom, és valahogy kissé őrülté teszi Dorcit, persze a jó értelemben. A Barátok közt miatt egy pletykás csajt képzeltem el egyben benne, Beyonce miatt pedig nőiesnek látszik.
• Zsolti - Na őt az idézet alapján egy baromi értelmes srácnak képzelem el. A zene érzelmesség teszi számomra a fiút, miközben a kedvencei férfiassá.
• Milán - Az idézet miatt egy optimista srácnak tippeltem a fiút. A zene alapján pedig annak a tipikus menő srácnak, aki imádja az akciót és a kocsikat. Mégis van gyerekes éne, amire a Family guy utal, a gördeszkázás pedig arra, hogy hol egyedül, hol a haverjaival szeret lenni kikapcsolódás gyanánt.

A trailer-t imádom, mert a dal illik a jó pillanatokhoz is, illetve a rosszakhoz is. A videó jóra sikeredett, az egész illik egymáshoz és nem látok benne semmi hibát. Egy egész jó összefoglalást ás előzetest kapunk a történetről és a vége függőben marad, hogy bele akarjon kezdeni az olvasó. A vége pedig egész jól lett levágva! A díjakról, kritikákról és interjúkról nem tudok mit írni.

Értékelés: 5/5

Történet

Kezdetben már sorra vettem magamban, hogy miért vonok le pontokat, de a végére érve rájöttem, hogy egyet sem kell; máris mondom miért! Az elején még rengeteg helyesírási hiba volt, néha rossz volt szóhasználat, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy ezek kezdenek ritkulni és a szöveg már sokkal élvezhetőbb, összeszedettebb. A történet az elején kissé kiszámítható volt, és a kommenteket nézve egy másik olvasó is kinyilvánította ezt a véleményét. A várt eseményekbe csak a vonaton utazás -hogy ugyan oda mennek-, hogy a rejtélyes fiú, aki még nem ért oda, az Bence. Hogy véletlenül egymás mellé kerülnek néha, illetve Andris és Barbi szakítása, és utóbbi összeveszése előző legjobb barátnőjével. Mivel Barbinak bejött egy srác a barátján kívül, és exéről semmit nem tudott, sanszos volt, hogy megcsalja, kezdődő barátsága Vivivel pedig arra utalt számomra, hogy a fiú Miával csalja meg. És a különkiadásból ez ki is derült, aminek külön örültem. Ha már itt tartunk; nagyon jó ötlet, hogy ezek nem egy szemszögből vannak, így a többi szereplőt is jobban megismerhetjük. A történet eseményei egyébként életszerűek, a gimis történetek legjobbjai közé sorolnám -az elejét kivéve-, mivel élvezhető, és tényleg élvezetes. Látjuk a szereplők életét, ahogyan fejlődnek, a fokozatosan kialakuló, vagy épp már tomboló barátságokat, szerelmeket. Igazából az ilyen történeteket nem szeretem, mert mindig eljön egy pont, ahol megunom őket. Ez lehet a cselekmény folyamatos ismétlődése, vagy a túlzások miatt, és azért is kedveltem meg ezt a történetet, mert itt hiányoznak. Nincs semmi csicsa, szépítés, mint néhány blogon, amivel régebben találkoztam. Muszáj megemlítenem, hogy én fedeztem fel azért hasonlóságokat e között, illetve a Szent Johanna Gimi sorozat között. Gondolok itt a magát keménynek mutató Kingára Lanára és az ő teljes-nevet-kimonom-mert-úgy-hatásosabb-hobbijára, a két fős kíséretére vagy a vécében elcsípett infókra. Igazából mindenkinek ajánlom a történetet, akik nem ódzkodnak a gimis, szerelmes sztoriktól, és nem bánják, hogy mást nem nyújt. A csillagot csak a hasonlóságok miatt nem tudtam megadni, mert egy kicsit azok zavartak.

Értékelés: 10/10

Ha egy zenével akarnám jellemezni a történetet...

Miért pont ez?"All I wanna be, yeah all I ever wanna be, yeah, yeah
Is somebody to you"

Interjú Barby-val

A főszereplő neve Barbi, és a tiéd úgyszintén. Ebből kiindulva, a történetnek körülbelül hány százaléka valós?

"Hát százalékot nem tudok mondani, de van, hogy néhány elemet a saját életemből átviszek a blog történetébe is. Az érzelmeim általában megjelennek a sorok között is, akár Barbi reagálásaiban, akár a cselekményben, de megjelennek, bár szerintem ez sok írónál így van. Ha őszinte akarok lenni, akkor megmondom, hogy a következő rész, a gólyabál az megtörtént esemény lesz, talán egy kicsit megfűszerezve valami Bence vagy Adrián résszel... De ez egyenlőre legyen titok. Nagyon át tudom érezni a blogbeli Barbi helyzetét, bár én nem most kerültem ár a jelenleg iskolámba, de most én is kilencedikes vagyok."

Az első fejezethez képest szerinted fejlődtél? Van valami könyv(sorozat), ami befolyásolt az írásban?

"Szerintem igen, meg többen is mondták, amit nagyon köszönök. Régebben minden fogalmazást kínszenvedve írtam meg, sőt, utáltam azt csinálni. Sose gondoltam volna akkoriban, hogy egyszer önszántamból, minden héten írni fogok, azt meg végképp nem, hogy ez másoknak tetszeni fog. De... Ezt dobta a gép. A második kérdésedre a válasz... Öntudaton kívül, de a nagy remekmű, amit ezerszer olvastam, Leiner Laura - Szent Johanna Gimi sorozata. Nem szeretném, ha a két történet hasonlítana, bár néha-néha előtör belőlem az érzés, mikor leírtam és újraolvasom a fejezetet, hogy egy-egy megszólalás nagyon "Kingás", "Zsoltis" stb.-s volt, amit szeretnék tényleg elkerülni. Tényleg, nagyon imádtam hatodikban azt a sorozatot, de nem szeretném, ha más műhöz hasonlítanák a enyémet, azt meg végképp nem, hogy koppintásnak nevezzék."

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?

"Mint mondtam, kötelességből alsóban egyszer-egyszer előfordult, de úgy igazán rendesen tavaly nyáron jött a blogolás. Akkor egy szerelmes fantasy-val kezdtem, amit már nem írok, viszont az vezetett rá, hogy szeretnék egy teljesen normális, mindennapi életről szóló történetet írni, amibe bele tudom vinni a saját tapasztalataimat, mindennapjaim egy kis darabját, amit egy vámpír történetbe nem tehetek bele. Igen, azóta írok egy Zayn Malik fanficet is (Finding Each Other), meg nemrég nyitottam meg egy könyvkritika blogot (Kitablar)."

Köszönöm a válaszokat,

xo Peetagey Smile