18. kritika - Sex&Shout

Bonjour!
A karácsonyi bejegyzésre, és a következő Ti választottátokra még mindig lehet szavazni oldalt, az eddig leadottaknak, illetve azoknak, akik még voksolni fognak, egyaránt köszönet ♥ Köszönet minden látogatónak, mert már 3781 megjelenítés felett járunk, illetve a tizenegy feliratkozómnak, nagyon hálás vagyok ♥

Előszó

Nagyon féltem ettől a kritikától, hiszen én nem szeretem a Beatles-t. A problémát az jelentette számomra, hogy mi van, ha ez miatt nem sikerül jóra az értékelés? Aztán a blog elolvasása után rájöttem, hogy ezzel egyáltalán nem lesz probléma, ugyanis nem képzeltem el az élő személyeket, csak a történetbe éltem bele magam, ahogy szoktam.

Fejléc

A fejléc egyszerű, letisztult és mégis csodálatos. A két szereplő a képen nagyon aranyosak, ahogy a külvilágot megszüntetve, csak egymásra figyelnek, és gondtalanul lazítanak. A cím megjelenítésének ötlete baromi jó, csak sajnálatos módon rosszul kivitelezett. Azok a szálak a semmiből bukkannak elő, így kicsit furcsán hat, illetve túl sok is van belőle. Mindegyik egy helyre fut, ráadásul a cím is túl kicsire lett tervezve, ezek eredményeképpen pedig majdhogynem egy pacát kapunk. A betűket nem lehet rendesen kivenni, alig olvasható. Mivel úgyis van hely alatta, egy kicsit én megnyújtanám a betűket, így jobban értelmezhető és szebb lesz. Sajnos ide nem írhatok ódákat, de a lényeget ebben a pár sorban is el tudtam mondani.

Értékelés: 5/5,

Design

Kezdetben a lilás-feketés összeállításról úgy gondoltam, hogy nem passzol, de utána emlékeztettem magam: a feketéhez és a fehérhez minden szín megy, szóval elkönyveltem annak, hogy nem az én ízlésem ez a párosítás, attól még nem rossz. Tetszik, hogy a 'Köszöntő'-ben egy idézettel kezdünk, mert az olvasók egyik kedvence lehet egy az egyszerű kis mondat. Annyit még hozzátennék, hogy a 'Ha többet akarsz tudni, a fő történetről, kattints ide!' így olvashatatlan, és bár az egér ráirányításával ez a probléma megszűnik, akkor is zavaró lehet, hisz nem mindenki megy rá. A 'történetek'-nél minden rövid, egyrészes sztorit találunk, és itt furcsállom, amiért majdnem minden résznek más a cím betűtípusa. A 'fogalom lexikon'-nál pedig azokat a rövidítéseket, amik az adott történet tartalmára vonatkoznak (ha RDF, akkor valós személyről szól, és így tovább). Az itt lévő többi menüponthoz nincs hozzáfűzni valóm. A 'Dumá'-t először nem értettem, aztán láttam, hogy Veronika milyen aranyosan, idézetekkel, majd saját szavaival próbálja közölni, hogy hálás az olvasók támogatásáért. A 'Többrészesek"-ről még nem beszélek, majd ha ezzel végeztem. A csevegőnek furcsa a neve, de a kép miatt nagyon is jó! A maradék modulhoz nem igazán tudok hozzászólni, talán annyi, hogy az 'Archívum'-nál, ha legörgetünk, akkor nem látszódik a szöveg.

Értékelés: 5/5*

Történet

Mikor az oldalra léptem, kicsit sokként ért, hogy ez tulajdonképpen nem is egy összefüggő történet, hanem egy-, illetve többrészes sztorik vannak kint. Így a mai kritika megint eltér a 'szokásostól', és a többi novellás blogról készült bejegyzésemhez hasonlóan, itt is külön szedek mindent. Jól van, tudom, túlmagyarázok megint, szóval akkor jöjjön a véleményem.

Egyrészesek

• A kis taknyos, aki angolnak született: Az elején kicsit furcsa volt nekem ez a történet. Nem tudtam, hogy mennyire kell ismerni a bandát ahhoz, hogy meg tudjam írni a kritikát, ettől az elején kissé féltem is, és ebben a sztoriban néha azt éreztem, baj, amiért nem tudok róluk többet. Így olyannak hatott, mintha nem lenne egész a történet, ennek ellenére mégis élveztem. Néhány helyesírási, illetve vessző hibát leszámítva, még a dőlt betűkkel volt gondom: nehéz eldönteni, mit mondanak ki hangosan, és mi csak gondolat.
• So, you call this Love...: Ez a történet elég érdekes. Nem akarok senkit megbántani a véleményemmel, de azért óvatosan fogalmazok. Ilyen szempontból rosszabb a melegeknek, hiszen az ő esetükben nehezebb a szerelem. Sokkal több csalódás éri őket, és néhányan nem tudják eléggé elfogadni, hogy vonzódnak a másikhoz, bár ez a heteróknál is előfordulhat. Olyan is van, hogy a környezetük miatt kell titkolózni, mint ebben a történetben. És ez az a sztori, ami kiváltotta nálam, hogy sajnáljam a két fiút, hiszen csak azért élnek nőkkel együtt, mert nem vállalhatják fel az érzéseiket. Itt már sokkal jobb a helyesírás, egy hibát, ha találtam, a vesszőkkel minden rendben volt.
• Flamingók az égen: Örültem, hogy itt már van egy kis elválasztás a történet és az előszó előtt, de erre részletesebben majd az összegzésnél szeretnék kitérni. Az egyik kedvencemmé vált ez a rész, és sokszor az olvasó is a szereplőkkel tud nevetni. Hibát nem is igazán vettem észre, imádtam!
• FÉREG: Annyira furcsa, hogy csak azért marad vele, mert szereti, pedig tudja, hogy viszonzatlan. Igazából annyira nem tudok ehhez mit hozzáfűzni, az érzelmek kavalkádja nem teszi lehetővé. Akkor lenne teljes ennek a történetnek az értékelése, ha már olvasta volna mindenki... bár, lehet, hogy még akkor sem.
• Lolly: Mivel lassan már majdnem minden véleményezésnél azt írom, hogy furcsa volt, inkább megkíméllek titeket ettől. Paul szinte minden történetben benne van, és lehet, én vagyok hülye, de fogalmam sincs, hogy melyiknek mennyi alapja volt, mégis el lehet különíteni a részeket egymástól és így baromi élvezhető!
• megmondtam.: A másik nagy kedvencem. Bár nem sokat tudok a tagokról, jó volt fiatalként is olvasni róluk, főleg egy ilyen szituációban. Imádtam, hogy Paul a csók után csak öntelten folytatta a beszélgetést, és hogy őt is ki tudta hozni ebből az állapotból George.
• BACK WAY: Az utolsó két sztori, fogalmam sincs miért, de engem nem hatnak meg. Olyan semmilyen érzésem van az elolvasásuk után. Ez a rossz oldala a novelláknak. Ha nincs elég idő belemerülni, akkor akármilyen jó is lenne a történet, az a feltételes mód nem változik.
• Langyos bűvnek egy gerjedő íze: Nem tudom mi az oka, de engem ez a történet egyáltalán nem fogott meg, volt, hogy csak olvastam egy ideig, aztán újrakezdtem, mert nem tudtam értelmezni. Annyira sem élveztem, mint az előzőt. Pedig a történet maga érthető és biztosan olyan jó, mint a többi... csak nem nekem.

Többrészesek

• Sex and Shout: Furcsa volt ez az egész történet. Mivel annyira nem kedvelem a bandát, ezért annyira nem is tudtam beleélni magam. Ennek ellenére ez is jól van megírva, és Veronika írásai bámulatosak. Remélem azért másoknak tetszett, vagy tetszeni fog ez a történet, ha nekem nem is.
• Marzipan Simphony: Sajnos még csak a bevezető került fel ehhez a történethez, pedig kíváncsi lennék a folytatásra. Egy olyan sztorinak tűnik, ami mai stílusban is jó, hát még régiben. Oké, ez roppant értelmes mondatra sikeredett, de a lényeget értitek.
• Michelle: Imádtam ezt a történetet! Fogalma sincs az olvasónak, hogy mit fog ebből kihozni az író, és amikor a végére érünk, csak vigyorogni tudunk. Nem is tudok mit írtam, imádtam!
• F.A.C.E: Ebből is csak egy rész van fent, de ez sokkal jobban beszippantja az olvasót, mint egy rövid kis felvezető. Azért akad néhány helyesírási hiba, viszont kárpótol a történet. Maga a sztori nagyon érdekes, bár kissé visszataszítónak találom, mikor egy fiú/lány átveri a partnerét. Itt azonban valamiért tetszett, hogy meg akarja leckéztetni.

Összességében

A részek előtt lévő olvasókhoz szóló szöveget érdemes lenne elválasztani a történettől, így nem kell keresgélni azoknak, akik csak át szokták ugrani az előszavakat. Tudom, nem szép dolog, de rájuk is gondolni kell, főleg, mivel mindenki csinálta már legalább egyszer. Én nagyítanék a betűméreten, hogy könnyebben el lehessen olvasni. A történetek nagyon jók, de muszáj levonnom a hibák miatt.

Értékelés: 10/10,

Ha egy zenével akarnám jellemezni a történetet blogot...

Miért pont ez? "Oh ma douce souffrance, / Pourquoi s'acharner tu r'commence"

Interjú Szabó Veronikával

Érdekes, hogy a Beatles-t választottad a történetek főszereplőinek. Mi ennek az oka, miért pont ők?

"Először is imádom őket, és az életem szerves részét ők teszik ki, ezért is akartam őket valamilyen formában megjeleníteni. Ezen kívül sajnáltam, hogy még egyetlen Beatles blog sincsen, ezen feltétlenül változtatnom kellet. Ráadásképpen pedig, a fiúk személyisége elképesztő, így nem is kellett rajtuk túl sokat dolgozni.

Viszont egy kikötésem volt a történettel kapcsolatban, a történettel kapcsolatban, a teljes hitelesség. Az igazat szerettem volna leírni, és ez szerintem sikerült is. "

Egy-, vagy többrészes történeteket szeretsz írni? Miért nem akartál egy összefüggő, hosszú sztorit írni?

"Őszintén szólva, ezen a blogon kezdtem el először novellákat írni, de bele is szerettem a műfajba. De teljesen jóváhagyom, hogy igazi történetet hosszan lehet igazán kifejteni. Ha arra gondolsz, hogy miért raktam fel a fő szál mellé kisebb sztorikat, nem tudom a választ. Egyik nap megfogott az ihlet, berángatott a laptopom elé, és megszületett az Egy kis taknyos, aki angolnak született. Meg akartam ezt osztani a világgal, és örömömre az emberek szerették, ezért nyílt ajtók vártak ebben a műfajban. "

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?

"Már két éve blogolok, de ebből az elsőt szépen el is felejthetjük, mert én voltam a világ legidegesítőbb kezdője. Designerként a Blueberries design-nál tevékenykedem, és ismerősen csenghet még talán a Törökméz, aminek folyamatosan az újjáélesztésén dolgozom."

Köszönöm a válaszokat,

xo Peetagey Smile