Karácsonyi bejegyzés #7 - A STTIVU bejegyzések háttere

Bonjour!

Köszönöm azoknak, akik velem tartottak ezen a héten, és győzték olvasni a silány bejegyzéseket, köszönöm az 5000 oldalmegjelenítést és a 12 feliratkozót. Köszönök mindent! ♥

Előszó

Igazándiból nem akartam ilyen bejegyzést, és már minden napra meg volt írva, hogy mit is szeretnék, de aztán eltoltam az eredményhirdetést, szóval kellett valami új. Két napig szenvedtem, hogy mégis mi a fenéről írjak, aztán beugrott. Ha már úgyis unalmas volt a hét, akkor miért ne lehetne a blog bejegyzéseiről írni? Hogy egy kicsit megismerjétek magát a blogot, és engem.

Az idő, amire szükségem van

A blogon nem véletlenül van az a szabály, hogy minden kritika között három nap kihagyásnak kell lennie, beleértve a Ti választottátok bejegyzéseket is. Eleinte nem gondoltam bele, de tényleg szerencse, hogy pont egy zsúfolt évemben kezdtem el a bloggal foglalkozni, így nem lenne az, hogy hirtelen változtatnom kell a szokásaimon. Így amikor már laza évem lesz, tudok előre dolgozni és át is olvasni a bejegyzéseket, nem csak bízok a Word-be. Nem lesz egy vagy kicsit több napos csúszásom, és jobban oda tudok figyelni mindenre, mert nem hulla fáradtan olvasom el a blogokat, hogy aztán az összes kis jegyzetem alapján állítsam össze, mit találtam jónak, és mit rossznak.

Kritikák

Valószínűleg elég pocsék kritikaíró lehetek, ezért csodaálom, hogy ennyien látogatják az oldalamat, hogy vannak feliratkozóim és egyáltalán van, akinek tetszik a kritikának nevezett valamim. Én elég kritikus vagyok magammal szemben és utálom, mikor valami összecsapottan jön ki a kezem alól, ennek ellenére sajnos van, hogy egy-két dolgot kifelejtek a bejegyzésből, utólag, amikor pedig eszembe jut, már nem akarom beírni, mert nem tartom fair dolognak. Minden egyes ilyen bejegyzésemnél igyekszem pártatlan maradni, és ha még a témáját utálom vagy szeretem is, akkor sem megy az annak megfelelő irányba az értékelés, amire külön büszke vagyok. Mindig próbáltam egy normális kritikát gyártani az adott blogról, ami az író hasznára válhat, és bár kapok visszajelzést, mégsem tudom, hogy jól csinálom-e, ami még jobban el szokott bizonytalanítani. Igen, hülye logikám van. Apropó, hülye logika. Valószínűleg már feltűnt néhány embernek, hogy nem magának az író(k)nak írom a kritikát, hanem mindenkit megcímzek közben. Néha véletlen botlásnál ez nem sikerül, de azokat reményeim szerint a régebbi kritikáimban is kijavítottam már. Ha valami mégis olyan, hogy a tulajdonoshoz szólna, akkor mindig megnevezem őt/őket és úgy írom le. Ennek egyszerű oka van. Nem csak nekik írok. Azt szeretném, hogy egy blog 'hibáiból' mindenki tanuljon, hogy ezáltal az is fejlődhessen, aki ezért olvassa a kritikákat. A leendő író palántáknak is jó támpontokat adhat a kritika, így nem szeretném, hogy valakit kizökkentsen az, hogy én a blog írójának címzem a szavaimat.

Ti választottátok

Ezek a bejegyzések egyfajta segítségként szolgálnak a kritikák mellett, illetve egy kis pluszt varázsolnak az oldalra. Ezzel is rá szeretnék mutatni a bloggervilág néhány részletére, hogy ezáltal, ha tudtok, fejlődhessetek. Utálom, mikor valaki csak a saját véleményét tartja helyesnek, és a többiekét nem fogadja el. Persze, én is szoktam ilyen lenni, de csak egy bizonyos mértékig, észérvekkel bármikor meg lehet győzni, ha azokat valóban jó indokoknak találom. Ezért szoktam mindig kérdőíveket gyártani, titeket is megkérdezni, hogy ne csak az én véleményem kerüljön bele. Így ahányan csak kitöltik, mindenki véleménye valamilyen szinten belekerül. Eddig még nem nagyon tértem el a blogos témáktól, de lehetséges, hogy majd egyszer, ha kifogyok a témákból, más is bekerül a választékba. A témák egyébként mindig olyanok, amikre én is kíváncsi vagyok, mármint mások véleményére ebben a kérdésben. Általában csak úgy beugrik egy ötlet, de van, hogy látok egy kérdést, egy bejegyzés, vagy olvasok egy történetet, amiből nekem következik egy kérdés és pár nap múlva egy teljesen átgondolt téma születik. Esetleg, a nagyon ritka verzió, amikor látok neten egy cikket, de valahogy nem kerek nekem az egész, valami hiányzik, ezért egy elég részletes kérdőívet készítek, amiben minden számomra fontos dologra kitérek. Általában a kérdések mindig szándékosan vannak úgy megfogalmazva, ahogy. A sorrend és a tartalom mindig fel van építve a gondolatmenetem szerint, hogy aztán a bejegyzésbe is egymást követve jöhessenek a meglátások, tanácsok.

Zene&Blog

Valamivel fel akartam dobni a blogot, hogy ne a szokásos kritika blogról legyen szó, és kezdetben fogalmam sem volt, hogy mi a fene legyen ez. Aztán amíg a fejlécre vártam, elkezdtem gyártani pár bejegyzést, közbe pedig szokás szerint zenét hallgattam, amikor meghallottam egy dalt, ami az aktuális történethez baromi jól passzolt és így született meg az ötlet. Minden bloghoz megkeresem a szerintem megfelelő zenét, így már eleve lesz egy elképzelésetek, hogy vajon milyen lehet a történet, és miről szólhat. Kezdetben féltem, hogy egy idő után ez be fog fuccsolni, de mivel szinte minden nap kijön egy dal, azt hiszem, ettől nem kell tartanom.

Visszajelzések

Igyekszem mindig odafigyelni az olvasókra, és ha még a bejegyzések megírására nincs is időm, a blogra azért felnézek, és ha netán tán valaki írt nekem, vagy cserét, kritikát kért, akkor telefonról válaszolok is. Ha vannak elírások a válaszokban, vagy nem jelenik meg jól, akkor az ezért van. Az email-lel úgy vagyok, hogy egy nap körülbelül ötször megnézem, ha nem vagyok suliba, mert nem akarom, hogy valaki visszajelzés hiányában azt higgye, rá nem figyelek annyira, mint másra. Utálom, mikor én is fejlécet, vagy akármilyen kérés, kérdés miatt írtam valakinek, és cseszett visszaírni. Szerintem úgy fair, ha kap mindenki egy körülbelüli időpontot, hogy ne csak várjon, abban bízva, hogy a kérésének lesz eredménye.

Gyors értesítők

Valószínűleg sokan feleslegesnek tartják őket, de én nem. Ha egy napot kések, vagy valami közlendőm van, én kiteszem, mert nem szeretem eljátszani az emberek bizalmát. Sajnos néha előfordult, így tömegesen főleg nem akarom. Szóval akármilyen idegesítő is, én írok egy kis értesítőt telefonról, és kiteszem őket.

Elrendezés és külső

Engem nem igazán érdekelt a kinézet, de mivel ez egy kritika blog, tartoztam annyival az akkor még nem létező olvasóknak, hogy egy szép vagy legalábbis tűrhető külcsínt varázsolok az oldalnak. Igyekeztem mindig egy sorrendet állítani, hogy mi mennyire fontos, és azt előrébb tenni. Persze ez mindenkinél eltérő, és a kritikákba is mindig az szerint sorolom fel a dolgokat, ha hiányoznak, ahogy én szeretem látni. Vannak kevésbé fontos dolgok, mint az archívum vagy a cserék; ezek nem mindenkit érdekelnek, ezért nem is teszem az oldalsáv tetejére, hogy 'Hé, márpedig ez most érdekeljen téged, mert engem érdekel!'. Illetve ott van még a fülszöveg; akármilyen blogja van is az embernek, még a kritika és design blogok is rendelkeznek fülszöveggel, csak ezeken az oldalakon inkább a leírás a helyes megfogalmazás. Ez számomra a legfontosabb, hiszen az embernek tudnia kell, milyen oldalon is jár, ezért ezt teszem felülre, kivéve, ha szavazás van. A többi 'töltelék' pedig teljesen mindegy, de a csevegőt úgy szeretem, ha valahol, félúton helyezkedik el.

Oldalak

Itt nem szerettem volna semmilyen sorrendet tenni, mindegyik valami másért fontos nekem, ezért inkább abc sorrendben helyezem el őket. Én elég hülyén működök, meg enyhén értsd: sokszor baromira maximalista, szóval szeretem, ha a blogon mindennek megvan a maga helye, így nem kell össze-vissza keresgélni, csak megkeresed a témát és azzal kapcsolatban minden ott van. Néha talán egy kicsit túlzásba is viszem mások szerint, de az a tapasztalatom, hogy így sokkal egyszerűbb, mert bár szóvá teszik, másoknak is jó ez a mániám. A díj útját is nyomon követhetitek az oldalon, amit talán enyhén betegesnek lehetne titulálni, de nekem ez tényleg fontos. Nem véletlenül kapta a Gratitude elnevezést. A hála kifejezése tényleg rohadt fontos, és soha nem elhanyagolható, így igen. Azt akarom, hogy mindenki lássa, ahogy egy ember pár mondattal fel tudja dobni írótársa napját, és kifejezi a valamilyen szintű segítségért járó háláját.

Kihúzások

Ebben a bejegyzésben is akad kihúzás, és néhány emberben felmerülhet ezzel kapcsolatban egy kérdés. Miért nem törlöm ki vagy írom áthúzás nélkül? Röviden: mert nem akarom. Hosszan azért egy kicsit unalmasabb és bonyolultabb. Vannak dolgok, amiket úgy érzem, hogy helye van a bejegyzésben, de nem kapcsolódik a témához, ezért kihúzom. Akad ezek között olyan, ami az én hülyeségemet tükrözi vissza. Mindig próbálok komoly maradni a kritikák során, de mivel elég bohém csaj vagyok, ezért néha előtör belőlem valami kis szarkasztikus megjegyzés, általában magamra, az írásomra vagy a blogomra. Összességében eléggé katyvasz lenne a blog, ha ezek a kis apróságok hiányoznának, mert én így tudom csak kifejezni magam.

Más kritika blogok

Na, ezekkel szinte soha nem foglalkozom. Körülbelül egy hónapban egyszer, ha benézek más kritika blogra, de ez is túlzásnak mondható néha. Nem nagyon szoktam nézegetni, mert más észrevételeiből nem szoktam szemezgetni, és beletenni az enyémbe. Mindig csak a saját véleményemet teszem bele, így nem érzem szükségesnek gyakrabban látogatni egy ilyen blogot. Ha mégis benézek, annak az az oka, hogy néha eszembe jut 'Vajon ő is így csinálja?' kérdés. És akkor rákattintok arra az oldalra, aminél ez bevillant és megnézem. Ilyenkor mindig egy olyan értékelést próbálok keresni, amiről már én is írtam, ha nincs ilyen, akkor a legrégebbit és a legfrissebbet nézem meg mindig. Ilyenkor néha leszögezem, hogy 'Ahha, na, én ebbe soha a büdös francba nem fogok beleszólni!', mert néha tényleg ráakadok egy olyan értékelésre, aminél egy pillanatig nem kapok szikrát, hogy vajon miért gondolja az író, hogy ebbe van beleszólása? Ezzel nem akarok senkit megbántani, és biztosan az én írásomat olvasva is gondolt már erre valaki, így ebbe nem is mennék bele.

Szóismétlés

Próbálom mindig elkerülni ezeket, de néha belefutok abba a kis apróságba, hogy ismétlés nélkül nem tudnám megfogalmazni. Aki ismer, vagy régóta olvassa a blogom, egyaránt rájöhetett, hogy az írásaimból ki lehet következtetni a hangulatomat. Amikor éber vagyok, akkor egy egész jó kritikát ki tudok adni a kezem közül. Aztán ott van a többi eset, amikor fáradt, ideges, dühös, túlpörgött vagyok. Az első eset, mikor több a hiba és a szóismétlés. A második és harmadik esetben szintén ez a kettő, de társul még hozzá egy nyersebb fogalmazás és néhány gonoszabb megnyilvánulás. Ez szinte száz százalékban nem a blog és a tulajdonos hibája, csak éppen írás előtt vagy közben történt valami, ami kiváltotta. Ha van időm, akkor persze nem akkor írom a bejegyzést, de néha elkerülhetetlen a későbbre tolás. És ott van a negyedik opció; na, ez a legrosszabb. Néha eget verő baromságokkal tudlak titeket fárasztani vagy nem összefüggő egy gondolatmenet, csak abban az állapotban tűnik annak. Ilyenkor vehetitek biztosra, hogy csúszásban voltam és körülbelül éjfél tájékán kezdhettem neki a bejegyzés megírásának. Persze másnap olyan vagyok, mint a mosott szar, szóval még javítani is alig tudom, mielőtt kiteszem. Utólag persze mindig belenyúlok a bejegyzéseimbe, de sose végzek rajtuk nagy változtatást.

Képek hiánya

Lehet, nem mindenki vágyik a képekre, vagy esetleg van aki, nagyon is, én mégsem érzem szükségesnek. Ha kritikáról van szó, akkor kiteszem a fejlécüket, de egyébként egy bejegyzésembe sem szeretek képet biggyeszteni, mert feleslegesnek érzem. Nem a kép a lényeg, hanem maga a tartalom. Ezért sem szeretem, mikor valakinek igényesebb maga az oldala, mint a története.

Smiley-ik hiánya

Nem szeretem őket blogon használni. Fogalmam sincs mi ennek az oka, és nyilván nem is érdekel titeket ennek az oka, de a sok lényegtelen infó mellett ez még belefér.  Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy felesleges. Ha kell, nyilván használom őket, de kritikán belül soha. Ott tényleg komolyan próbálok mindent venni, így esélyt se látok arra, hogy valaha teszek bele.

Magyarázat

Felmerülhetett bennetek, hogy mi a franc közötök van ehhez. Nos, azt akartam, hogy egy kicsit megismerjétek az oldalt, és amolyan "kulisszatitkokat" olvashassatok. Egy kis magyarázat néhány dologra, ami vagy érdekelt, vagy nem. Soha nem volt kötelező olvasni a blogomat, így aki mégis képes, annak gratulálnék, mert ez tényleg nagy teljesítmény :D

Remélem nem untátok magatokat halálra,

xo Peetagey Smile