Bonjour!
Ma egy kicsit keményebb témával érkeztem, lehet benne néhány szemét mondat, akinek nem inge, ne vegye magára. Nem akarok senkit megbántani, csak a hibákra, és azok javítására próbálok koncentrálni! Köszönöm a 12 feliratkozót és a több mint 4400 oldalmegjelenítést! ♥
Előszó:
Az írás nem való akárkinek. Sajnos sokan csak divatból írnak, és csak ezért akár leégetni is képesek magukat, ha nincs tehetségük. És sajnos ez előfordulhat. Senki nem válik csak azért remek íróvá, mert belekezd, ezt soha ne feledje senki!
Fontos, hogy sokat gyakorolj!
Senki nem azonnal tanult meg jól írni, mindenkinek kell a gyakorlás és a tapasztalat. A lényeg, hogy ne csak írjunk, hanem olvassunk is. Bármilyen érdekes is a történet, elronthatja az egészet a szóismétlés, vagy a hibás szóhasználat. Nincs annál jobb önfejlesztés, mint leülni, elővenni egy könyvet, vagy megnyitni egy blogot, és csak olvasni. Nem csak egy új világot kapunk, hanem közben akaratlanul is ránk ragad a szavak helyesírása, vagy egy szókapcsolat, amit később használni fogunk.
Figyelj oda a munkádra és az olvasókra!
Soha nem jut el az ember arra a szintre, hogy tökéletes legyen a munkája. Akármennyi írás is van a hátunk mögött, mindig tudunk találni valami hibát a bejegyzésünkben, és ez így normális. Nem azt mondom, hogy az egész irományunkra azt mondjuk, hogy ez borzalmas, és hagyjuk abba. Találjuk meg a középutat, mert csak akkor válhat igazán jó író belőlünk. Ebben sokat segítenek az olvasók, akik valamilyen formában mindig támogatnak. Ha szép szavakkal, akkor biztatást kapsz tőlük, ami nagyon fontos, de ezek mellett még oda kell figyelni a negatív kritikára is. Észre lehet venni, mikor írnak szemétkedésből, és mikor őszintén, segíteni akarásból. Ha nem lenne rossz kritika, soha nem tudnál fejlődni. Sokszor egy kis megjegyzést kell 'rossznak' venni, egy apró 'ez zavaró' vagy akármilyen javaslatot. Persze, nem azt mondom, hogy mindent az olvasók kénye-kedve szerint kell írni, de kisebb tanácsokat érdemes megfontolni.
Felejtsd el a 'nem tetszik' pipákat!
A pipák is fontosak, hisz valamilyen szinten visszajelzést adnak. Én azonban csak a formaság kedvéért használom, a nem tetszik jelölést. Úgy gondolom, ha valaki segíteni akar a blogunkon, hiszen nem tetszik neki valami, és változást szeretne, akkor igenis venné a fáradságot és írna egy üzenetet. Ha nem teszi, nyilván nem fontos neki. Senki nem gondolatolvasó, hogy egy negatív pipából következtetni tudjon, mégis mi a fenét szúrt el. Úgy vettem észre, hogy eddig csak azért használták ezt az értékelési módot, hogy elvegyék az író kedvét. Pedig igazság szerint ők is tudják a lelkük mélyén: esélytelen, hogy ez jelentsen valami. De most nem megyek ebbe jobban bele, azt hiszem az előző pár mondatban összefoglaltam a véleményem.
Fogadd el a segítséget és ismerj el másokat!
A segítség kérése sosem volt szégyen. Az egyik legtisztességesebb dolog, ha valaki segít bloggertársának, illetve ha valaki nyíltan segítséget tud kérni. Utálom, mikor valaki a háttérben kér meg mást, de utána a blogján már nem vállalja, vagy csak 'nincs kedve' közzétenni ki is segített neki. Ha kérni tudtunk, akkor utána tüntessük fel a fejléc, design készítőjét, vagy a bétánkat. A másik is dolgozott azért, hogy az oldalunk olyan legyen, amilyen, megérdemli.
Felejtsd el a divatot!
Ha nem érzel késztetést arra, hogy írj, hagyd abba! Tudom, tudom. Inspirációról volt szó, és ez is az valamilyen szinten. A remek írók nagyja kiszorul az olvasók látóteréből, csak azért, mert a divatírók uralni akarják a terepet. Ha igazán szeretsz írni, akkor csináld! De ha csak azért kezded el, hogy xy lássa, igen, neked is van blogod, akkor nem itt van a helyed. Ez a világ az elkötelezett íróké, akik imádnak történeteket megosztani a másikkal, vagy segíteni nekik. Ha nem ez a célod, akkor mi? Hogy neked is legyen egy? Hogy aztán pár fejezet után abbahagyd, mert ez nem a te világod? Az írás legyen a szenvedélyed! Ahol kiélheted magad! Írás előtt gondold végig, hogy akarod e, és ha törik, ha szakad, te akkor is csinálni fogod! Hogy garantáltan képes vagy rá, és készen állsz a fejlődésre.
Legyen motivációd!
Előbb már kifejtettem, a nem túl elegáns, és közel sem nőies véleményemet, de az igazság is kemény. Ha írni akarsz, akkor legyél elhivatott. Csak akkor állj neki, ha tudod, hogy nem fogod feladni, mert ezt akarod csinálni. Ha szereted a világodat, és ott tudod kiélni magad, és ezt másokkal is megosztanád, ha fejléceket, design-okat és kritikákat írnál azért, hogy segíts, és nem azért, mert most éppen ez menő. Szeresd, amit csinálsz! Ha egyszerűen rühellsz írni, és eleged van a szavakból, történetekből, akkor csak úgy ne kezdj bele. Neked is kudarc, ha utána abbahagyod. Mindenkinek van valamilyen motivációja, talán eddig bele sem gondolva, valami mégis azzá vált az idők során. Egy ember, egy blog, egy idézet, egy könyv, egy író, a háziállatunk, akármi! Soha ne hagyd abba az írást, ha szereted, csak ha már nem tesz boldoggá! Ha nem tesz boldoggá, akkor ez nem a te világod és felesleges csalódások érnek csak.
Az én motiváló idézetem:
"Olvassatok olyan sokat, amennyit csak tudtok. Semmiképpen se hagyjátok abba az írást, függetlenül attól, hogy mit mondanak az emberek. Bukás arra vár, aki abbahagyja."
~Sarah J Maas
Remélem tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése